Nagy csend volt tegnap, én is lábujjhegyen jártam benn, hogy Böbi pihenni tudjon. Aludt is egész nap. Reggel fél hát körül jött be tegnap és délután 4 körül kelt fel először. Ivott egy kis vizet. 
Napközben többször is vittem neki száraz kaját és evett is, éhes volt... ha étvágya van, az jó. Vizet is kínáltam neki többször, de délutánig nem ivott.
Délután (is) simiztem őt kicsit és megmutatta a hasát, ezt is jó jelnek vettem és végre megláttam, hogy a hasán sincs seb.
Szerintem valami elől menekülhetett és nagyon megüthette magát valamiben. 
Nehezen ment és amikor délután felkelt és ment volna vissza az ágyra, toporgott egy kicsit, hogy ugorjon fel, de felugrott. 
Este újra felkelt és evet-ivott, aztán felment a cicatorony tetejére és sokkal élénkebb is volt, már Böbe-szerűen viselkedett. Ma reggel pedig kiment... hmmm. Kicsit aggódom, de nem zárhatom be őt. 
Lassan ment le a lépcsőn, nem nyargalva, ahogy szokott, de nem tudom, hogy ez azért van, mert még fáj neki valamije, vagy csak óvatosság. Talán mindkettő.
Gondolkodtam, hogy majd a kis lelke mennyi idő alatt jön helyre, de szerintem ők nem veszik annyira a szívükre a dolgokat, mint a kutyák. 

Meleg volt tegnap, nem sok mindent csináltam már a kaszálás után. Gyomláltam egy kicsit itt, egy kicsit ott, de semmi számottevő. Leszedtem megint az uborkát, hogy ne nőjenek túl nagyra, úgy lett két üveg, hogy az egyikbe beledaraboltam egy bébi cukkinit. Nagyon finom az is savanyítva, sőt. 
Kiültettem végre a legutolsó Clematist is, majd össze kell még rakni hozzá az állványt, amire futhat. 

Levettem egy pár érett cayenne-borsot is (paprika), fel fogom fűzni száradni, aztán nekem ennyi kb. elég is, nem igazán szeretem a csípős ízeket. És levettem két kosszarvú paprikát is, erre nagyon kíváncsi vagyok, ez lesz ma a reggelihez. 

Levettem egy újabb nagy tökisszont is és már nő a következő kettő...  ebből tócsni lesz frissen és a másik feléből krém a fagyasztóba. 

 Ez csak a fűmennyiség miatt, borzalom, de az uborka is megy világba, fel kellett volna futtatni, de csak addig jutottam el, hogy beraktam a karókat, a rácsra már nem maradt idő-erő. 

És akkor a virágos képek. Ez egy izsópfű, tavaly kettőt vettem, de sajnos a másik nem élte túl a telet, vagy a szárazságot, nem tudom. 

Újra nyílnak a ligetszépék is. Másik helyre is ültettem belőle, kicsit ijesztő, amilyen mértékben ez a virág szaporodik, majd oda kell figyelnem rá. 

Díszdohányok a  "frissen" feltört részen. Az idézőjel azért, mert tavaly decemberben (karácsony másnapján) villáztam fel ezt a részt, direkt visszakerestem a képeket. Ezekre a részekre eddig mindig egynyárikat terveztem, aztán gondolkodtam, hogy jó-e ez nekem így, mert nagyon gyomosodtak. Viszont a díszdohány nagyon bevált, mert nem nagyon nő közte, alatta, mellette a gyom. 

A rózsám tavasszal nem volt szép, de most annyi virág lett rajta, hogy fantasztikus és az illata is az! 

Az előtérben már nyílik a díszcsorba is, hátul pedig az óriás liliomok készülődnek. 

Jajjajjaj! Böbike ma reggel alig tudott feljönni a lépcsőn. Először azt hittem csak esze ágában sincs bejönni, lenn feküdt a lábtörlőn, de máskor is szokott ott feküdni. Akkor tápászkodott fel, amikor elindultam lefelé, szegénykém, olyan, mintha mindene fájna, de sérülést szerencsére nem látok rajta sehol. 
A szőrikéje csupa fű, minden bele van ragadva, nem tudom, hol járhatott az éjjel. Pedig csodálkoztam is az este, hogy hol lehet, mert az utóbbi napokban inkább benn aludt éjjel is (nagy "örömömre", mert éjjel kéredzkedett ki mindig), de lehetett látni a cicán, hogy nem szívesen megy ki. Ilyen benn alvás nyáron elég ritkán szokott lenni, de olyankor mindig fél valamitől, hát úgy tűnik, hogy volt is rá oka.
Tegnap nem jött be, azt hittem végre túl vagyunk ezen, erre most itt van nekem betegen és szomorún.
Bevánszorgott, nagy nehezen felmászott az ágyra és most ott alszik. Elétettem pár száraz tápot, azt megette, vizet is kínáltam neki, de ahhoz nem nyúlt. Na, hát ilyen, az, amikor ágyba megy a macska reggelije... valószínűleg sose fogom megtudni, hogy mi történt. Biztos a kandúrok hajtották meg, vagy kutya, vagy róka, ki tudja? 
Párszor benéztem már, hogy lélegzik-e egyáltalán, de alszik, nem akarom zavarni őt. 
Ha belegondolok, hogy esetleg éjjel is ilyen rosszul volt már, akkor kitör a frász, milyen védtelen lehetett, elszaladni se tudott volna, ha valami megtámadja. Szerintem a kandúrok lehettek a tettesek. Herkulesre gyankszom, mert ő utálja a legjobban a Böbét, pedig ő volt az egyetlen, aki kölyökkorában olyan aranyosan játszott vele. Akkoriban Elza utálta őt, mert féltékeny volt. 
Azt hiszem ez volt a CocaBoca első elhasznált élete a kilencből... :( 

