Azt mondják, hogy az ezermérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. 
Én most tettem meg az első lépést a kert hátsó részén (ahonnan tavaly ősszel a veszélyes, illetve beteg fákat kivágattam) és nagyon úgy néz ki - mivel hatalmas a terület - ezermérföldes lesz az utazásom is rajta. Azt hiszem ezt is négyzetméterenként kell majd elhódítanom, ahogy a többi résszel is tettem. 
De csak el kell kezdeni és csinálni, mert ugye... nem lehet rántottát csinálni, ha nem törjük fel a tojásokat. :))

Erről a területről van szó. 

A múltkor már írtam, hogy ez a rész lesz ennek az új területnek a kapuja. Balra a felnövekvő datolyaszilvafa, balra lenn a verem előtti kővel kirakott rész csücske látszik, ahová beültettem a fagyalt, ami szintén ennek a bejárati résznek az eleme lesz, de van már a verem előtt is sok minden. Jobbra pedig több cserje is van, majd a közelebbi képnél írom le. 
Na és ott van az öreg, hajlott hátú almafám is, amit nem vágattam ki, mert kétévente roskadásig van nagyon finom almával. Csúnyácska, de én szeretem őt. 

Kicsit beljebb léptem, így jobban látszik a mérete (ez csak a negyede lehet), mert pl. az előző képen, kb. a közepén lévő naspolyafa most mögöttem van. 

Ez a rész a bal oldalon van, enyhén szólva susnyás. Van itt minden, mint a búcsúban, a nagy felkopaszodott tuja, jobbra egy jezsámen bokor, balra egy rakás hóbogyó, mögöttük pedig aranycserje és birsalma, a tujára felmászott rendes szőlő és vadszőlő, a talajon borostyán kúszik... az egész túloldalán a veteményes van. És ezen a képen nem látszik, de a következőn igen, még van egy nagy halom odadobált növény is, aminek az alján már bizonyára csodás komposzt lehet, csak ki kéne bányászni onnan. 
Eredetileg ide terveztem a komposztot, de csak gyűlt és gyűlt, végül lett belőle egy nagy halom száraz cucc, de még aprítani való ágak is várakoznak itt a hóbogyó sövény jótékony takarásában. 

Azt gondolom most, hogy ennek az egésznek mennie kell innen még az idén és amikor tavasszal kihajtanak a cserjék, akkor le fogom gyomirtózni, mert se hóbogyóból nem kell ennyi, illetve a jezsámenből is van 3 nagy bokor másutt és sajnos nagyon tarackol, ide már végképp nem akarok belőle.  

A karón a piros bigyó, az a napelemes szarvasriasztóm, mert anno itt jött be a szarvas a szomszéd felől. 

Ez a kis datolyaszilvám közelről, amit tavasszal ültettem. Rojo Brillante. 
Kicsit a leveleit már megfogta a fagy a múltkor. 

Ez pedig az a felnövekvő cserjés rész, ami az egésznek a kapuja (jobb oldalról). Balra fenn a kínai álbirs növekszik, abból majd egy nagy fa lesz és azt várom, hogy a datolyaszilva és ennek a lombkoronája majd összeborul és az alatt lehet bemenni erre a kertrészre. Nem is adok még neki nevet, majd kialakul menetközben.
Balra lenn a papíroknál, a Ráncoslevelű örökzöld bangita növekszik, mellette egy terülő boróka van, afölött pedig (épphogy látszik a sok zöld között) a tüskétlen szederbokor, jobbra lenn pedig egy kicsi mirtuszlonc. Az összeset az idén ültettem, beleértve a datolyaszilvát is (a szedret nem). 
Jó ronda most ez a rész, de a sok papír és széna azért van, hogy gyomtalanítson, ahogy a fekete geotextil is. 

