Még jó, hogy valójában nem szentek ezek a fogadalmak és újdudvailag nyugisan megszeghetők. :D 
Mert - ugye - tavaly azt mondtam, hogy van már itt elég dudva, nem veszek már az idén újakat, de amikor megjönnek a szabadgyökerű évelők a LIDL-be, akkor persze, hogy elnyargalok és veszek párat. 
Mentségemre szóljon, hogy olcsók, a kertészeti árakhoz képest féláron veszem őket. 
Az sem utolsó szempont, hogy találtam olyan növényt is, ami kipusztult és pótolni akarom. Ilyen pl. a fehér lángvirág, ami a 2022-es nagy aszályt nem tudta túlvészelni és tavaly nagyon hiányzott a kertből, mert előzőleg annyira csodaszép volt a téglavörös cickafark mellett. 

A másik a fáklyaliliom, amit tavaly is vettem, be is ültettem cserépbe, de nem volt már hely a pinceablakban neki és kitettem a ház fala mellé. Le volt ugyan takarva szénával, de sajnos nem élte túl a tavaszi fagyokat a friss hajtása, se a tő maga.

A citromsárga sásliliomra régóta fáj a fogam, most az is meglett, a szibériai nősziromból pedig cseppet se árt, ha kettő is lesz. Már csak azért sem, mert ezt a növényt is többször próbáltam és tavaly megmaradt, de még nem virágzott, nincs is jó helyen, majd át kell ültetnem, szóval tényleg nem árt, ha van másik. 

A piros Heleniumot pedig azért vettem, mert vettem ugyan magokat belőle, de olyan picik és olyan kevés volt, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ki fognak kelni. Ha igen, akkor lesz sok Heleniumom. :P

Az utolsó pedig a szürkés imola, hát... talán ebben az egyben nem vagyok biztos, hogy olyan nagyon szerettem volna, de majd kiderül, amikor kivirágzik. 
Voltam már így virággal, hogy idegenkedtem tőle, aztán kedvenc lett, de úgy is, hogy nagyon vágytam rá, aztán nem szeretem. Ilyen pl. a kék iringó. 

És a Penny-ben is voltam... a büdöske izgi, mert ilyen csíkosam még nincsen, de a mag színkeverék, remélem lesz közte csíkos is. 

Tegnap rájöttem, hogy a macskák is tudnak káromkodni. 
Böbe bejött enni este, de még ki akart menni, tisztára be van vadulva mostanában, pedig ivartalanítva van, mégis. Csakhogy Herkules ott ült a lépcsőházban. (Sajnos tegnap már nem hagyta magát becsalni a pincébe...eddig ott aludt, amióta beteg volt.)
Szóval a Böbe benn ragadt és annyira ideges volt ettől, hogy felült az előszobába egy kis szekrényre és eszméletlenül mély torokhangon mondta a magáét. Még nem hallottam tőle ilyen hangokat, ijesztő volt, de szerintem tényleg anyázott. 
Kitágultak a pupillái is, hozzá se lehetett érni se, látszott rajta, hogy marha ideges. :)))
Megpróbálkozott mégegyszer, de Herkuló még akkor is ott ült. Akkor elkezdtem neki magyarázni, hogy Herkuló már nem fogja bántani, mert beteg volt és fogatlan oroszlán lett belőle, de ettől a Böbe még idegesebb lett (pedig szerintem tökéletesen értik amit mondok nekik, csak a Böbi még nem lépett túl a Herkulestől való félelmén) és még jobban elkezdett hisztizni. Nézett rám a nagy, feketére tágult pupilláival és ordított velem. :))))))
Hát haláli volt, na! Aztán elkezdett játszani, rohangált itt mint egy kis bolond és bújócskázott és szépen meg is feledkezett a kimenésről. Mire bementem aludni, már az ágy csücskében javában húzta a lóbőrt. 

Ma reggel meg Elza rántott le egy kis drótpolcot a verandán, szerintem biztos felugrott rá. Gondolom várta a reggelit és nem akkor kapta, amikor ő akarta. Most kinn van valahol, mert annyira beijedt, hogy tombolva követelte hogy engedjem ki. 
Hihetetlenül idegbetegek tudnak ezek lenni, ha valami nem úgy van, ahogy ők azt elképzelik. Olyan akarnok népség a macskák, hogy borzasztó. 
Herkules még most is csak pépeset eszik, sajnos a darabos kaja nem megy még most sem neki. Viszont a rangsorban teljesen hátra szorult, az az érdekes, hogy nem is erőlködik, már csak a Böbe van betojva tőle. Kíváncsi vagyok mikor jön rá, hogy nem kell parázni.
Herkules rajtam akarna lógni egész nap, simizni kell, a hasát(!!!!! - macskánál ez ritka) vakargatni. Most ez tölti ki a kis lényét, eszik és kéri a sok-sok szeretetet. :) 
És persze kukkol az ablakban, olyan, mint egy állandó figyelő szem. 

