Elmentem a kertészetbe marhatrágyáért... hát persze, hogy növényeket is hoztam haza, pedig megfogadtam, hogy újabb öntöznivalókat egyelőre nem hozok. Dehát ember  tervez, a növénymohóság meg végez az emberrel... nem is tudom minek teszek bármilyen fogadalmat, amikor kertészetbe megyek, úgyis teljesen felesleges. 

Hazajött velem egy Ráncoslevelű örökzöld bangita (Viburnum rhytipodhyllum), egy Japán kecskerágó (fehéres-tarka) (Euonymus japonicus 'Aureovariegatus'), legalábbis ez volt ráírva, de ahogy nézem a fizimiskáját szerintem ez inkább 'Albomarginatus’... annyi tuti, hogy japán kecskerágó. Illetve egy Törpe oszlopos som, (Cornus sanguinea 'Compressa'). 
Ezek közül kettő biztosan örökzöld, a som pedig szépen színeződik őszre, emiatt és a kompakt növekedése miatt is hoztam el. Lombhullató és ez is veresgyűrűs som, elvileg a hajtásai is szép pirosak lesznek télen. 
Nagyon néztem még egy vérszilvát is, nagyon szépek voltak, de fának most gödröt ásni... kész képtelenség lenne. 
Örülök, ha a cserjéket elültetem valahogy. Majd hajnalban valamikor, amikor nem döglök meg. 

A bangitából kettő kellene, amik genetikailag különböznek, mert csak akkor nevel termést... egyet hoztam, mert mi a garancia, hogy az a sok bangita különbözik, amik a kertészetben voltak, szerintem sanszosabb, hogy mind ugyanarról lett dugványozva. Egyébként itt nem messze is van nagy ilyen bangita bokor, hátha összeporzódnak majd, de nem fogok eret vágni magamon, ha nem lesz termése.  

A kertben szorgalmasan öntözök és mulcsolok, bízom abban, hogy a JóIsten csak erre fordítja már a tekintetét és észbe kap, hogy jól megfeledkezett rólunk itt a Kárpát-medencében és küld pár nagy, dagi esőfelhőt, hogy itt eresszék le magukból a vizet.
Az állatok is szomjaznak, egy vakond a kút mellett x-edszer túr fel. Ott öntözöm a vizet a kannába és ott nedves a talaj, mert mindig megy egy kicsi mellé is. Már nem számolom hányszor túrt fel, elsimítom és napok óta újra és újra fel van túrva... biztos szomjas szegény, (vagy azok szomjasak, amiket megeszik), hadd csinálja, szépen fellazul ott a talaj, legalább a pitypangok elköltöznek onnan, a fű meg úgyis benövi, amikor majd kap esőt.  

Csináltam dugványt a mirtuszloncról, kettőt... nem is most, még az is lehet, hogy írtam is már.   Majd kiderül, hogy eresztenek-e gyökeret. 

És akkor a virágok. 
Futórózsa. 

Égőszerelem.

Kaukázusi ördögszem fehér és lila. 

Pompás küllőrojt. 

Ez a rész eléggé összevissza most, de ott van középen a mézalmácska bokor és nagyra fog nőni, ezért nem ültetem be nagyon, mert a bokor hamar meg fog nőni. (már ha az idén ki nem szárad...)

Tavaly ültettem (LIDL szabadgyökerű) fáklyaliliom. Nehezen honosítottam meg a kertben, nem is tudom hányadik próbálkozásom volt már ez, ez az első virágja. :) 

Piros cickafark. 

A Comet tearózsám az idén nagyon kitesz magáért. 

Évelő szarkalábak, ezek most csodák. 

Évelő, szőrös fottellény, mostanában mindig benn alszik. Bejön, eszik, hozzám se szól, felmászik a fotelbe, kiköpködi magából a koldustetveket (apróbojtorján tagadós termése), amikor fotózom alszik, de érzékeli és pampog egy kicsit, csak úgy álmában. Néha felkel enni, aztán alszik tovább. Délután 5 körül kel fel, eszik és kimegy. Na jó, néha, ha már nagyon célzatosan elnyúlok az ágyon, akkor nagy kegyesen felmászik mellém egy kicsit, akkor van egy kis meghittkedés, de csak azért, mert látja rajtam, hogy kell nekem egy kis macskaszeretgetés, aztán kimegy és megkezdi az éjszakai műszakot. 
Már a 6. évébe lépett... ki hinné, úgy szalad az idő. :) Nekem még most is ő a gyerek a cicák között. :) 

Ilyen volt, amikor megtaláltam őt a kertben, a fűben. :)

Az egyik ágyásból kiszedtem a borsót, a borsószalmát félre raktam, összedaraboltam és visszaraktam az ágyásra.
Ki kellett viszont előtte gyomlálni, mert telis-tele volt az egész ágyás folyondárral és minden egyéb gyommal, aztán elkezdtem felvillázni, amit gyorsan-frissen abba is hagytam, mert nem lehet belenyomni a villát a talajba, olyan, mint a beton. 