Na, ez az új játszóterem a kertben, mellette persze megvan az összes többi is, unatkozni nem fogok, az már biztos. 
Végül is, innen szép győzni! :)))

Már rajzolgattam egy csomót, először is lerajzoltam, hogy mi az ami van, ami adott és nem fog változni, mint pl. adott a nagy diófa, a naspolya, az almafa, a szeder és az idén beültetett fák és cserjék. 
Nem szeretném kivenni azt a rövid hóbogyó sövényt sem, ami a veteményestől elválasztja ezt a részt, mert ez így egy külön "szoba" lesz a kertben.
Marad az állattemető is, itt nyugszik (érkezési sorrendben) Matyikám, a kiskutyám, akit 2004-ben altattunk el. Talpas, apu egyik kutyusa, aki 2019-ben pusztult el, már nagyon öreg volt és Herkulót is itt temettem el.  

Egyelőre csak kőrakások, amiket majd rendezni fogok és táblát is kapnak, de itt tettem meg az első lépést is a rendezés felé. Matyi és Herkuló sírja mellé/fölé ültettem kúszó, aranytarka kecskerágót, ami majd szépen ellepi ezt a területet. 
Herkuló sírja alá beültettem egy velencei kutyatejet, Matyikámhoz két bársonyos kakukkszegfűt, Talpi és Matykó közé pedig vittem át pár tő íriszt. 
Egyelőre ez a rész többnyire napos. 
Borzasztóan néz ki, de majd fokozatosan összegereblyézek onnan, ezek a növények azért kerültek bele, hogy elkezdjenek növekedni és terjedni. A többit majd fokozatosan. 

Hosszabb távon majd árnyékossá fog válni ez a rész, mert fákat terveztem ide, de még évekbe telik, amíg azok megnőnek.  
4 fának van hely, de még eldöntöm, hogy 3 vagy 4 darab kerüljön-e bele, mert egynek teljesen a diófa alatt kellene élnie. Lehet, hogy egy fa formájúra nevelhető cserje is elég lesz. 
Most egyfolytában arról olvasok, hogy milyen növények élnek meg a diófa alatt és sajnos nagyon sok a fals információ. Ez egy nagy kísérlet is lesz egyben, gondolom lesznek veszteségek is, amiről majd kiderül, hogy mégsem él meg ezen a helyen, de ezzel számolnom kell. 

A helyzet az, hogy ez a rész száraz. Diófa nélkül is száraz, mert lejtős és könnyen lefolyik a víz róla, a diófa pedig felissza a vizet, tehát nagyon száraz. Viszont a fákat mindenképpen fel kell, hogy neveljem ott, mert az árnyék tartja a nedvességet, ezért még most ősszel be fogom tenni a fákat és utána tervezem meg (nagyjából már megvan) az ösvényeket is. 

A fákon kívül szinte minden olyan növényem megvan, amit ide be tudok majd ültetni, egy-két cserjét akarok venni ide, de nem vészes, amit rá kell költeni. Örökzöldeket akarok, hogy télen ne legyen olyan nagyon csupasz. 

Most már borzasztó türelmetlen vagyok, hogy legyenek benn a fák, de azokra még várni kell október végéig, akkor érkeznek a gyümölcsfák a kertészetbe. 
Az biztos, hogy a dió alatt a meggyfa megél, mert egy beteg és  csesznye meggyfát is kivágattam onnan, de nem a dió (a juglon) miatt volt beteg, hanem mert elvitte a felét a másik nagy diófa, amikor a vihar kitörte és persze az a nagy dió (amit kivágtunk) nagyon elárnyékolta szerencsétlent. 
Ez a diófa, ami megmaradt, nem vet olyan nagy árnyékot, mert a kert legészaknyugatibb csücskében van, tulajdonképpen a nyári lemenő nap miatt vet már csak árnyékot erre a részre, ami nem számottevő. 
Van még 2 hatalmas diófa, de mindkettő az északi kerítésnél, tehát a kertre árnyékot gyakorlatilag nem vetnek. Amiket alá fogok ültetni az fényt fog kapni, "csak" a juglont és a szárazságot kell tűrniük. 

