Itt mellettem ez a mező szerintem maga a mennyország a rókáknak. Nem véletlenül hallom én a rókaugatást már napok óta. 

Apu azt mondta, hogy szerinte őzet hallok, de megkerestem az őz hangját is, de ez, amit én hallok, ez bizony rókaugatás. Tegnap délután fényes fél hétkor 5 róka volt kinn a mezőn. Szerintem ők egy család, biztos most tanítják vadászni a kölköket. Én még ilyet sose láttam! Ott galoppoztak kinn, kettőt le tudtam fotózni, a többi messze volt, nagy zoomal se tudtam lekapni őket. De nem igazán érdekli őket az ember. Az autók jönnek-mennek kifelé az erdő felé, a kirándulók az úton lármáznak, én felálltam a kerítés szélére és onnan kiabáltam, hogy: Róka! Róka! És lengettem a karomat is, mert a Böbe kinn volt, a róka meg közel. A róka megfordult, nézett egy darabig, hogy ez a bolond meg mit handabandázik itt és közben elkapott egy pockot. Láttam a mozdulatairól, ahogy megette. Itt természetfilmet lehetne forgatni Karak és Vuk életéről, azt hiszem fogok venni egy jó minőségű kukkert.