Kinn is voltam egész nap. 
A ragadozó állataim is kinn aludtak, eszük ágában se volt bejönni, azt hittem majd lesz nagy durmolás benn napközben, de mindenki kiment. Csak délután kerültek elő, mert éhesek voltak. Gondoltam bírják még egy kicsit, de Elza meg Herkules olyan fejjel ült a tetőn és nézett engem, hogy végül bementem és megraktam a tápomatot, csak, hogy békén hagyjanak már. Olyan testtartással tudnak ülni és olyan fejeket vágnak, hogy az összes macska egyetlen nagy szemrehányássá változik, hogy milyen csapnivaló a felszolgáló személyzet... amúgy is olyanok, mint a gyerek, hogy minden rögtön kell. 
Nincs várakozás vagy kicsit később, ilyen náluk nincs, amikor nagyon akarnak valamit. Böbike még fel is szokott szólalni, akkora nyávogást tud rendezni, mintha nyúznák. A többiek legalább csendben szemrehányók, én meg szorgosan pincérkedek.  :))))
Ó, pedig hányszor elmondtam, hogy belőlem nem lesz macskás öreg hölgy, aztán tessék van egy egész bandám és a hétvégén cicás zoknit vettem... és a pénztárcám is cicás... 

Tegnap jó sok dolgot sikerült megcsinálnom, méghozzá terven felül. Az eredeti terv az volt, hogy felcsodaásóvillázom és kiszedem a füvet a nyáron feltört részből, mert ha úgy hagytam volna, akkor tavaszra szinte újra parlagként funkcionált volna. Már így se volt messze, hogy simán kaszálom és újra letakarom a fekete geotextillel, de most kellett a hely az új szerzeményeknek. 

Az első képen látszik, hogy mennyire füves (a kép felső részén), az alsó részen pedig már kiszedtem abból a kis darabból a füvet, mert az is ugyanolyan volt előtte. 

A füvet itt-ott a növények köré, illetve a geotextilre szórtam, majd összefonnyad és visszaterítem a talajra a többi növény köré. 

Itt pedig már beültettem az új cserjéket is, egész szépen kiszabadult a gazból a barátcserje is, meg a sudárzsálya is, de mögöttük még mindig hatalmas a susnyás. 

Aztán még volt bennem egy kevés energia és nekiálltam ebből a kerti járatból kikapálni a füvet, mert ha engedem a fehér herét, akkor jövőre már ezzel se bírnék. Nem lett kész, majd a napokban befejezem, de szeretném, hogy újra formát öltsön a kert. 

 Ágakat szurkáltam a földbe a füge körül, hogy ha jön a hideg, akkor majd a vastag téli takarót csak köré tekerem. Addigra a büdöske már nem lesz ott és a dáliák sem, szóval könnyen rá fogom tenni a takarást. 

Csodaszép ez az ősz. :)