Az idő, mintha felgyorsult volna, olyan rohamléptekkel közeledik a karácsony, hogy csak kapkodom a fejemet. 
Egyébként most örülök, hogy ennyire rohan az idő, így hamarabb lesz tavasz. 

Azért minden nap kimegyek kicsit a kertbe, nem sok időre, bár nincs hideg, nem az szokta bevégezni a ténykedéseimet, hanem az elég hamar átázott kesztyű és a nedvességtől kihűlt kezeim. 
Még most is minden nap vagdosom vissza a növényeket. Tegnap az utolsó adag már levágott Astert daraboltam össze a földről és pár sisakvirágot, meg egy krizantémot. Beszedtem mellőlük a karókat, a mini cserepeket, amik a karók tetejére voltak tűzve és a kötöződrótokat. 
Még az előkertben is van egy Aster ami nem lett még visszavágva, aztán majd az Árnyas kert felé haladok, ott is van még Aster is, sisakvirágok is és krizantém is, na meg a japán szellőrózsák. 

Jól esik az a kis kinn lét a kertben, akkor is, ha rossz idő van, mert benn nagyon elpunnyadok. 
Amikor kimegyek, Herkuló nélkül megmozdulni se tudok, ha leguggolok és vagdosom a növényeket, oda húzódik a lábaim közé, egészen alám és el se megy. Teljesen anyás lett ez a cica... ahhoz képest, hogy évekig olyan vad volt, most le se tudom magamról vakarni. A pincébe is bejár, nemcsak az előtérbe, hanem amikor pl. megyek be a madáreleségért, csak úgy suttyan befelé a lábam mellett, mint a füst! Körbejár mindent és látom rajta, hogy a birodalmának tekinti az egész alagsort. Nem szoktam hagyni őt magában, amikor benn alszik, akkor behúzom az ajtót és csak a közvetlen előtérben tanyázhat, de látom rajta, hogy kell a kis lelkének az, hogy velem együtt lehet (és a birodalom érzés) az egész alagsorban, amikor én is ott vagyok. :)  Na jó, nem az egészben, mert a kamrába pl. nem mehet be, de azt ő nem tudja, hogy az is van. :)))