Jajj, hát bizsereg a tenyerem, hogy nekiláthassak már!

Felszedtem a régi, téglákból rakott szalonnasütő helyet, csak azokat a téglákat hagytam ott, amik közvetlenül a talajon voltak. Már rég körbenőtte a kert, ahogy haladtam a parlagfeltöréssel, nem használtam már. 

Így nézett ki 2020-ban. :) 
A tűzrakó balra, de utáltam körbekaszálni! :D Nem is véglegesnek készült, ahhoz képest jó sokáig ott volt, csak éppen mára már nem a fűben, hanem a virágágyásban. 

Még a nyáron adott apu két nagy farönköt, aminek a közepét ki lehetett ütni, így tulajdonképpen fagyűrű lett belőlük. A nagyobbat a régi tűzrakó helyére tettem és még nem tudom, hogy mi lesz benne vagy rajta, de majd kialakul.

Ugyanaz a rész, majdnem ugyanabból a szögből, mint a fenti képen, most ilyen. A farönk majdnem a kép tetején, balra látszik. 

Kicsit közelebbről: 

A tűzrakó szélén volt eddig a kövirózsa tálam, lehet, hogy továbbra is az kap majd helyet a rönkön, de nem télen, mert télen kell a tálnak is a talajhő, ezért télen a földön lesz.  

Egyelőre átraktam a jelenleg komposztgyűjtőként működő, régi emésztőgödör szélére. 

Színesednek már a kövirózsák is! 

Alakítgatom ezt a részt is (a régi emésztőt), de nehezen találom ki, hogy mi legyen belőle. Először óriás bambuszt szerettem volna bele, de elrettentettek a bambusztól, még így is, hogy ez egy betonfalú építmény. Most már nem is lenne jó az óriás bambusz, mert már be van ültetve mellé a tamariska és egyéb cserjék, kitakarná a tamariskát, ami nem lenne jó. A tamariska csodás fává növekszik, nem szeretném, ha nem lenne látható. 
A szélein már itt-ott vannak évelő növények is, de szerintem ide sziklakertiek is illeni fognak, ezért kezdtem el összegyűjteni az apró köveket és az üres csigaházakat. Sok üres csigaház szokott lenni, főleg tavasszal és ahol találok egyet, azt mindig lehozom ide. 

Egyébként nem vetettem el a bambuszos ötletet, vannak nekem alacsonyabb növésű bambuszaim is, lehet, hogy azt ültetek bele. 

Fufu tegnap délután meglepett. Megjelent és elkezdte mórikálni magát a teraszon, még játszott is egy száraz falevéllel! :) 
Meghívtam, hogy lakjon nálunk. Szerintem érti, meglátom, hogy végül majd ide fog-e költözni. Kapott enni, de aztán megint elment. 
Szépül, hízott is, látszik rajta és ez még nem a téli bunda. Eddig Fufu egy nagy tagbaszakadt cica volt, de most szedett magára jó sokat. Ha megnő a vastag, hatalmas téli bundija is, akkora lesz, mint egy ló! :)))

3 csomag holland íriszt még nem ültettem ki, illetve vannak még olyan tulipánhagymáim is, amiket felszedtem és vissza kell tenni, de az összes többi a földben van. 
Tulipánok, nárcisz, puskin virág, hófény, scilla, díszhagymák, csinos szellőrózsa, krókuszok. 
Nem volt kis menet, megtalálni nekik a jó helyet, előkészíteni és beleültetni a hagymákat. Főleg a hely megtalálása tart sokáig, de azt hiszem jó helyeket választottam, majd tavasszal kiderül.
Volt, ahol megcsináltam a helyet, aztán meggondoltam magam, de legalább így a gyomlálás is haladt kicsit, mert megint csupa folyondár minden. 

