Nah, tegnap végül nem kellett visszamenni a dokihoz, felszívtam még egy kis fájdalomcsillapítót, kb. amennyit kiköpött és hagyta, hogy beadjam neki, szerintem rájött az elsőnél, hogy neki jó... és ennek örömére evett is dél körül. Nagyon apróra összevágtam neki egy kis csirkemellet és kb. fél cicakajás aludoboznyit meg is evett. :) 
Aztán egész délután egyfolytában evett...
Megette az egész húst (kb. 15 dkg), amit megfőztem neki, de főztem bele kb. 15 dkg baromfi parizert is, azt is benyomta és még itt lesett az ablakban, mert éhes volt. Ezt kihasználva felnyitottam egy olajos halkonzervet, kihalásztam belőle a haldarabokat (nem az összeset), feldaraboltam és arra törtem neki porrá a gyógyszert és azt is megette. Egyébként megkóstoltam a gyógyszert, a doki azt mondta, hogy ez ízesített gyógyszer, hát egy frászt, olyan keserű, mint az epe. Kész csoda, hogy a hallal is megeszi. 
A lényeg, hogy a Cicaúr étvágya verhetetlen! Viszont később már nem adtam neki ételt, hogy ma legyen nagyon éhes, mert a gyógyszernek megint be kell mennie a cicapocakba. 
Be is ment a ma reggeli adag is egy kis hallal. Porciózom a halat, ez csak étvágygerjesztő és gyógyszerbevevő falat. 
És a szájacskába is belefecskendeztem a fájdalomcsillapító szuszpenziót, mert ma reggelre kicsit gyűröttebben néz ki a CicaÚr, mint tegnap volt. És ma már bement a macskabélbe egy doboz csirkehusi is. :))

Elégedett vagyok a tegnapi nappal és azzal is, hogy Herkuló így evett, nem is számítottam rá. Nagyon nagyot néztem. Azt hittem, hogy majd nagy szenvedés lesz neki is és nekem is, erre 7 foga kihúzása után túrja a kaját befelé és a kedve se volt rossz.
Nagyon ragaszkodik hozzám, jön a nyomomban mindenhová és az ablaknál is úgy bújt, úgy dorombolt, úgy dugta a fejét hozzám,  hogy hajlamos vagyok azt hinni, hogy már ezzel az állapottal jobb neki és ezt ő tudja is, hogy ez segítség volt. 
De azért szeretnék már ott tartani, hogy a sebei a szájában gyógyultak legyenek és ne kelljen azon aggódnom, hogy megint elfertőződik valami. Még bármi lehet, de nagyon bízom abban, hogy nem lesznek kellemetlen  meglepetések, hanem szépen gyógyulni fog. 
Már nem volt büdös a szája sem és a reggeli véres nyálfolyás is elmaradt tegnap délutánra, az pedig, hogy nem folyik belőle a gennyes nyál, szerintem a cicának is ajándék, bár ma reggel volt egy kis nyáladzás, de azért biztos, hogy más a közérzete. Látszik a cicán.
Úgy szeretném, hogy eljöjjön végre a napja, hogy a CicaÚr végre jól lesz és önfeledten zabálhat és én is önfeledten megölelgethetem. :)
Nagyon reménykedek abban, hogy a FIV pozitív eredmény nem játszik bele a gyógyulásába, mert ez egy immunhiányos állapotot eredményez, ami befolyásolhatja a gyógyulást. 
Most nem adom a Kék Lukács cseppeket, nem keverem a gyógyszerekkel, de utána vissza fogunk térni hozzá és a lepketapló gombához is. 

***

Hoztam pár képet a sziklakertből is, mert olyan szépek benne a növények. 
Lesz majd másik bejegyzés is róla, amikor virágozni fognak a varjúhájak és a réti szegfűk. Nagyon szeretem a sziklakerteket, mert annyi minden van bennük, rengeteg féle növényt lehet a sziklák közé ültetni és kis zugokban olyan szép élettereket lehet látni, hogy az ember csak ámul. 
Azt hiszem egyébként, hogy több figyelmet fogok ennek is szentelni, mert most jobbára csak olyan növényeim vannak benne, amik igénytelenek és szaporák, hogy könnyű legyen velük bánni, de majd hozok bele másokat is, érdekesebbeket, amiknek spéci zugokra van igénye. Ehhez persze spéci zugokat is csinálni kell. 

Ez egy szimpla, vadvirág, mezei zsálya, de olyan színei vannak, hogy csoda. 

A molyhos madárhúrom most a legszebb. 

Kezdi az egyik varjúháj a virágzást. Pedig nagyon meggyepáltam őket tavasszal, már teljesen beborították a sziklákat, nem is látszott, hogy ez egy sziklakert. Szerintem a 80%-ukat kiszedtem és még így is sok van, de kövirózsákkal akartam betelepíteni a helyüket, mert azokat jobban szeretem. 
Megmaradtak a varjúhájak is, de majd nem engedem a telepeiket túl nagyra nőni. 

Ezek a piros kövirózsák, amik ilyenkor a meleg hatására sárgákká válnak, később zöldek lesznek és majd ősztől, de inkább télen kezdenek el pirosodni. Csináltam nekik helyet, csipegetem ki belőle majdnem minden nap a varjúhájat, mert irtó hamar ellepné, ha nem figyelnék. Letörik belőle egy kis darabka és két hét múlva már akkora telep van belőle, mint a tenyerem. 

Ilyenek pirosan. 

Ez egy másik fajta telep kövirózsa és közé telepedett - azt hiszem - a veresgyűrű som. Biztos magonc lehet, mert nem ültettem. Majd ki fogom már innen venni, mert ide nem szeretnék egy nagy cserjét. 

A törpefenyőm, ezt is minden nap ellenőrizni kell, mert tavaly egy másik törpefenyőm friss hajtásait lezabálták a kukacok. Nem szeretnék megint úgy járni a törpefenyőkkel. 

A költöző krizantémom. :))) Ez eredetileg ott volt, ahol a kép jobb oldalán látszik az egyik magas varjúhájból egy kicsi és minden évben húzódik egy kicsit odébb, fel a sziklakertbe. Úgy tűnik, hogy a szárazabb, jobb vízlefolyású helyeket preferálja. 

Ő nem sziklakerti virág, hanem a legszebb szőrös szobanövényem. :D :D 
Böbike, néha elnézem a kitekeredéseit és azon gondolkodom, hogy most akkor hogy is? Függetlenül attól, hogy itt csak 3 látszik, időnként nekem úgy tűnik, hogy sokkal több láb van, mint kéne és egészen valószerűtlen módokon és helyeken a macskához képest. :)))))