A rossz idő se telt haszontalanul. Vasárnap ugyan semmi kedvem nem volt kimenni a kertbe, mert el volt borulva, hűvös is volt, a szél is fújt, de már rájöttem, hogy csak ki kell menni és úgyis úgy maradok. Elkezdek matatni itt, matatni ott és úgy belefeledkezem, hogy akkor jövök be, amikor már nagyon szomjas vagy éhes vagyok. 

Most is nekiálltam egy olyasminek, amit egy ideje halogatok, pedig sokat szépítene a kerten és kevesebb dolgom is lenne utána. 
Van egy kicsi rész a veteményes egyik szélén az ösvényen (ami egyelőre még nagyon rendezetlen), amit benőtt az ezüstös hölgymál. Hogy honnan jött be a kertbe, azt nem tudom, mert nem láttam itt a környéken sehol, de volt egy tenyérnyi kis telep, amikor idejöttem és meghagytam. Ma már elfoglal egy fél négyzetmétert is és nagyon örülök neki, mert alig van ki a földből, de nagyon jó talajtakaró. Lehet rajta taposni is, télen is megmaradnak a levelei, tehát nem csupaszodik meg a talaj. 

Azt olvastam róla, hogy kiválaszt valamit magából, ami miatt más növények nem élnek meg közötte. Nem tudom ez mennyire igaz, tényleg nem tudják elnyomni a gyomok, de évente egyszer azért ki szoktam takarítani, mert ahogy látom az ibolyát nem zavarja, de a fehér herét sem. Szoktam közte találni folyondárt is, de az valóban nem fényeskedik közte és puha gólyaorrot is, ez utóbbit nem zavarja szerintem az égvilágon semmi. 
Állítólag az USA-ba behurcolták valahogy ezt a növényt és nagyon veszélyes invazív fajnak számít, mert nagyon gyorsan terjed és már több száz hektár legelőt beterített és persze kaszálhatatlan, elgyengíthetetlen, nem csoda, ha rettegnek tőle. 
Itt nem terjed olyan gyorsan, szépen kúsznak a kis indái, amiknek a végén kis növényke fejlődik ki és szépen betakarja a talajt.

Ezért felkapáltam egy részt, a mélyebben fekvő gyökereket, mint pl. a pitypang gyökere késsel kivagdostam és beültettem a hölgymált a helyükre és jól belocsoltam. 
Mindig van kiszedni való is, mert úgy látom, hogy a megművelt részek felé gyorsabban igyekszik és ott nagyobbak is. Ezeket szedtem ki és  ültettem el. 
Hosszú menet lesz, amíg az egész ösvényt ki tudom majd takarítani és beültetni, de megéri, mert utána már csak a veteményes felé kell kordában tartanom és be lesz borítva az ösvény és még nyírni se kell. 

Itt látszik, hogy ahol szárazabb, ott az ezüstös, szőrös  levélfonákját fordítja a nap felé, így védekezik a nap ellen.
Nem száradt ki eddig a legnagyobb aszályban sem, legfeljebb kicsit összesöndörödnek a levelei, de mindent kibír. 
Majd szépen haladok vele tovább és lesz egy klassz, ezüstös-zöld ösvényem. 

Így néz ki közelről. 

A másik nagyon jó talajtakaró, de az árnyékos helyekre való inkább, a pénzlevelű lizinka. 

A másik, ami majdnem készen van az a cserjés melletti ösvény szegélye. A végében nagyon nagy a fű, majd előbb le kell vágnom, de vasárnap nem akartam zúgatni a gépet. Még egy téglát fogok letenni, lezárandó az egészet és akkor ez is megvan. 

Majd úgyis benövik valamennyire a növények, a bal oldalira már rá is terjeszkedett a napvirág cserje. 

Illetve még egy dologgal elkezdtem rendezkedni valamit: van egy pár, fal bontásból visszamaradt tufakő is, amiket megtartottam. Ahogy a téglaköveket raktam le, kijött egy csomó föld és beszórtam a kövek közé, aztán  még szórtam bele kavicsot és a tufakövek mállásából keletkező morzsalékot és darabokat is. 

Ez egy nagyon száraz és elég napos rész itt, persze ha a tufakő megázik, tartja egy darabig a nedvességet, de ebből inkább gyorsan ki fog szaladni a víz. 
Arra gondoltam, hogy teszek bele kövirózsát, kőfali pintyőt, délszaki kutyatejet és pázsitviolát, esetleg egy pici telep réti szegfűt, aztán meglátom melyiknek lesz benne ereje szaporodni. 
Ezek mind napimádók és nagyon szárazságtűrők. 
Varjúhájakat nem akarok, mert azok nagyon terjedősek, elég velük birkózni a sziklakertben. 
Ha benövik a növények, akkor a tufa se fog olyan gyorsan mállani, illetve mire szétmegy, addigra már be lesz terítve a növényekkel és egy szép kis élőhely lesz. 
Majd mutatom úgyis, hogy mi lett belőle. 