Találtam egy újabb adag őszi krókuszt is. Emlékeztem én, hogy sokkal többet ültettem, de lövésem se volt hová. Egyet tudtam, ami az eredeti helyén nem nyílt, ezért nyáron felszedtem és átraktam egy új, naposabb helyre és megint fogalmam se volt hová, most találtam meg valamelyik nap, de még nem látom csak a leveleit. Nem tudom fog-e nyílni, mert a többi most nem hozott levelet, csak a bimbókat tolja ki a talajból. 
Egy szép telep már virágzik (ezt se tudtam, hogy van), egy másik pedig éppen kezdi dugni a bimbóit, na és persze az is, amit most fedeztem fel. 

Arra gondoltam, hogy majd körbetűzködöm kis ágakkal a krókusztelepeket, hogy tavasszal, amikor már visszahúzódtak, akkor jól lássam közöttük az üres helyeket. 
Ezek azok a helyek, ahová be lehet ültetni egy-egy egynyári virágot, aminek a tövét aztán nem veszem ki. Csak elvágom a növényt, a gyökér benne marad a talajban és porhanyítja és vissza is komposztálódik, illetve magát a növényt is vissza szoktam darabolni a talajra. Az is porhanyítja. 

Van egy csomó valódi sáfrányom is, még azok is csak a leveleiket dugták ki kicsit, remélem lesz rajta virág, le akarom szedni a bibéit fűszernek. Tavaly sajnos alig volt rajta 3-4 virág. 

Haladtam a visszavágásokkal is, a hosszúlevelű veronikákat vágtam vissza, ahol már nagyon magba akart menni, a Kleopátra tűjét, mert már csak egy hosszú, lógós bot volt. 
Sajnos az idén nem tudtak szépen kifejlődni a Kleopátra tűi, nagyon hiányoztak a kert képéből a kimagasló, csodás, fehér virágok. 

Vágtam le és tettem el dugványnak 5 darab madárbirset is, nem tudom, hogy ősszel kell-e dugványozni... (az AI azt mondja nyár közepén kellett volna), de próba szerencse. 

Illetve még a ház előtt rendezkedtem kicsit a kerítésen kívül. Kiültettem a tegnap ott felejtett sudárzsályát, és a hagymák ültetése közben találtam egy szép, termetes velencei kutyatejet is, azt is kiültettem. 

Fáradtnak érzem magam... most már nem is tervezek újabb teendőket, sőt, a listámról is kihúztam pár dolgot. 
Volt olyan elképzelésem (koreai vlogból lestem el), hogy hátul, ahonnan a fákat kivágattam, ások nagy gödröket és a télen tölteni fogom a háztartási, növényi hulladékkal, meg váltva falevelekkel és tavasszal abba fogom ültetni a tökféléket. Nem tudom lesz-e hozzá még később kedvem-erőm, de most nem érzek semmi ingerenciát, hogy megcsináljam. 
Pedig nem lenne rossz ha befutnák a tökök azt a részt, nem kéne kaszálni és némi gyomirtást is végeznének maguk alatt és még tök is lenne... jó lenne saját sütőtök. Meg luffát is szeretnék, és palacktököt is, aminek a kiszáradt héját edénynek lehet használni. Van olajtök magom is, aminek nincs héj a magján és Halloween tök magom is van, csak el kéne vetni valahová. 
Ilyen tökös vágyaim vannak! :D :D 

Most már egyre kevesebb kép lesz, ahogy fogynak a virágok a kertből , persze az Asterekről és a krizantémokról majd lesz külön bejegyzés, mert ők még nem zendítettek rá teljesen. 
Ez egy Cosmos és a beporzók még most is tevékenykednek. 

Ez egy kis kékszakáll, benn van a susnyásban a lúcfenyő mögött, a kikeleti bangita alatt, azt hittem virágozni se fog és csak nézek, hogy sokkal szebben és dúsabban nyílik, mint a többi a napon.