Ezt nem hiszem, ha nem magam látom! 

Éppen komótosan pakolászom kifelé az autó csomagtartójából a fabrikettet, amikor valami hatalmas elhúz az arcom lett vagy fél méterre. Nézem, egyenesen a madáretetőhöz repül egy ragadozómadár. Nem tudom mi volt az, nem volt túl nagy, de azt a berepülést, azt látni kellett volna! 

Célirányosan és éppen oda, pedig igyekeztem berakni az etetőt a sűrűbe, hogy ne tudja semmi levadászni a kis siseréimet és nyugodtan tudjanak enni. Azt hiszem nem sikerült neki elkapnia senkit, mert észrevették időben, legalábbis amikor elrepült, nem láttam a csőrében semmit.

Ugyanúgy repült vissza az arcom mellett, bakker, mint egy ágyúgolyó, nem is foglalkozott azzal, hogy ott vagyok.  Ez tudja, hogy a kis madaraim ott esznek és rájuk jár. Tudom én, hogy neki is enni kell, de nem szeretném, hogy összeszedje a kis cinkéket, mert ők nagyon hasznosak. (és aranyosak)

Valamelyik nap a másik etető alatt is találtam egy kis halott  cinkét, lehet, hogy megtámadta, csak nem tudta elvinni? Vagy esetleg a macska? 

Nehéz megvédeni a madarakat tőlük, mert lemennek a földre is enni. A bolond verebek kivernek egy csomó eleséget az etetőből, amit a földről szedegetnek fel, ilyenkor nagyon könnyű prédák a macskáknak is. 

A múltkor pl. a egy nagy fekete macska ült a fán, közvetlen az etető mellett, de azt hiszem abban én voltam a ludas, mert kitettem egy darab főtt hájat nekik, de a macska is rátalált. Végül elzavartam a macskát a seprűvel, leszedtem a főtt szalonnát és átraktam máshová, ahonnan másnap reggelre szőrén-szálán eltűnt. Fogalmam sincs mi vitte el, van itt minden, sok-sok vadállat is. 

Valamelyik hajnalban arra érkeztem, talán két hete lehetett, hogy egy elég nagy  csapat rohan el, őzek lehettek, vagy szarvasok vagy valamik, csak a sok hófehér segget láttam elinalni.