Nem igazán tudok mit kezdeni azzal, amikor valakivel hosszú évek, akár évtizedek múltán találkozom és rövid, alapvetően semmitmondó beszélgetés után azt mondja nekem, hogy "Semmit nem változtál". Mert mégis hogy érti? A szemében semmit nem változtam? Kívülről vagy belülről? Ha így van, akkor…

Egészen furcsa állapotokat élek meg. Amit érdekesnek találok az az, hogy nincs bennem harc. Nem ágálok, nem átkozom a Sorsot, hogy elvette az anyámat és nem fordulok a JóIsten ellen sem, nem kérdezem tőle, hogy miért, miért, miért? Talán szelídségnek hívnám azt amit érzek és ez valahonnan nagyon…

Régóta forgatom magamban erről a témáról a gondolatokat, de az utóbbi időben két olyan tapasztalásom is volt, ami miatt úgy érzem, hogy most már szót fogok ejteni a jelenségről.  Szerintem Magyarországon ez a széles körű spiritualitás vagy hívjuk inkább széles körben árult spiritechnikáknak őket, …