Gondolkodtam azon is, hogy beöntözöm, de végül ezt is elengedtem, nem segítek a gyomoknak nőni, ehelyett simán visszaraktam a gyomot, a borsószalmát és a maradék helyre szalmát raktam rá. Zöldbabot tervezek bele vetni, ami ugyan a borsó után nem szerencsés, de nem akarom üresen hagyni. Majd akkor öntözöm be, mielőtt vetni fogok bele. 
Eredetileg uborkát terveztem, de ebben a szárazságban nem küzdök vele, egyébként is van elég uborkám ültetve... persze akkor elég, ha teremni is fog, ami kérdéses, ha nem lesz eső, de még több öntöznivalót nem vetek már el.  

A többi borsó helyét is valószínűleg csak rendbe szedem, lemulcsolom és úgy marad, majd legfeljebb augusztus elején vetek bele őszi dolgokat, mint rapinit, müncheni sörretket, leveles kelt. Persze ez is attól függ, hogy lesz-e eső. 

Kéne vetni karalábét is és brokkolit is, hogy őszre legyen. Azért bízom abban, hogy előbb-utóbb csak ideérnek a csapadékosabb napok. 
Ha nem akkor baj lesz az idén. 
Egyelőre a mulcs jól teljesít, a padlizsánokra és a paprikákra raktam legelőször. Hétfőn öntöztem őket és tegnap reggel még nedves volt a talaj a padlizsán alatt, nem tudom mennyire adja vissza kép, de ugyanígy nedves volt a többi alatt is. 

Már azon gondolkodom, hogy a virágosban a Macrophyllák lesznek azok, amiket el fogok engedni, de csak ha nagyon muszáj. Nem amit most vettem, hanem azok a hagyományos kerti hortenziák, mert azok a legvízigényesebbek. Bár tegnap voltak soron, rengeteg vizet kaptak, sőt, timsót is tettem bele, ezt csak a kékítés miatt, bár lehet, hogy majd ki se tudnak virágozni. 
Néha úgy érzem, hogy semmit se ér a víz, amit kihordok, bár ez se igaz, mert igenis ér, szépen felszívják magukat, amikor megöntözöm őket, de nehezen nő minden és minden tápanyaghiányosnak tűnik a kertben. Főleg a dísznövények. 
Az egyik lilabogyó (a Callicarpa Dichotoma) már nagyon rosszul nézett ki valamelyik nap, lenn volt füle-farka, két kanna vizet vittem ki rá, azóta jól van. 
Vettem viszont vasat is lombtrágyázni, mert nem biztos, hogy magnéziumhiányuk van, hanem vashiány is lehet. Éppen beszélgettem valakivel a neten és Ő írta a vashiányt, utánanéztem és tényleg, ugyanolyan tüneteket okoz, mint a magnéziumhiány, nem is értem, hogy miért nem említik a cikkekben a kettőt együtt. Mert ha a tünet szinte ugyanaz, akkor vagy ez vagy az hiányzik a növénynek, érdemes lenne összekötni a két infót.

A virágok azért mindennek ellenére szépek, a bögrevirágokról hoztam több képet is, mert nagyon beléjük vagyok szeretve. 

Cickafarkak is vannak itt is, nagyon halvány rózsaszínek, meg fogok válni tőlük, nem kell ennyi majdnem fehér. 

Lózsálya. Rengeteget kiszedtem belőle tavasszal, de ettől csak megtáltosodott, a fenti képen látszik (balra fenn), hogy mennyi van belőle. Szeretem, mert igénytelen a végtelenségig és nekem nagyon bejön a színe. 

Clematis 'Arabella', látszik rajta a víz hiánya, egész apró virágai is vannak, de mindenkinek jut amennyi jut. Nagy beosztással kell lennem a vizet illetően. 

Kála, cserépben van, a kert legnagyobb iszákosa. 

A CicaÚr heverészik, azt nem írom, hogy a füvön, mert az már zömében kiégett. Herkuló viszont minden nap kiköveteli a simit, a hasvakarást és a fülvakarást, meg a fejbúbsimit is. Jól van egyébként, többé-kevésbé... néha most is folyik a nyála, néha mintha lenne benne pici genny, de nem büdös a szája. 
Tegnap cseppentettem is a szájába a cseppekből, amit kaptunk, az nemcsak fájdalomcsillapító, hanem gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő is. Ha rosszabbodik, akkor vissza fogunk menni a dokihoz.
Viszont a CicaÚr mostanában már egyértelműen süket mint az ágyú... itt fekszik az ablakpárkányon (kívül) és tegnap még a kopogtatásomra se riadt fel. Ha szólok neki, nem hallja, csak ha megütögetem a tetőt hátul, vagy valamit, ami a közelében van és a rezgésre figyel. :) De nem baj, nem is foglalkozunk már semmivel, legyen tele hasa, kapja meg a simijét, érezze szeretve magát, más nem is kell. Nem megy ki az udvarból egyáltalán, mindig itthon van és szemmel tart. Gondolom azért figyel mindig annyira, mert nem hall, csak lát. 

