Miután az eperparéjom szépen áttelt, ahogy egy télvégi bejegyzésemben írtam is, be is érett, ami azt illeti elég korán. Most viszont már kiszedtem és újat ültettem helyette. 

Ha a szabadföldben lett volna, akkor valószínűleg a növény elfagyott volna, de ez cserépben volt és a ház előtt, a déli oldalon, talán a fal adott neki annyi védelmet, hogy megúszta a fagyokat is. Megfagytak a levelei, amikor nagyon hideg volt, de nem barnultak meg, hanem a fagy elmúltával szépen kiengedtek. 

Finom falatokat ettem róla, nem állítom, hogy túl nagy íze van, szóval nem egy nagy kulináris élmény, de salátára díszítésnek szép és csak úgy a markomba szedve, aztán megeszegetve se rossz. Lédús, enyhén savanykás íze van, de nem karakteres. Állítólag a levelei is ehetők, én nem kóstoltam, mert annyi leveles zöldség van itt a kertben, hogy erre már igazán nem fanyalodtam rá. 

A díszítő értéke viszont jelentős, mert nagyon szépen mutat, még akkor is, amikor a szára már sárgul. Szerintem egyébként eléggé gyomosító növény lesz, mert a talajban a magja is áttelelt és most is van olyan eperparéjom a kertben, ami magától kelt ki. 

Magot akkor lehet róla szedni, amikor a kis termések már megfeketedtek és jó szárazak, akkor kipereg belőle a sok apró, fekete mag.

Az újabb generációt magról ültettem, palántákat neveltem belőle, nemrég raktam át a hatalmas cserépbe és reményeim szerint az idén másodszor is lesz szép, pirosbogyós eperparéjom. 

Szereti a vizet, ha nem kap eleget elég hamar elkonyul.