Itt még semmikutyabaja se volt:

***

Kimentem reggel, megint vágtam le füvet, mert valamelyik részen állandóan nő. 
Böbike csendben pihen, szegénykém a szemét se tudja nyitva tartani, nagyon fáradt. Megmozdult, másképp fekszik, remélem kiheveri. Azt hiszem a Böbi az elmúlt éjjel tanult valami nagyon fontosat és ezután biztos sokkal óvatosabb lesz és dörzsöltebb. A lényeg, hogy élve megúszta, akármi is történt. Szerintem egy darabig most benn alvás lesz. 

Tegnap megint lett 2 üveg uborkám és cukkinit is tettem be a fagyasztóba újra, sőt este leszedtem megint a zöldbabot, 3 csomaggal lett belőle. (sárgahüvelyű).

Tegnap délután sok füvet kiszedtem a kertből... minden képzeletet felülmúl a gyom mennyisége, de már kevésbé izgatom magam rajta. Egyrészt tényleg nedvesen tartja a talajt, másrészt van, ahol már fel se szedem, csak leterítem, ebben a meleg időben pillanatok alatt elfonnyad és másnap már szinte nem is látszik, de itt még látszik és közben szedtem is össze belőle. 

Délelőtt leszedtem egy csomó körömvirágot is, betettem a pincébe száradni. Ott abban a jó hűvös, kicsit sötét klímában olyan jól száradnak a gyógy- és fűszernövények, hogy jobb helyet nem is találhatnék nekik. 
Amiket régebben árnyékos (de meleg) helyen fellógattam, azok nem olyan jók, elveszítik a színüket és az aromájuk sem olyan, mint amiket a pincében szárítok. Már nem is szárítok úgy semmit, legfeljebb kaprot. 

Ez pedig Monsieur Hercules, néz le rám a tetőről, mindig a szélén fekszik és onnan lógatja a farkát lefelé, alig tudom megállni, hogy ne nyúljak hozzá, de a tavalyi "incidens" óta (úgy megijedt, hogy majdnem leesett) tűrtőztetem magam. :D :D 

Elza a földön hempereg...

És a szeplőlapu

Kezdik a Cosmosok is. 

Ez a rózsám nagyon illatos, most csodás, majd lesz még róla kép.

Trombitavirág sárga

Gondolkodtam, hogy meghagyjam-e, de végül nagyon szép az ernyős verbéna, a Monarda pedig lassan elnyílik. 

Kimentem megnézni, hogy akad-e már pár uborka a kertben és volt, sőt olyan is, ami túl nagyra nőtt. Sajnos mindig van ilyen, nekem még sose sikerült kisebb korukban leszedni őket, de az idén megpróbálok majd résen lenni, mert finomabb a pici uborka savanyítva is. 
Viszont eltettem a nagyobbakat is, ezeket fel szoktam darabolni és úgy teszem az üvegbe (úgy fér bele). Én elég sok zöldségkencét eszem és tofu kencéket is pirítóssal, azokba jó a nagyobb is, úgyis beleaprítom a géppel pépesre. 
2 üveggel lett, így szokott összegyűlni apránként, de nem is kell belőle túl sok, viszont veszendőbe se hagyom menni, inkább berakom. 

A tökisszonom felét lereszeltem, picit besóztam és kicsavartam a levét, úgy tettem be a fagyasztóba, majd tócsninak jó lesz. Amit főzeléknek akarok, annak nem szoktam kicsavarni a levét és lett 2 dobozzal kence a másik feléből. Csak pici olajon lesütöttem, pépesítettem és az is ment fagyasztani. Majd akkor fogom ízesíteni, amikor meg akarom enni. És már megint van egy nagy tökisszon és nő a harmadik is. 
A sárga cukkinit kockára vágva tettem be a fagyasztóba. Elég gyorsan telik és a padlizsánok még sehol, pedig reményeim szerint lesz egy csomó abból is. 

Folytattam az elnyílt virágok visszavágását is, valamelyik reggel korán a ház előtt egy csomó muskotályzsályát visszadaraboltam a talajra, de még mindig van, viszont kinyíltak a mályvák, ezek csak úgy nőnek a ház előtt, meg szoktam hagyni őket, mert szépek nagyon.

Kiszedtem a búzavirágokat is, mert - ugyan még volt rajtuk sok virág - már nagyon szórták a magjukat, jövőre majd szedhetem ki, annyi fog nőni. Azokat is összedaraboltam mulcsnak és elvittem a cserjék köré. 
Megkezdtem az égőszerelem visszavágását is, egy-egy szárat hagyok magot érlelni a pirosból  és a lazacszínűből is, a többit darabolom mulcsnak saját maga alá. 
Változik a kert képe, ahogy vágom vissza a növényeket, de adják át a helyüket az újabb virágoknak. Most a kúpvirágok kezdtek el nyílni és ezek őszig fogják nyomni. 

Csodásak a tátikák is (oroszlánszáj), mindenféle színben nyílnak. Nagyon remélem, hogy majd tudok magot gyűjteni róluk, szeretném, ha jövőre is lennének a kertben, mert csodás színfoltok.