Csodás idő van, nem bánnám, ha november végéig ilyen lenne. Az igaz, hogy a reggelek hidegek,  ma is -1 fok van, deres a határ. 

Tegnap megint egész nap kinn voltam a kertben, nem volt olyan izgi, mint máskor, de a csodaásóvillázásnak is kell haladnia a veteményesben. Felvilláztam a vegyes paprika-padlizsán ágyást, meg is trágyáztam, aztán az elülső paradicsom ágyást is felvilláztam. Borzalmas mennyiségű szürke madársóska volt benne. 
Kicsit unom most ezt a villázást, soknak tűnik, talán azért mert nagyon füves a kert és borzasztó lassan haladok. 

A téli vajfej saláta valamiért nem akar kikelni, talán már túl hideg neki a talaj. A spenót kikelt, de nem fejlődik sehová és nagyon úgy tűnik, hogy az őszi növényekből se lesz semmi, se a rapiniből, se a müncheni sörretekből. 
Nem fog megnőni a karalábé sem, egyedül a leveles kel szép. 
Még hagyom őket, ki tudhatja milyen idő lesz.

Még több volt belőle a kis füge körül... nem is lehetett az összeset kiszedni, rengeteg madársóska és még több folyondár. Azt hiszem jövőre oda semmit nem fogok tenni, majd irtom ezeket belőle és amikor normálisabban néz ki a talaj, akkor vastagon lemulcsolom. Úgyis meg fog ott nőni a füge, hosszabb távon sem fogok oda ültetni más semmit, sőt, majd a fűszereknek is költözniük kell onnan, főleg a lestyánnak. 
Annyi kerek repkény volt azon a részen is, hogy majdnem kiirtotta maga között az ezüstös gyöngykosárkát. maradt belőle, de megsínylette szegény azt is, ahogy kiszedtem a repkényt. 
Kicsi terület, de borzasztó sok idő elment vele. Itt is volt minden, de főleg repkény, folyondár és szürke madársóska. 

A macskák egész végig körülöttem voltak, Herkuló, a Nyenyere, de újabban a MókaKépű is itt tanyázik. Herkulónak azért még megvan a tekintélye az ivartalanítás ellenére is, reggelinél simán eltolta a tányérjától a MókaKépűt, de rendet tettem közöttük. Az nem lehet, hogy mindenki kajáját befalja, miközben így is többszörösét eszi a többiekének. 
A Cicaúr bélpoklos vagy nem tudom, de elképesztő, hogy mit össze tud falni. 

Itt a Nyenyerüs van, nem tudom hol járt (talán a szénában), mert valamilyen fű (nem toklász) nagyon beletapadt a szőrébe. Erre nem gondoltam... bár nem láttam ilyen füvet a szénában. 
Biztos fáj neki. A hátáról két helyről kiszedtem a füvet, nyafizott is, de azért hagyta. Tépkedi magának a combjáról is, de nem nagy sikerrel. Sajnos ezt a részt nem hagyta, de majd ma újra megpróbálom. Végül is nem olyan nehéz, óvatosan kibontom a szőrét és ki lehet szedni a füvet, mert nagyon száraz. 

A CicaÚr (Herkuló) meg élvezi az életet. :)  Mindenütt a nyomomban jár. Tegnap estére bezártam őt lenn, mert hideg lesz éjszaka. Be akart jönni ő is. Sose hittem volna, hogy a CicaÚr lesz az a cicám, aki hívásra rohan. :))) Bár Elza is rohan, amikor hívom... és persze, amikor ő is akar.  

Egyre több krókusz nyílik ki, nagyon szépek, olyan kecsesek!