Egy kis kora tavaszi sziklakert
Már ilyenkor egészen korán is vannak szép és mutatós részei, zugai a sziklakertnek.
Itt-ott persze meg kellett gyepálnom, mert a Sedumok közül az 'Album' és a 'Hispanicum' borzasztóan terjednek. Tavaly is csak kis foltot hagytam belőlük, de már megint minden tele van velük.
Nemrég kaptam egy nagyon jó tippet, hogy a 'SunSparkler' fajtákat érdemes keresni, mert ezek nem terjednek olyan erőszakosan. Ezek a fajták tényleg nagyon szépek és változatosak a színeik, biztos be fogok szerezni párat, bár már ezen a részen korlátos a helyem, de majd hátul a kert végében még lesznek újabb területek, amiket be akarok népesíteni.
Itt egyébként látszik a sziklakert "csontváza", még nem takarják el a növények. Később már a kövek is alig lesznek majd ki, amikor nekilódul a kert. A fenyő mögött virágzik a kikeleti bangita és olyan illattal árasztja el a környezetét, hogy az csoda.

Van ott fenn az a pár kő (fenn, kicsit jobbra), amiket egy fal bontásából tartottam meg, de nem igazán tudtam utána, hogy mit kezdjek velük. Tavaly aztán szórtam közéjük talajt és kavicsokat és beletettem pár növényt még tavasszal, de aztán úgy is maradtak, az aszályban nem volt se időm, se türelmem velük foglalkozni és mégis túlélték! Mind a molyhos madárhúr, mind a délszaki kutyatej jól érzi magát. Ősszel még ültettem bele pázsitviolát is (egészen balra látszik egy kicsit) és az is él. Az igaz, hogy nem lesz még igazán szép, mert nem tudott még igazán megnőni, de él és növekszik.
Majd a másik oldalába fogok tenni pünkösdi szegfűt, de azok a palánták még itt növekszenek benn az ablakpárkányon.

Itt még csupa gaznak tűnik az egész, mert mindent visszadaraboltam a talajra, de már alakul a magas varjúháj gömbje, ami őszre hatalmas bokorrá fog terebélyesedni.

Kicsit közelebbről.

Ez pedig a 'Matrona' nagy telepe.

Ilyenkor is vannak ám lángoló színek!




Ez itt egy szegfűféle, szépen terjed, remélem az idén lesz virágja is, tavaly nem tudott kinyílni az aszály miatt.

A tavaly talált délszaki kutyatej magoncok nagyon szépen megnőttek. Tavaly is mutattam őket, de akkor inkább csak a jelölők látszottak, annyira picikék voltak még és a kövirózsa telep is szépen gyarapszik.


Ez a Sedum 'Album', rengeteget, marokszámra szedtem már ki belőle, de még mindig kell visszaszorítani, elég egy tenyérnyit hagyni belőle, mert pillanatok alatt mindent is benő.

A Sedum 'Hispanicum', ez a másik, amire ha nem nézek oda egy kicsit, akkor ellepi amit csak tud és ki is nyírja maga alatt még a kövirózsákat is. Ha lehet valamire azt mondani, hogy nagyon megbántam, akkor ez az. Ahol lehull egy pici darabkája, ott ha kicsit elfordítod a fejed, mire visszanézel egy nm lesz belőle. :D
Már nem tudok megszabadulni tőle, mindenhol ott van a kertben, marokszám szedem, de reménytelen.

Szintén 'Album', ezen a részen hagytam ráfolyni a kövekre, mert nem egyforma kövekből készült, van benne mindenféle vulkáni kő és tufa is, hadd takarja.
Már írtam, de ezt a sziklakertet tulajdonképpen a szükség hívta életre, mert ezen a területen egy hatalmas ól vagy inkább istálló volt, aminek a sarka alá volt betonozva a talaj egyenetlensége és a lejtések miatt és tulajdonképpen ez a beton csücsök az alapja az egésznek.

A kövirózsákról majd hozok még képeket, most kezdenek igazán magukhoz térni, nagyon szépen kibírták ezt a barátságtalan telet.
Egyelőre a japán mongolkövirózsáknak nem látom még a nyomát, de várok még, hátha életre kelnek a tavalyi hamvaikból.
















