Van, hogy az ember nem hisz a szemének... tegnap reggel nézek ki az ablakon és mit látok? Egy hatalmas kutya van hátul a tetőn és a macskák kajásdobozait nyalogatja. Istenbizony hirtelen nem voltam biztos, hogy akkor most ébren vagyok, vagy esetleg álmodom, de nem álmodtam, a kutya bizony ott volt. 
Nyakörves kutyi, az egész állat egy merő könyörgés, hogy valaki foglalkozzon már vele, de legalább adjon enni. 
Kimentem  és fogtam egy seprűt (csak a biztonság kedvéért, mert már az ablakból láttam a pofiján, hogy szelíd és pitizős), és lecsalogattam őt a tetőről. Szófogadó kutyi volt, szaladgált egy kicsit a kertben (ezért nyáron nagyon mérges lettem volna), de jött utánam és kiengedtem a kapun. 

Lehet rám, hányni a követ, mert nem adtam neki enni, de nem szeretném, hogy ideszokjon. Elég már bőven a kóbormacskákból, nem kell még kóborkutya is. 
Egyébként szerintem csak meglógott valamelyik házból, esetleg kirándulóktól lógott meg, de majd megtalálják. Nem is sovány kutyus, csak amennyire az alkatából adódik. 
Azért persze vérzett a szívem, de megkeményítettem magam, nem fogadhatom be az összes kóbor állatot, amelyik megfordul  a környéken. 
Szétnéztem a FB-on is, hogy valamelyik elveszett állatos csoportban nem keresik-e, de nem láttam ilyen kutyit. 
Sok már a cicákról is gondoskodni.
A macsekok persze felszívódtak, mint egy vakbéltünet, egyet se láttam sehol, csak Elza kuporgott a fedél alatt a széna tetején, jó magasan, mert éppen kinn volt. A kóborok szerintem kimenekültek a kertből valamerre.

Körbejártam mindent, hogy hol jöhetett be ez a kutyi, de a kerítés rendben van, sehol egy rés, alatta se tudott bebújni, mert csak akkora rések vannak, amin a cicák járnak... valószínűleg a szomszéd felől ugrott át, mert máshol nem tud bejönni. Az én kerítésem magas, 2,8 m magas oszlopok, 1,8 m magas a kerítésháló és fölötte még van 3 sor szögesdrót, azon nem ugrik át. 

Remélem hazatalál a kutymorgó... még azt se tudom, hogy fiú vagy lány kutyus volt-e.