Másodszor is elfogyott a patkányméreg... most már remélem kimúlik a Koma, mert valamelyik nap még láttam. Éppen kinéztem az ablakon hátul, ahol Herkuló szokott enni a tetőn és időnként a MosogatóCica is, hogy kell-e bevennem maradékot. Épp azért, hogy ne legyen kinn semmi, amit a PatkányKoma megehet, hát látom, hogy ott kandikál ki a feje a tető alól. Éppen vacsorázni érkezhetett. Elment, amikor kinyitottam az ablakot, aztán a következő nap láttam, hogy elfogyott a patkányméreg... jó lenne már megszabadulni tőle. Ha most se múlik ki, akkor veszek frisset, mert ez elég régi, bár a második adagot akkor bontottam fel, de akkor is régi, ott van lenn az alagsorban már vagy 3-4 éve. Lehet, hogy elveszítette a hatását? 
Azt írják róla, hogy nem romlik meg gyorsan és nálam se penészes nem volt, se egyéb baja nem volt, de ha kell, akkor veszek újat. 

Megint lemulcsoltam egy ágyást, ezúttal a cékla és a póréhagymák ágyására raktam jó sok szalmát. Előtte alaposan beöntöztem őket és a póréhagymát ki is gyomláltam. Picikék még, alig látszanak a kis szálak, de így remélem jobban meg fognak nőni. 

Kiszedtem (megint) a gyomot a bazsalikom közül is, alig nőnek, éppen csak kikeltek a magok, meg is öntöztem őket. Valahogy fel kéne nevelni ezeket a bazsalikomokat, de mintha az öntözés nem tenne nekik semmit. 
Öntöztem a petrezselyem és a répa ágyásaiban is, nem tűzött a nap, de halottnak a csók... ne is tudom mennyi vizet kéne ahhoz kihordanom, hogy akár egy centire is átáztassa a talajt. 
Na mindegy, amit tudok megteszek. Emlékszem, hogy végül 2022-ben is jóra fordult minden, a hatalmas, egy éve tartó aszály ellenére végül abban az évben mindenből csodás terméseim lettek. 
Az igaz, hogy a közel egyévi szárazság után, amikor megjöttek az esők, akkor a gyom is beborított mindent, nem is bírtam a kerttel abban az évben olyan burjánzás indult be az esőktől, de a termésem is nagyon szép lett. 

A hagyma az idén is szép már, bár meg vagyok lepve, hogy már dőlnek el a hagymaszárak. Kicsit korán van neki, de hagyom még, mert még zöldek és jó lenne, ha még nőnének is egy kicsit. Kb. július közepén szoktam felszedni a hagymát. 

A lilabogyó roskadásig van virággal, akkora élet van rajta, hogy csoda. Tettem is fel egy felvételt róla a YT-ra. 
Nemcsak rovarélet van ám rajta,  felfedezték a madarak is, délután azt hittem szét fogják teljesen verni a bokrot, annyira szedték a rovarokat. Főleg a nagy, fehér popsis poszméhek imádják a virágját, hát a madarak jól megritkíthatták őket, de hát nekik is enni kell. :(

Levendula. Nem vagyok egy nagy levendulás, de mindenképpen kell a kertbe. Itt eléggé benn van a susnyásban, de azért virágzik. 

A Comet tearózsám, ennek megtaláltam a cetlijét. 

Kövirózsa virágja. 

Már legalább 3 marék bogyót ettem le a mézalmácskáról, nagyon finom kis gyümölcs. Pici még a fácska is, tavaly ültettem, de szépen fejlődik. 

A Madonna liliomok nagyon szépek és nagyon illatosak is. 

Ebben a sarokban ez az oszlopos tiszafa meg van táltosodva. Nő, mint a bolond, meg kellett támasztanom, mert egészen elhajlott pedig ennek állnia kéne, mint a cövek, de gyengék a hajtásai. Van egy, amit egy évvel korábban ültettem el és feleekkora sincs... 

Bársonyos kakukkszegfű. 

Szintén egy bársonyos lény. :) Böbike horpaszt a fotelben. Újabban megint bejár aludni. Egész nap a hangját se hallani. Alszik, mint a vöcsök, néha horkol is egy kicsit, vagy dudál. A takarót nemrég mostam ki, mert annyira össze tudja koszolni. Valamelyik este láttam őt, hogy kinn a ház előtt, az út szélén a porban feküdt abban a jellegzetes hanyattfekvő pózában. :)))) Nem tudom, hogy miért szeret az összes cica annyira porfürdőzni, aztán meg jön be és leereszti magáról az összes port a takaróra, de neki meg van engedve. Nagy Boca, úgy szeretem őt! :)