Végre, végre! Itt nálunk tegnap volt az első igazán tavaszias nap. Nagyon szép idő volt, jó meleg, a növények szinte megugrottak. A hóvirágok mindenképpen, a reggeli állapothoz képest kora délutánra egészen szépen kinyíltak. 

A legelső krókuszok is kinyitották a virágaikat, természetesen most is a fehérek az elsők. Már nem a ház előtt vannak, tavaly kiszedtem őket, de persze a krókusz nem hagyja magát. Onnan se sikerült maradéktalanul felszedni, ezért kihajtott pár, ami nem baj, majd elszaporodik megint és lesz belőle itt is, meg ott is. 
Egyébként rengeteg krókusz lesz már az idén a kertben, elképesztő mennyiségű és fajtájú van kiültetve. Nagyon várom őket. Aztán mindig olyan fura, ahogy megyünk bele a tavaszba, április-májusra már mindig olyan távolinak tűnnek. :) Mert az egész tavasz egy nagy élményözön és mindig kinyílik valami újabb és újabb, a krókuszok pedig hamar feledésbe merülnek, de azt hiszem mégiscsak ezek a virágok azok, amiket az ember a legjobban vár a kopár tél után és hatalmas örömöt adnak. Ez itt még csak két apró virágocska, de majd amikor kinyílnak a nagy telepek, az lesz a nagy show! 

 Minden bújik, a jácintok, a nárciszok, a tulipánok és valami erdei akármi is, aminek már egyszer kikerestem a nevét, de jól el is felejtettem. 

Az erdei akármi (szerintem vagy a keleti kontyvirág, vagy a foltos kontyvirág lesz, majd jobban megnézem a levelét) a zöld levelű és mellette pénzlevelű lizinka van. Ez utóbbi beszökött magától a kertbe, szeretem, mert szépen ellepi a talajt és nagyon szívós is. 

Elzát meg tegnap este kinn felejtettem... szegény. Reggel néztem az ablakban, hogy ez meg olyan, mint Elza és akkor döbbentem rá, hogy ez bizony Elza. Majd megfagyott a szerencsétlen, most be van húzódva a bungijába és melegszik. 
Akkor suttyant ki este, amikor Böbe bejött és hívtam, hogy jöjjön vissza, de elment, aztán pedig megfeledkeztem róla. Azt hiszem, hogy majd szépen megtanul szót fogadni a CicaNéni! 

Ma reggel elkezdtem bevezetni azt is, hogy lenn fognak enni a fűben a kinti macskanépek. Herkules nem jött le, ő az ablakban kapott enni most is, pedig azt szeretném, hogy ne legyen olyan kis kívülálló, hanem a többiekkel egyen ő is, de végül nem hagytam ott a kaját, mert ő turmixoltat eszik, a kóborok meg mindent felzabálnak, amit csak találnak, de majd kialakul ez, amikor látja, hogy a többiek lenn esznek. 
Először a Nyenyerének esett le a dolog, ő azonnal jött és már majdnem megette a kajáját, amikor a Mosogató is rájött, hogy mit akarok. Őt már kicsit csalogatni kellett, mert nem akart nagyon a közelembe jönni, de éhesebb volt, minthogy a kaja ott maradjon. Aztán szépen elsomfordáltam onnan. 
A Zen Cicának (a Mókaképűnek), egyáltalán nem esett le, hogy mit szeretnék. Ő a maga zen módján ült és várta a kaját tök nyugisan. Én meg ott hadonásztam és kínálgattam neki az edényben a kaját, de nem ment át üzenet. 
Végül letettem a kaját, nem tudom ki ette meg, de majd rájön előbb-utóbb, vagy éhes marad. 

Érdekes különben, de a lány cicák sokkal okosabbak. A fiúk olyan eccerűek mint a szög, nehezebben értik meg a dolgokat, sokkal kevésbé kommunikatívak is és kevésbé alkalmazkodók.