Tényleg kész tavasz volt tegnap, 17 fok volt délután, le kellett vennem a vastag, téli kabátot és egy pulcsiban voltam kinn a kertben. 

Elkezdtem visszavágni az évelőket, remélem nem lesz nekik túl korán. Ámbár mindent daraboltam és visszaraktam saját maga köré, ha hideg jön, legfeljebb ráhúzom a friss hajtásokra. 
Jó sokat visszavágtam, főleg krizantémokat, de még rengeteg van hátra. Egyébként nem is tudom, hogy érdemes-e rajtahagyni az összes szárat, mert a nagy, nehéz szárakba belekap a szél és majdnem tövestül kifordítja a növényt. Van egy pár, ami emiatt eléggé meg van lazulva. Ezt majd ősszel át fogom gondolni, amikor elmúlik a virágzásuk. 

Ez még a bozótos állapot.

Itt már bozóttalan, de a kert többi részén is nagyon sok visszavágni való van még. 

Rengeteg hagymás bújt már elő, jönnek a tulipánok is és nagyon sok minden. Lassan majd előszedem a képeket az ősszel ültetett hagymásokról is, hogy legyen fogalmam, hogy minek is kell előbújnia. A tavaly tavaszi képeket már átnéztem és érdemes volt, mert pár növényről már lövésem se volt, hogy ott van.  

A napot azzal kezdtem, hogy becserepeztem az évelőket, amiket valamelyik nap vettem. Most ott vannak a pince ablakában és süti őket a nap. Kaptak vizet is, de azután majd csak nagyon módjával fogom őket öntözni, mert nem az a cél, hogy megnyúljanak, hanem, hogy addig életben maradjanak, amíg ki tudom őket ültetni a szabadba. 
A nyáron már remélem lesz időm leszedni onnan azokat az ablakokat is és szépen lecsiszolni, rendbe tenni. 

A 6 szögletű növénytámasz nem élte túl a szeleket. Pedig rajta fut a lonc, de majd azt is vissza fogom vágni, kaptam egy nagyon jó tippet a FB-n, hogyan kell, hogy kezelhető maradjon. 
Van az állványnak egy része, ami visszarakható, de az íves részek egyszerűen eltörtek a hegesztésnél. Még nem látom, hogyan fog a javítása megoldódni, de majd valahogy. 
Gondolom hatalmas nyomással volt a szél, ez pedig feszült és nem bírta a gyűrődést. Olyan vékony szar anyagból van, hogy ha tudtam volna, akkor nem veszem meg.  

Még jó, hogy valójában nem szentek ezek a fogadalmak és újdudvailag nyugisan megszeghetők. :D 
Mert - ugye - tavaly azt mondtam, hogy van már itt elég dudva, nem veszek már az idén újakat, de amikor megjönnek a szabadgyökerű évelők a LIDL-be, akkor persze, hogy elnyargalok és veszek párat. 
Mentségemre szóljon, hogy olcsók, a kertészeti árakhoz képest féláron veszem őket. 
Az sem utolsó szempont, hogy találtam olyan növényt is, ami kipusztult és pótolni akarom. Ilyen pl. a fehér lángvirág, ami a 2022-es nagy aszályt nem tudta túlvészelni és tavaly nagyon hiányzott a kertből, mert előzőleg annyira csodaszép volt a téglavörös cickafark mellett. 

A másik a fáklyaliliom, amit tavaly is vettem, be is ültettem cserépbe, de nem volt már hely a pinceablakban neki és kitettem a ház fala mellé. Le volt ugyan takarva szénával, de sajnos nem élte túl a tavaszi fagyokat a friss hajtása, se a tő maga.

A citromsárga sásliliomra régóta fáj a fogam, most az is meglett, a szibériai nősziromból pedig cseppet se árt, ha kettő is lesz. Már csak azért sem, mert ezt a növényt is többször próbáltam és tavaly megmaradt, de még nem virágzott, nincs is jó helyen, majd át kell ültetnem, szóval tényleg nem árt, ha van másik. 

A piros Heleniumot pedig azért vettem, mert vettem ugyan magokat belőle, de olyan picik és olyan kevés volt, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ki fognak kelni. Ha igen, akkor lesz sok Heleniumom. :P

Az utolsó pedig a szürkés imola, hát... talán ebben az egyben nem vagyok biztos, hogy olyan nagyon szerettem volna, de majd kiderül, amikor kivirágzik. 
Voltam már így virággal, hogy idegenkedtem tőle, aztán kedvenc lett, de úgy is, hogy nagyon vágytam rá, aztán nem szeretem. Ilyen pl. a kék iringó. 

És a Penny-ben is voltam... a büdöske izgi, mert ilyen csíkosam még nincsen, de a mag színkeverék, remélem lesz közte csíkos is. 

