A reggeli szokásos locsolás után nekiálltam és a szőlőfürtökre rákötözgettem a kis zsákokat, amiket tavaly is használtam és nagyon beváltak. 
Egyrészt már így zölden volt olyan, amit megvágtak a madarak, de a lepkekabócákkal is enyhén szólva tele van a puttonyom és amikor majd érik, akkor a madarakon kívül a darazsak is szeretnének róla jól lakni... tavaly ezek a zacsik megvédték, az idén is jó szolgálatot fognak tenni. 
Nem lett elég, ezért rendeltem még, úgyis esedékes volt már egy újabb TEMU adag, mert kellett még további rovarháló és fagyvédő fólia is, mert sokkal jobb, vastagabb, mint az a vékony fátyolszerű valami, amit itthon lehet kapni fagyvédő címen... drágábban. 

Csináltam krumplihéjból a növényeknek tápoldatot is, valahol olvastam, hogy fel kell forralni vízzel és 1:3 arányban vízzel hígítva foszfor és káliumforrás a növényeknek. A cserepesek kapták meg az egészet. 
Van banánhéjam is, az szintén foszfor és káliumforrás, viszont nem kell forralni, csak 24 órán át áztatni és 1:5 arányban hígítani. 5 banánhéjam volt, kb. 3 liter vízbe áztattam bele, de tettem bele almahéjat is és egy uborka kivágott magvait is. 

Kibontottam a nejlonos takarásból a kb. május közepén ledugványozott Ilex crenata dugványokat is, voltak amik nem éltek, azokat kidobtam. 
Nem rögtön szedtem le a nejlont, hanem először csak kibontottam és hagytam, hogy a levegő bejusson alá és pár nap elteltével vettem le. 
Ennyi tűnik élőnek, remélem meg is maradnak, ha igen, akkor lesz egy pár Ilexem. :) A lepkebócával ezek is rögtön tele lettek... az egész kert tele van azzal a fehér bevonattal, tavaly kezdődött és úgy tűnik, hogy ez már csak rosszabb lesz. 

Nézegetem a jujubákat is, tök jól nőnek, de nekem az a bajom velük, hogy olyan kis vékonyka ágakat növesztenek egy szezonban, amik télen megint el fognak fagyni. 
Nekem ezek nem is igazán fának tűnnek (eddig), hanem olyan cserjefélének, ami az idei hajtásain virágzik és terem. 
Mindenesetre fura szerzetek, de legalább élnek. Kora tavasszal voltak miattuk izgalmaim. 

A hétvégén volt időm gondolkodni, hogy mi legyen, ezért a CicaUrat tegnap bejelentettem műtétre. Pénteken délután viszem őt, ki lesznek húzva a maradék fogai is... ha olyan állapotban van. 
Nem tudok mit csinálni, csak előrefelé tudunk menekülni, mert ennek a végére kell járni. Így nem élhet, hogy folyik a genny a szájából és nem tud rendesen enni se a fájdalmai miatt, pedig szedi a gyógyszereket is. Megint fogyott is. 
Meglátjuk mi lesz, a doki is akkor fogja tudni rendesen megnézni a száját, amikor el lesz altatva és akkor fog eldőlni, hogy műtét lesz, vagy el kell altatni. Ha nagyon rossz állapotban van, ha nemcsak a fogai betegek, hanem már az ínye is, ha ebből az állapotából nincs kiút a gyógyulás felé, akkor nem engedem tovább kínlódni őt. Ha nem tud méltó életet élni, akkor nem tartom itt. 
A hangjával is van valami a múltkori műtét óta, mert nem tud nyávogni, olyan hangokat tud csak kiadni, mint egy varjú és süket is. Már egy ideje észrevettem, hogy nem hall a CicaÚr. Szerintem ez az állandó gyulladás a fogain és az ínyén megy tovább és okozza ezeket. Nem is tudhatjuk, hogy mit érez igazán, mert a cicák nagyon el tudják rejteni a fájdalmukat. Olyan alattomos ez a betegsége, mert egyébként egy életerős cica lenne. 
Nem tudom, hogy lesz, most félek mélyen belegondolni is, nagyon szeretem Herkulest... üres lenne a kert nélküle, mert ő egy kis egyéniség, egy különleges jelenség, ő a nehezen, évek alatt megszelídült cica, aki olyan bújóssá és kedvessé vált, amit elképzelni se tudtam volna. :) Meglátjuk pénteken, hogy mit mond a doki.