A tegnapi kerti ténykedésem annyiban kimerült, hogy kiültettem az Erica Carneát a japán magyal (Ilex Creanata) mellé. Persze még semmit nem mutat, az egész hely egy rom, az Ilex-nek be kell állni az új helyen, ahogy az Ericának is. 
Elkezdtem kihúzkodni a verem tetejéről a tarackot is, de nem tudom, hogy azzal ott mit fogok tudni csinálni. Vagy elkezdem megbontani valahol a túloldalon az aljától és szisztematikusan kiszedem, de akkor már akár le is lehet szedni a földet onnan és új tetőt csinálni a veremnek... de nagyon nagy meló. Innen a fotelból könnyűnek tűnik, de amikor fizikailag bírni kéne, illetve megjön a nagy nyári meleg, akkor nem tudom, hogy képes lennék-e rá. 
Vagy lefújom egyszikű gyomirtóval és hátha kipusztul onnan és akkor beültethető lenne a teteje. 
Majd meglátom, hogy mire leszek képes. 

Nagyon hideg szél fújt egész nap, most már tényleg jó lenne a jó idő. 

A cicák benn vannak a kertben, Böbike ugyan még mindig meg tud lepődni, amikor belebotlik Herkulesbe, de csak megszokja egyszer. 
Elza továbbra is szívatja a Böbét, borzasztó szemét tud vele lenni. Este, amikor hívom be őket, akkor berohan, elbújik az ajtó mögött és amikor a Böbe is odaér, akkor kinyúl és pofonvágja, Böbe meg hanyatt-homlok elmenekül. Olyan kis mafla! 
Ez akkor bosszantó, amikor már mennék aludni és ott kell imádkoznom Elzához, hogy hagyja már bejönni a Böbét. 
Elza olyat is megcsinál, hogy azért megy ki, hogy vajon őt hívom-e úgy, ahogy a Böbét szoktam. Volt már, hogy megszívta, mert kinn felejtettem őt, de szerencsére nem a nagy hidegben. Annyi esze neki is van, hogy akkor nem kockáztat. :))) De azért, amikor hívom, azt a lelkes rohanást azt látni kéne. :) 

Herkuló és mögötte Böbike

 Herkules már egy valódi troll, állandóan rajtam lóg, amikor fotózok, mintha direkt  a legrosszabb pillanatban lökné meg a kezem (minden alkalommal), láb alatt van, hempereg, hogy simizzem a hasát.
Bakker, ezt a macskát 4 évig nem tudtam megszelídíteni, se orvoshoz vinni, amikor beteg volt. 
Néha azon gondolkodom, hogy jobb volt, amíg tisztes távolságban volt, mert most egy igazi ragaszkodó, dörzsölködő kullancsot tisztelhetek a személyében. 
És azt is megfogadtam, hogy soha többé egy macskának se adok ilyen nevet, hogy HerkuLES, mármint amiben benne van a LES, mert egész nap itt les be az ablakon, amikor nem vagyok a kertben. Egy igazi kukkoló... egy bélpoklos kukkoló, mostanában megint állandóan enni akar. :)))))

A SziszaÚr virágok között pózol. :)))