Időnként hajlamos vagyok elveszni a díszkertben, a veteményes pedig marad, pedig hasznosság szempontjából az a fontosabb, hiszen azt eszem, ami abban terem. Nemcsak ilyenkor, hanem egész télen is. 

Így aztán elszakítottam magam a díszkerttől és a nagy tervektől és belevetettem magam a petrezselyem és hagyma-répa kombós ágyásokba.
A petrezselymet kigyomláltam és mivel egy fél sor nem kelt ki, sőt az utánvetés sem, ezért elkezdtem kiritkítani és az üres helyre párat elpalántáltam. Meg szoktak maradni, kicsit visszaveti őket a palántálás, de most még korán van, van ideje. Jól be is locsoltam az egész ágyást. 
A répás ágyásokat is kigyomláltam, végigmentem a saraboló kapával (a petrezselymesben nem lehet, mert tele van össze-vissza kelt kaprokkal), és a répát el is kezdtem kiegyelni. 
Nagyon finomak voltak, amiket kiszedtem. 

Kiültettem a benn lévő utolsó 6 darab paradicsompalántát is. Egyelőre az ágyás többi része (alul) tele van dobálva a kiszedett gyomokkal, oda majd a zellerek költöznek ki. 

Kihúzgáltam még az összes spenótot, mert már kezdett virágba menni és lefektettem a talajra a saját helyén. Az az ágyás széle, legalább megakadályozza a gyomokat, hogy nagyon terjedjenek, illetve egyik oldalról a céklának tart kis nedvességet. Megkapáltam a céklákat is, a gyomot is kiszedtem és megöntöztem őket, illetve még egy csomót megöntöztem, pl. a zöldbabokat, a K-betűsöket, hátha lenne még belőlük valami és a retket, a cukorrépát, a salátáimat is. 
Itt még benne volt a spenót... a sárgák a visszarakott gyomok, a többit is kiszedem majd, de csak akkor, amikor majd viszem ki bele a padlizsánokat. 

...itt már ki van szedve a spenót. 

A borsóm is virágzik ezerrel (az Oscar), már hüvelyek is vannak rajta. 

Ez két ágyás borsó, a másik (a jobb oldalon) Kelvedon csodája, de csak feleakkora még, mint az Oscar, pedig egyszerre vetettem, a Kelvedonnak utána is kellett vetni, mert nem jól kelt. Nem veszek többet ilyet.

A K-betűsök kb. sehová nem haladnak, az idén se lesz karfiolom, az egyetlen palántát, ami életben maradt, a pocok kitúrta. Pár karalábé van és brokkoli. Ez a virágzó a Sessantina salátabrokkoli, erről már ettem is, de hagyom magba menni, hogy legyen belőle vetőmagom. 
Nagyon könnyen nő, cseppet se bánja a hideget, bár a nagy fagyokban fagyvédő fólia alatt volt, de gyorsan kikelt, gyorsan is fejlődött, szóval megtartom. 
Annyit fogok változtatni, hogy nem a többi a K-betűssel együtt fogom kiültetni a palántákat, mert gyorsan fejlődik és hamar lehet szedni. 

A tatsoi-ból nem ettem, mindössze kettőt sikerült felnevelnem magról. Ez volt vele az első próbálkozásom, de szerintem ennek a növénynek melege volt. Egyrészt a fagyok alatt se kellett volna a takarás, másrészt szerintem ez áttelel, ezért ha sikerül belőle magot nyernem, akkor ősszel el fogom vetni ugyanúgy, mint a spenótot. 

Fokhagymák és elefántfokhagymák... az elefántok nagyon szépek, de a többivel nem tudom mi van. Egy csomó csak nagyon későn hajtott ki, aztán elsárgult és elpusztult. 
Direkt sok gerezdet dugdostam el, hogy legyen elég (mert eddig sose volt elég fokhagymám és venni kellett), erre most is venni kell majd... bakker! Ez megint nem jött össze. 

Paszternák, két rövid sort vetettem a zöldbab ágyások végébe, keresztbe, elég lesz ennyi. Szépen kikeltek, mögötte ott vannak a zöldbabok. Azt hittem majd utána kell vetni, de bújnak, csak hideg a talaj, mert az idő is hideg és öntözni  is kell őket. 

Leszedtem a szép, kövér leveleket a metélő petrezselyemről és lefagyasztottam mert már nagyon neveli a virágszárat és később nem lesznek már ilyen szépek, amikor magot érlel.  

Ha fordulunk 180 fokot, akkor a kert másik, vegyes része látszik, ahol van veteményes is, szilvafák, a pawpaw, a mézalmácska, a fügék, egy josta, de van évelős ágyás is, szőlő és a legelejében az Árnyas kert, szóval van itt minden, mint a búcsúban. :)))
Minden évben elhatározom, hogy a veteménnyel már nem terjeszkedek át ide, de kell a hely, mert mindig kitalálok valamit, amit még szeretnék ültetni. 
Szerintem ez a rész már így marad, végül is nem kell mindennek szabályosnak lennie a kertben és az sincs sehol előírva, hogy a veteményes nem keveredhet a virágokkal. Itt kapott egyébként helyet a legtöbb komposztos is.

