Ebben a hideg időben zéró kedvem van kinn lenni a kertben, de  még az orromat kidugni sincs kedvem. Nem is megyek, csak amiért muszáj. 
A hétfő esti viharos szél levitte a fátyolfóliát a japán juharról, de szerencsére nem tudta messzire vinni, rögtön fennakadt a cseresznyefa törzsén. Vissza is tettem, mert kedd reggelre ugyan nem lett meg (szerencsére) az ígért -4 fok, hanem "csak" 0, de szerdára már megint -6 fokot jósoltak és csütörtökre is -5 fokot. 
Az utóbbi napokban össze-vissza változtatgatták az előrejelzést, az ember tényleg nem tudja mire számítson. A legtutibb kinézni az ablakon és megnézni a hőmérőt. Végül is felkészülni úgysincs mire, ekkora hideg ellen nem tudom megvédeni a gyümölcsöt, pláne nem több éjszakán át. 

Ma reggel végül -2 fok volt, de nem tarthatott sokáig, mert a macska vize nem volt befagyva. Tegnap 0 foknál fenékig be volt... nem értem. Ma reggel, ahogy telt az idő, a hőmérséklet emelkedett és -1-nél a víz elkezdett hártyásodni. Ezért gondolom, hogy valami hirtelen és csak rövid ideig tartó lehűlés lehetett az a -2, ugyanis a fákon a virágok sem fagytak el, vagy már kezdenek adaptálódni ehhez a hektikus időjáráshoz. Már csak a holnapot kéne megúszni... a reggeli előrejelzésben legújabban -6 fokot ígérnek, ne legyen igazuk, ahogy eddig se volt. 

Mindenesetre szedtem egy rakás medvehagymát (ha elfagyna kinn) és betettem a hűtőbe. 

És csináltam pár fotót a sziklakertről, mert ezek a varjúhájfélék és kövirózsák egyszerűen csodásak. Az árvácskák is vígan elvannak közöttük.
Nagyon szeretem a változatosságukat, a párnásságukat, aztán később, amikor virágoznak is szépek. Utána az igaz, hogy egy darabig nem, de őszre megint mindig összeszedik magukat és télen is szépek, szóval jó hosszan díszítik a kertet.