Ma reggel az M3-as autópálya elesett, az egyébként 50-55 perces utat bő két óra alatt sikerült megtennem. Hatvannál már állt a sor, amikor felhajtottam a pályára, azt hittem az életben nem érek oda, de végül elintéztem amiért mentem, szóval egy lépés megint kipipálva.  Tegnap végül csak nem bírtam…

Ezen gondolkodom éppen, mert ilyenkor már ki szokott törni rajtam a téli spájzolás igénye, amit ugyan most is csinálok, de nincs meg hozzá az a kellemes izgalom, ami el szokott tölteni, hanem most csak úgy muszájból rakom el a dolgokat, ha már vannak... pedig örülök, hogy vannak, hiszen annyit…

Leszűrtem tegnap reggel és meg is főztem a bodzazselét, kis üvegtálkában maradt ki egy kicsi, még a hűtőbe se tettem be, mert forró volt, de már a teteje elkezdett zselésedni. Valami eszméletlenül finom!  A receptet itt lehet olvasni: Almás-fehérboros bodzazselé Most száraz dunsztban pihennek,…