Ez az év szenzációs volt a sok csapadékkal, akármennyire is mondogattam, hogy már elegem van belőle, a növények nagyon meghálálták. Minden hatalmasat  nőtt, bepótolták a tavalyit is, mert tavaly csak stagnáltak, de nem csoda, próbáltak életben maradni. 

A tamariska nagy kedvencem, nagyon szeretem a finom levélzetét és amikor tavasszal az egész növényt beborítják a rózsaszínű apró virágok, az valami csoda. A formáját is szeretem ahogy szépen meghajlik, az egész növény olyan kecses.
A tamariskám tavaly májusban ilyen volt és nem is nőtt semmit abban a szárazságban, legfeljebb nyár végére, de az sem volt számottevő.

Ilyen volt idén július elején. Nyár elején,  (június környékén) amikor odaültettem alá az árnyékliliomokat, még azt gondoltam, hogy elég sokára vet majd akkora árnyékot, hogy maradhassanak is, ezért átültettem őket, mert égette a nap. 

És most ekkora, azt hiszem jövőre mehetnek alá az árnyékliliomok. Bár most már meg fogom várni, hogy szaporodjanak az új helyükön, nem szedem majd ki újra őket. 

Most már majd utána kell néznem, hogyan és mikor lehet metszeni, mert az alsó ágai nagyon a földön vannak, nem kell, hogy betegségeket kapjon, azokat le akarom majd vágni róla. Kicsit törzsesre szeretném nevelni, szép, hosszú, lehajló ágakkal, mert úgy szép a formája szerintem és azért is, hogy alatta rendet tudjak tartani és hogy szaporodni tudjanak az alatta élő növények. 
Már van oda ültetve nyuszifül és kis meténg is. 

Annyira jó, hogy ilyen csodás idő van. Pénteken lekaszáltam a füvet a ház előtt végre és tegnap visszavágtam a sok mályvát is. Borzasztó szúrós-szőrös, mindig megfogadom, hogy sokkal hamarabb levágom, aztán sose jutok el addig időben. 
Egyébként molyolok a kertben, pénteken még kiszedtem a füvet az egyik évelőágyásból is, megint szedtem be magokat is, apróságok... de azért mindig sikerül valamit kihúznom a todo listámról. 

 Herkuló jobban van, de mégegyszer kifakadt a sebe és elég sok genny kifolyt belőle megint. Kenegetem neki a betadinnal és hagyja. Ez a cica tudja, hogy ez jót tesz neki, odafordul hozzám, hogy kenjem be. :) 
Ez nem harapásnyom, olyan, mintha kiszakadt volna a bőre, vagy kerítés sértette fel, vagy valami szúrós bokor. 
Szerencsére eszik, mint a disznó, én meg adom is neki, mert vissza kell híznia, amit lefogyott. Olyan ez a cica, mint a holdvilág, pillanatok alatt lesoványodik és olyan nehezen hozom őt mindig vissza. 
Lassan a téli cicahelyeket is elő kell készítenem, kitakarítani és fel akarok készülni arra is, ha nagyon hideg lenne, akkor Herkulónak a pincében csinálok helyet, ott jó meleg van, mert a fűtéscsövek jól befűtik.