Második napja olyan őrült, viharos szél fúj, hogy az valami eszméletlen. Még az utcai világítás is elment tegnap, remélem ma majd azért megjavítják. 

Tegnap délután apuval rohantam az ügyeletre, a felesége kétségbeesve hívott, hogy menjek, mert elvérzik. Az ütő is megállt bennem, de szerencsére nem volt olyan nagyon nagy a baj, mint ahogy látszott, de veszélyes volt és sokkal rosszabb is lehetett volna. Flex-el vágott valamit és rápattant a csuklójára a vágóél, de még a másik kezét is megsértette. 
Amikor hazaértünk, néztem őket, ahogy mentek befelé, átölelte őt a felesége és úgy kísérte be a kapun. Elkönnyeztem magam, ahogy mentek befelé a kapun, egymást átölelve. Két kis öreg, szó szerint kicsik. Apu is kicsi termetű, a párja meg még kisebb, de olyan jól egymásra találtak. :) 

Az ellátást illetően is nagyon rendben volt minden. Rögtön behívták aput, bekötözték a sebét, de az orvosra kicsit várni kellett, de nem vártunk többet 10 percnél rá sem.
Nagyon sokan szidják a vidéki ellátást, én magam pedig nem sokat találkoztam még vele. Anno, amikor Pestre költöztem, akkor megdöbbentő volt a különbség, Budapest javára. Persze most is volt érezhető különbség, elsősorban abban, ahogy szólnak az emberhez, de ennek ellenére azt kell mondjam, hogy rendben volt és még a doki is nagyon jóképű volt, mindez megspékelve valami egészen hihetetlenül jó orgánummal. Ebben az én korosztályomban már olyan ritka, amikor az ember azt mondja egy pasira, hogy: Ehhh, ez igen! :)))) 

A kertben gyakorlatilag még semmi nincs. Szombaton összeszedtem a magnólia lehullott leveleit a fa alól, mert ott jönnek majd a hóvirágok. Ősszel is összeszedtem egy csomó levelet, de aztán elmosta az eső az egész őszt és sok ott maradt. Még mindig van, de majd most már fokozatosan összegyűjtöm. Alig bújnak még a hóvirágok is, néztem a ház előtt is, de még ott sincs nyomuk se. 

Levettem a téli takarót a velencei kutyatejről is, nagyon szépen megvédte, túlélte a nagy fagyokat a növény. Nem áll szépen, egészen elhajlott, de majd összeszedi magát, amikor megjön a jó idő. 

Túlélte a telet a bambusz is, ez egy sövénybambusz, ami állítólag nem tarackol, de azért úgy döntöttem, hogy felveszem a szabad földből majd, nem kockáztatok vele. 

Ez pedig a Böbike este a paplanomon, minden este így alszik az ágy sarkában a lábamnál. :) 

Eltelt végre a január, az igaz, hogy az utolsó napján még -8 fokot bírt produkálni, nagy-nagy dérrel, kicsit magasabban pedig az erdő is csupa zúzmara volt. 

Őszintén remélem, hogy a február már nem lesz ilyen hideg, bár 2021-ben volt még -17 fok is, olyan nappallal, amikor a -8 a napi maximum hőmérséklet volt, nem szeretném vissza. Emlékszem akkora jégcsapok csüngtek a tetőről, amiket utoljára gyerekkoromban láttam csak. Elza akkor költözött be a verandára, a CicaUrat pedig vastag pléddel takartam be. 
Ma reggel már nem volt fagy, 1 fok volt reggel. 

Nagyon várom a tavaszt, ami - persze - lehet egészen télies is, ahogy az utóbbi években szinte mindig, de mégis reménykedek egy olyan tavaszban, hogy lesz egy egyenletes felmelegedés és és minden és mindenki happy. Most annak is örülni tudok, hogy napokig sütött a nap és legalább csapadék nincs. 

Látszanak már a kertben a tavaszi hagymások kezdeményei, kis csúcsok dugják ki magukat a földből, pl. a jácintok is, hóvirágok, pár krókusz, de a zöme még most is nyugalomban van, ilyen nagy fagyokban nem igazán tudnak beindulni még, de majd eljön az ő idejük is.

A CicaÚr tegnap és ma rendesen evett, apróbbra vágtam neki a kaját és villával kicsit megnyomkodtam, de fokozatosan  vissza akarom őt vezetni a normális evésbe. Reggelire bepusztított 3 doboz kaját, de most vissza kell híznia és erősödnie. 

A kertben még mindig nincs túl sok mutogatni való, de a kövirózsám már szépen bepirosodott. 

A két Peppino-ból sajnos csak ez maradt meg, a másik elpusztult. Fogalmam sincs mi baja lett, egymás mellett voltak, ugyanúgy öntöztem, aztán egy locsolás után meghervadt és kimúlt. Kíváncsi vagyok, hogy ezen lesz-e termés az idén, nagyon szeretném megkóstolni.