Lestyán és citromfű. Eredetileg több fűszert is ide akartam költöztetni, de ott is jó nekik, ahol vannak és a helyükre se kívánkozik semmi, ezért maradtak ezek végül, de a citromfű végleg ki fog innen költözni. 

Itt is van két ágyás borsó, de a nagy mögött nem látszik a másik. Ez a nagy cukorborsó, amit a hüvelyéért termesztek, nagyon szeretem WOK-ban, szabdzsikban és egyén serpenyős zöldségekben. 

A vöröshagyma ágyás végében kapott helyet a chia, azaz azték zsálya, de nem a magjáért, hanem a virágjáért. Még nem neveltem sosem, de kaptam magot, ezért kipróbálom. 

Ezek korianderek. Csak egy kevés, nem igazán szeretem, nekem olyan, mintha poloskát ennék, de van pár recept, ami nem olyan nélküle, mint lennie kéne. 

Cukkini, vagy patisszon, nem tudom, rengeteget vetettem és már nem tudom, hogy melyik a melyik, majd kiderül. 

Bordó lolló saláták, két fészek uborka, majd ők kapnak karót maguknak, hogy futkorásszanak és egy sor cukorrépa, a levelei miatt - mulcsnak. 

És a fügém.

Ez pedig már az Árnyas kert felé vezető ösvény.

 Kicsit próbálom már behozni magam a képekkel, mert ha beindul a kert, akkor rengeteg lesz és még a napokkal ezelőttieket se mutattam. 

A régi sziklakert környéke most nagyon szépen alakul, ezek a kövirózsák csodásak. Annyira megtalálták itt a helyüket, hogy rohamosan növekszenek és tényleg nem véletlenül kövirózsa a neve, mert milyen szépen felmászott a kőre. 
Mellette sárga krizantém van, ami jó fél méterrel volt lejjebb ültetve, de nagyon érdekes látni, ahogy évről évre költözik egyre feljebb a sziklakertben, az egészen száraz részekre. 
Ez nagyon hasznos megfigyelés, mert volt egy éve egy hatalmas krizantém pusztulás nálam, 2024 tavaszára szinte alig maradt pár tő a rengetegből és bizony nem a szárazabb helyeken voltak kiültetve. Azóta igyekszem olyan helyretelepíteni az újakat, ahol nincs - főleg télen - pangó víz.  

A kövirózsa mellett egy mezei zsálya, évről évre egyre szebb lesz, bár sajnos nem szokott másodszor is virágozni, csak egy darabig szép. 

A molyhos madárhúr egy ideje már viszi a prímet ezen a részen. 

Ez a hegyi imola is érdekes, magról neveltem, aztán csak kínlódott azon a helyen, ahová kiültettem... egy fél méterre ettől a helytől, ahol most van. Úgy gondoltam, hogy jó helye lesz a mályvacserje és egy rózsa között, de egy virágnál sose hozott többet és maga a bokor is nagyon csenevész volt. 
Csak egy picivel hoztam kijjebb a mályva északi oldalára, ahol mégis kap napot és nincs olyan közel a többi növényhez és milyen szép nagyra idén tavaszra. 
Olyan pici dolgok számítanak. 

A törpefenyőimet (3 van), naponta járom körbe megnézni, hogy van-e rajta kukac. Látszik az ágain, hogy vannak csupasz részek rajta, azok a tavalyi hajtások. Nagyon szépen nőtt és nem vettem észre, hogy ellepték a kukacok, illetve észrevettem, addigra megették. Az idén viszont úgy látom, hogy szépen helyrehozza a tavalyi kukaclakoma nyomait. 

Árnyas kert... ez is harangláb, jók ezek a színárnyalatok. Arra gondoltam, hogy hozok át lilát az előkertből és megnézem, hogy miket hoznak létre magukból, de már csak jövőre tudnak majd összebujálkodni és csak azután látom meg az újakat. Hacsak a beporzók át nem hordják egyik részről a másikra. Hagyom is őket magot érlelni, bár aztán meg nem győzöm kiszedni, mert nagyon szapora.  

A gólyaorrok is kinyílnak lassan, ez a kék az első. Több magoncot is látok, bár az szerintem a rózsaszínekből lett, de majd kiderül. 

Erdei indás ínfű, ezen a részen később nyílik, van olyan része a kertnek, ahol már elvirágzott. Nagyon jól érzi magát, kicsi talán túl jól is. Figyelni kell, hogy merre terjeszkedik. 

Az erdei szellőrózsák lassan elnyílnak, már vissza is vágtam a szárakat, mert azt nem szeretném, hogy magot is érleljen, így is terjeszkedik, mint a veszedelem. 
Itt van egy cserjés hortenzia, ami egy ledugott ágacskából nőtt ki. Már nagyon várom, hogy megnőjön, egész más lesz ennek a résznek a kinézete, amikor már nagy lesz, hát még amikor majd virágot is nevel.