Olyan csodás napsütéses idő volt tegnap is és még meleg is hozzá (8 fok volt kinn), hogy a karácsonyi hangulatomnak annyi lett. Nem bánom, jobban szeretem a jó időt és jobban szeretek kinn lenni is. 

Ki is mentem és ha már a múltkor olyan szépen elindult az ágvágóm, vágtam egy csomó ágat növénytámasznak. Kinn nő az út másik oldalán egy nagy bozót hegyi juharokból, amiket a villanyászok tarra szoktak vágni, amikor már majdnem felnőnek a vezetékig. Azok mindig újra hajtanak és onnan hordom a növények mellé a karónak valót és a jelölőpálcikáknak valót is. 
14 karót hoztam be, hatot le is tisztítottam és kihegyeztem (na jó, ez nagyképűség, de próbáltam kihegyezni) a végüket. Az az igazság, hogy soha nem csináltam és valahogy a karom is elég gyengének bizonyult még a kis fejszémhez is, de az ötödik-hatodiknál már egész jól belejöttem. Mire mind a 14-et megcsinálom profi hegyező leszek és ki fogok combosodni (bicepszben), mint a sivatagi szöcske. :)))

Ez csak az első 3, a többiről nem csináltam fotót, de amikor már tökéletes lesz, akkor megint megmutatom. :D 

Volt olyan, ami nagyon hosszú volt, azoknak levágtam a végét és a méteres-méterhuszas kis karókat is eltettem,  jók lesznek borsó mellé, de kisebbeket még tervezek vágni, mert pl. paprika, vagy padlizsán mellé is jók, de a virágoskert is elég sokat igényel. 

Elza ontja az egereket és a pockokat, hármat is hozott. Böbe az egyiket fel is falta, éppen kiengedtem őt, amikor belebotlott a lépcsőre fektetett egérbe (amit egyébként Elza nekem hoz), aztán mire kimentem már csak a feje volt ott. Betorkolta semmi perc alatt. 
Úgy tudják leválasztani a fejéről az egeret, mintha valami éles szikével lenne levágva. Érdekes, hogy a fejét soha nem eszik meg.  

És a csodás fények a délutáni napsütésben. 

A kóborkuttyot nem láttam egész nap... hál'Istennek.