Macsekok
A hétvégén egy lyukas kétfillérest se adtam volna Herkules életéért. Azt hittem nem fogja túlélni és bár még most is nagyon rossz állapotban van, de tegnap legalább már evett "rendes" kaját is.
Vasárnap adtam be neki az utolsó antibiotikumot. Van még a gyógyszerből, de már többet nem mertem beadni neki, így is viszket mindene, nem tudom, hogy a gyógyszertől lett-e vagy mitől.
Most már remélem, hogy javul a szájában a tályog és nem rosszabbodik, mert már nem is tudnám beadni neki a gyógyszert. Beügyeskedtem belé felvert tojásban, tejszínben, kockasajtban, tejszínnel turmixolt májkrémben, olajoshalban, de már mindegyikre rájött, hogy benne van.
A megszokott kajáit nem eszi meg. Szerencsére van itthon PreVital, azt már nagyon régen evett, abból evett meg két zacsival tegnap turmixolva és főztem neki egy darab pulykamellet is, azt is turmixoltam a levével, némi olajjal (mert a zsír megdermedne) és a második adagot egy kockasajttal.
Maradt mára is, majd főzök bele egy tojást neki és beleturmixolom azt is.
Most az a baj, hogy mindenét vakarja, össze van nyalva az egész macska, itt-ott a szőrt is lekoptatta magáról. A szőre egyébként is teljesen kopott lett, látszik, hogy a Cicaúr komoly bajon van túl... ha túl van rajta. Ez a tályog a múltkor is javulni látszott, aztán csak rosszabb lett.
Kapott bolhairtó cseppeket is, ha az bántaná őt, de az is lehet, hogy a megszokott kajákra lett allergiás, fogalmam sincs, most egyszerre annyi baja volt. Szerencsére a cicanátha már elmúlt.
Most már nem adok neki több gyógyszert, mert az se normális, amit az utóbbi időben beszedett. Vagy összeszedi magát, vagy elengedem a CicaUrat és nem szenvedtetem tovább, mert ennek a cicának már annyi, de annyi baja volt. Olyan sokat szenvedett már.
Bár a kedélye jó, az igaz, hogy az udvaron nem hagyta magát simizni tegnap, de a pincébe minden délután rohan le, amikor hívom. Egy nap renitenskedett csak, de most már megint jön hanyatt homlok, amikor szólok neki.
Sokat kell őt szeretgetni és hagyja magát felemelni és betenni a bungiba is, akkor már tudja, hogy éjszakára ott fogom őt hagyni, de nem bánja, olyankor már nem akar kiszökni. :) Ott jó meleg van neki, védve is van és ebben az állapotában a CicaUrat a csajok se érdeklik. Azt hiszem az is sokat számít a gyógyulásában, hogy nyugodtan tud pihenni, nem kell egész éjjel résen lennie.
Figyelem a MosogatóCicát is, mostanában a nyomomban jár ő is. Azt hiszem ezek tényleg mindent értenek és a MosogatóCica tisztában van azzal, hogy Herkules jobb bánásmódot kap és most ő is sertepertél, hátha neki is csurranna egy jó hely.
Ezek az állatok hihetetlenül vágynak egy igazi otthonra, legalább annyira, mint az ételre. A Nyenyere is jön és simogatni kell, mindenki hirtelen szelíd lett és idetartozásra vágyik.
Viszont érdekes, hogy a kitett téliesített macskadobozokat nem használják. Egyik se megy bele. Próbáltam a Nyenyerét tegnap is betessékelni két dobozba is, de egyikbe se akar belemenni, inkább kinn ül a hidegben. Nem értem mi a baj a dobozokkal.
Ez Elza, feni a körmét a faoszlopon. :) Most, hogy többet süt a nap és ad egy kis meleget is, kicsődültek, jóval többet vannak kinn, mert amúgy Elza nem igazán megy ki, amikor rossz idő van. Kiszalad, de fázik a macskabunda és fél perc múlva már jön is befelé. Elzán látom a legjobban, hogy mennyire elege volt a hajléktalan létből. Most viszont jó dolga van a CicaNéninek, látszik is rajta, van benne anyag rendesen, szerintem van még 5 kiló is.
Ő pedig Böbike, tegnap fogott valamit és meg is ette, az ablakból néztem, ahogy elcsócsálta, szerintem egér lehetett vagy pocok. Nem hittem volna, hogy a Böbéből ekkora vadász lesz. Azon gondolkodtam, hogy annyira picike volt, amikor találtam őt, hogy az anyja nem taníthatta meg vadászni, lehet, hogy én voltam? Rengeteget játszottunk egy hosszú madzagra kötött nagy görccsel, azt dobáltam neki, meg lógattam, lengettem és ő mindig levadászta és elkapta. Imádott vadászni a görcsre! :))))
Olyan itt ez a macskabanda, mintha egy óvodát üzemeltetnék.
Ez pedig az egyetlen megmaradt téli vajfej salátám, szépen növöget, remélem megmarad és meg tudom majd enni.