Tegnap rájöttem, hogy a macskák is tudnak káromkodni. 
Böbe bejött enni este, de még ki akart menni, tisztára be van vadulva mostanában, pedig ivartalanítva van, mégis. Csakhogy Herkules ott ült a lépcsőházban. (Sajnos tegnap már nem hagyta magát becsalni a pincébe...eddig ott aludt, amióta beteg volt.)
Szóval a Böbe benn ragadt és annyira ideges volt ettől, hogy felült az előszobába egy kis szekrényre és eszméletlenül mély torokhangon mondta a magáét. Még nem hallottam tőle ilyen hangokat, ijesztő volt, de szerintem tényleg anyázott. 
Kitágultak a pupillái is, hozzá se lehetett érni se, látszott rajta, hogy marha ideges. :)))
Megpróbálkozott mégegyszer, de Herkuló még akkor is ott ült. Akkor elkezdtem neki magyarázni, hogy Herkuló már nem fogja bántani, mert beteg volt és fogatlan oroszlán lett belőle, de ettől a Böbe még idegesebb lett (pedig szerintem tökéletesen értik amit mondok nekik, csak a Böbi még nem lépett túl a Herkulestől való félelmén) és még jobban elkezdett hisztizni. Nézett rám a nagy, feketére tágult pupilláival és ordított velem. :))))))
Hát haláli volt, na! Aztán elkezdett játszani, rohangált itt mint egy kis bolond és bújócskázott és szépen meg is feledkezett a kimenésről. Mire bementem aludni, már az ágy csücskében javában húzta a lóbőrt. 

Ma reggel meg Elza rántott le egy kis drótpolcot a verandán, szerintem biztos felugrott rá. Gondolom várta a reggelit és nem akkor kapta, amikor ő akarta. Most kinn van valahol, mert annyira beijedt, hogy tombolva követelte hogy engedjem ki. 
Hihetetlenül idegbetegek tudnak ezek lenni, ha valami nem úgy van, ahogy ők azt elképzelik. Olyan akarnok népség a macskák, hogy borzasztó. 
Herkules még most is csak pépeset eszik, sajnos a darabos kaja nem megy még most sem neki. Viszont a rangsorban teljesen hátra szorult, az az érdekes, hogy nem is erőlködik, már csak a Böbe van betojva tőle. Kíváncsi vagyok mikor jön rá, hogy nem kell parázni.
Herkules rajtam akarna lógni egész nap, simizni kell, a hasát(!!!!! - macskánál ez ritka) vakargatni. Most ez tölti ki a kis lényét, eszik és kéri a sok-sok szeretetet. :) 
És persze kukkol az ablakban, olyan, mint egy állandó figyelő szem. 

Második napja olyan őrült, viharos szél fúj, hogy az valami eszméletlen. Még az utcai világítás is elment tegnap, remélem ma majd azért megjavítják. 

Tegnap délután apuval rohantam az ügyeletre, a felesége kétségbeesve hívott, hogy menjek, mert elvérzik. Az ütő is megállt bennem, de szerencsére nem volt olyan nagyon nagy a baj, mint ahogy látszott, de veszélyes volt és sokkal rosszabb is lehetett volna. Flex-el vágott valamit és rápattant a csuklójára a vágóél, de még a másik kezét is megsértette. 
Amikor hazaértünk, néztem őket, ahogy mentek befelé, átölelte őt a felesége és úgy kísérte be a kapun. Elkönnyeztem magam, ahogy mentek befelé a kapun, egymást átölelve. Két kis öreg, szó szerint kicsik. Apu is kicsi termetű, a párja meg még kisebb, de olyan jól egymásra találtak. :) 

Az ellátást illetően is nagyon rendben volt minden. Rögtön behívták aput, bekötözték a sebét, de az orvosra kicsit várni kellett, de nem vártunk többet 10 percnél rá sem.
Nagyon sokan szidják a vidéki ellátást, én magam pedig nem sokat találkoztam még vele. Anno, amikor Pestre költöztem, akkor megdöbbentő volt a különbség, Budapest javára. Persze most is volt érezhető különbség, elsősorban abban, ahogy szólnak az emberhez, de ennek ellenére azt kell mondjam, hogy rendben volt és még a doki is nagyon jóképű volt, mindez megspékelve valami egészen hihetetlenül jó orgánummal. Ebben az én korosztályomban már olyan ritka, amikor az ember azt mondja egy pasira, hogy: Ehhh, ez igen! :)))) 

A kertben gyakorlatilag még semmi nincs. Szombaton összeszedtem a magnólia lehullott leveleit a fa alól, mert ott jönnek majd a hóvirágok. Ősszel is összeszedtem egy csomó levelet, de aztán elmosta az eső az egész őszt és sok ott maradt. Még mindig van, de majd most már fokozatosan összegyűjtöm. Alig bújnak még a hóvirágok is, néztem a ház előtt is, de még ott sincs nyomuk se. 

Levettem a téli takarót a velencei kutyatejről is, nagyon szépen megvédte, túlélte a nagy fagyokat a növény. Nem áll szépen, egészen elhajlott, de majd összeszedi magát, amikor megjön a jó idő. 

Túlélte a telet a bambusz is, ez egy sövénybambusz, ami állítólag nem tarackol, de azért úgy döntöttem, hogy felveszem a szabad földből majd, nem kockáztatok vele. 

Ez pedig a Böbike este a paplanomon, minden este így alszik az ágy sarkában a lábamnál. :)