Kicsit (igazából nagyon) aggódom, ma viszem Herkulót a műtétre... sok fogát ki kell húzni a doki szerint. 
Nagyon elevenen él bennem, hogy Marcika mennyit szenvedett, ezért meg fogom beszélni a dokival, hogy milyen életkilátásai vannak a fogai nélkül. Persze le is fogjuk tesztelni FELV-re és FIV-re, ha bármelyik pozitív lesz, akkor más a képlet, mert akkor másképp gyógyul, mert mindkét betegség az immunrendszerét támadja. 
Meglátjuk, de eldöntöttem, hogy bármilyen fájdalmas is, a CicaUrat (és magamat sem) nem engedem olyan sokáig szenvedni, mint a Marci szenvedett... pedig neki csak egy nyomorult seb volt az arcán. 
Szóval ma minden eldől... nagyon sajnálnám a CicaUrat elengedni, mert olyan kis szeretetrohamos, ölbe ülős lett... ki hitte volna erről a soha meg nem szelídülőnek látszó cicáról és amióta ivartalanítva is van, sehová nem csavarog. Itt lakik benn az udvarban, ki se megy innen. :) 
Még elő kell neki készítenem a helyet, ahová majd leteszem, amíg alszik a műtét után és ahol ébredezhet.

Kicsit olvastam a cicák foghúzásáról, azért biztatókat írnak, állítólag gyorsan gyógyul a seb a szájukban, persze ha a cica egészséges és utána jobb lesz nekik. Az igaz, hogy csak pépeset tudnak enni, de most is csak azt eszik és fájdalommal eszi, de legalább megeszi. Mióta tudom, hogy műtét lesz, azóta tömtem, mint a malacot, hogy hízzon kicsit, de ma már nem kaphat enni.  Szegénykém ott nézte az ablakból, hogy a többiek ettek, ő meg hoppon maradt. 

***

Esett végre az eső, 3 mm... nem sok, de nagyon kellett. Minden csepp víz számít most ebben a száraz időben. 
A veteményesben előkészítettem a helyet végre az Új-zélandi spenótnak is. 
Hát... nagyon mutatja a talaj, hogy ahol mulcs volt, ott milyen csodás, nedvesen porhanyós, pedig csak a kiszedett gyom volt egy részére visszarakva. Ahol nem volt, ott alig tudtam a kapát belevágni az összetöpörödött talajba.
Egy darab spenótot ültettem csak be, mert ha megindul, akkor beborít egy négyzetmétert is.  
Fogok beültetni egy másikat is másik helyre, kipróbálandó, hogy azon a helyen megél-e. A másik hely árnyékosabb, de ha ott is jól érezné magát, az jobb lenne. Egyrészt talajtakaróként is javítaná azt a részt, másrészt felszabadulna a helye... kezdem kinőni a veteményest. 
Majd néha megmutatom, hogy mivé tud fejlődni ez a kis vakarcs növény. Egyébként évek óta nem vetem, elszórja a magját és csak kiveszek palántát és a helyére ültetem. 

Egy életem, egy halálom, kiültettem a chayote tököt is, kihúztam egy rakás madzagot, hogy legyen mire kapaszkodnia, de a fák is ágasak, amiket beástam neki a talajba, hogy azokra fusson. Mire megnő, addigra a saláták úgyis elfogynak alóla és terpeszkedhet, amerre lát. Remélem életben marad, már annyira kíváncsi vagyok rá. Aztán majd lehet, hogy ezzel is úgy leszek, mint sok mással, mint pl. a citromuborkával, az egérdinnyével, a kiwanoval meg valami északi gyökérzöldséggel és még ki tudja mikkel amiket kipróbáltam, hogy sose lássam többet. :))) De ezt állítólag a világon sokan eszik, olyan nagyon rossz nem lehet. 

Szép gyökere fejlődött, ilyen féloldalasan volt betéve a földbe benn is, a háta kinn volt. Állítólag nagyon könnyen berohad, azért kell így ültetni és nagyon óvatosan kell öntözni, gazdag és jó vízáteresztő talajba tenni. A berohadást meg is tapasztaltam a másikkal, ami sajnos idejekorán kidöglött. Még jó, hogy nem egyszerre ültettem el őket... 
3 szép hajtása van, két nagyobb és egy kicsike, majd meglátom, hogy merre  és mennyire futkározik. Elvileg kell metszeni, mert kordában is kell tartani és irányítani, hogy ne csak a hajtásait növessze, hanem a terméseket is. 
Illetve ehetőek a hajtásai és a levelei is, sőt az élőhelyén állítólag nagy gumót növeszt a föld alatt is és azt is eszik, de itt nem télálló nálunk, ezért sajnos ezt nem tudjuk kipróbálni. 
Lesz viszont belőle (ha életben marad és megnő) jó, nagy mulcstömegem és nem utolsósorban remélhetőleg szép, kis egymagvú tököcskék is nőnek majd rajta. 

Az előkertben a gyömbérgyökerek teljesen kinyíltak, csodaszépek és mellettük szintén kivirágzott a tavaly LIDL-ben vásárolt szibériai írisz is (Iris sibirica 'Blue king'). Úgy is írhattam volna, hogy a huszadszor vásárolt... sokáig vacakoltam vele, amíg sikerült életben tartani, de már van belőle 2 is (mármint kék). Ez, amelyik már nyílik, egy még nem virágzik, azt az idén neveltem és van egy harmadik is, amit szintén Blue king-nek vettem, de valami csoda barnás színe van, nemsokára az is kinyílik. Egyébként nem bánom, hogy nem ez a kék lett, mert így annak az árán jutottam egy egészen különleges szibériai íriszhez.
Jah, és van egy negyedik is, aputól kaptam, mert neki is van a kertjében és ősszel abból hozott egy tövet, de nem teljesen ugyanolyan, mint a bolti, szóval most bőség van! :) 

Ezt kaptam aputól. 

Ezek sima, magas íriszek. 

Ez is egy csoda, az igaz, hogy ilyet nem rendeltem, ki tudja melyik helyett jött. Elég sok nem maradt meg anno, nem is rendelek azóta semmit abból a webáruházból. Nem mintha nem tetszene, mert gyönyörű, inkább a  sok nem életképes és rettentően pindurka, fonnyadt, rosszul kinéző gumó miatt ábrándultam ki. Annyira szét voltak darabolva, hogy minél több eladható legyen belőlük, hogy szerintem amiatt nem voltak életképesek, de hozzáteszem, hogy az én talajom se kedvezett a túlélésükhöz. Ezért is nem írom, hogy melyik áruda volt. 

Harangláb, annyira tetszik a formája. 

Ez pedig egy csodaszép, kék gólyaorr.