Alcím: kerti szenvedéseim

Vettem végre egy tölgylevelű hortenziát (Hydrangea quercifolia 'Snow Queen'), ki is ültettem rögtön a kertbe. Őszre ennek a hortenziának nagyon szépen elszíneződnek a levelei, de a virágja is gyönyörűséges. (a link csak azért, hogy meg lehessen nézni milyen lesz)
Nagyon remélem, hogy megmarad. 
Kigyomláltam az életfák alatt egy nagy területet, annak a közepébe ültettem el. Nem messze onnan tartom a nagy vizes amfórát nyáron, közel lesz hozzá a víz is és délutáni napot fog kapni. 
Kiszedtem a füvet a kis meténg közül is, hadd tudjon jól terjedni, ne a gyom terjedjen közötte. 
Egyelőre köré nem ültetek semmit, majd terjed a meténg, mert nem tudom, hogy mennyire lesz nagy és mennyire lepi be maga alatt a talajt. Pl. a barátcserje egészen betakarja maga alatt a talajt, oda se kellett semmi. 

Egyébként nagyon lassan haladok, de lehet, hogy csak úgy érzem, mert annyira, de annyira szét van csúszva minden, hogy az kész őrület. Eddig voltak periódusok, amikor úgy éreztem, hogy viszonylag rendben van a kert (már az a része, amivel foglalkoztam), illetve haladtam is valamennyit, amikor parlagot törtem, de tavaly óta semmi haladás. 
Rengeteget be voltam szorulva az időjárás miatt, szóval nagyon szét van csúszva, nem tudom, hogy mikor fogok elérni megint egy olyan életérzést, hogy na most elégedett vagyok. 
Pedig szépek a virágok, hajt a veteményes is. Kikeltek a lóbabok, a spenót, hajt a hagyma, kibújt a répa is és jönnek a borsók is. 
A petrezselyemre még várok egy hetet, ha nem bújik ki, akkor utánavetek, mert nem szeretnék úgy járni, mint tavaly, hogy egy se lett. 
A palántáim is szépek az ablakban, nem tűzdeltem szét őket, kb. egy hét múlva majd átrakom nagyobb cserébe úgy együtt és majd kiültetéskor szedem szét, nekem ez így bevált módszer. Nem foglal annyi helyet, mintha széttűzdelném egyesével, így nem kell fóliasátrat tartani, elég  a kis fóliaházikóm. 

Viszont tegnap délután is kimentem a kertbe, de semmi látszatja nincs annak, hogy csináltam is valamit. 
Kiástam a korallberkenyét onnan ahol volt, mert már majdnem elpusztult, gyakorlatilag alig volt gyökere. Átültettem az előkertbe. 
Onnan kiástam pár scillát, addig, amíg tudom, hogy mi az és átültettem másik helyre, mert nem volt ott jó, ahol volt. 
A korallberkenye helyére beültettem a kecskerágót, amit valamelyik nap hoztam az erdőről, mert mindenképp szeretnék oda valami bokrot. És ugyanazon a helyen elkezdtem kitisztítani az ágyást, de annyira nedves, sáros volt a föld, hogy az kész rémálom. Ide nem a csodaásóvillát hoztam ki, hanem sima ásóvillát, de egyfolytában ráragadt a föld. 
Ugyanennek a területnek egy másik ágyásában úgy el volt szaporodva az alpesi kék iringó, hogy azokat is elkezdtem kivillázni, közben észrevettem, hogy ott is kéne lenni tulipánoknak, de szinte ki se hajtottak, csak alig. 
Fogtam, kiástam őket, kész csoda, hogy el nem rohadtak. 
Eszméletlen nedves minden, de amikor a hortenziát ültettem, ott is néztem, hogy (az életfák alatt) is nedves ásónyomnyi mélységben is.  
Mások meg imádkoznak az esőért, hát mehetne oda hozzájuk. 

Fel is adtam azon a részen, képtelenség volt kiszedni az iringót, pedig teljesen meg akarok szabadulni tőle, mert borzalom, ahogy terjed, de kicsit száradni kell a talajnak. 

Átmentem a cserjés részre, ott is kiszedtem egy csomó füvet, kiemelgettem a villával hatalmas csomó seprencéket és pitypangokat, meg minden mást. Rengeteg csalánt...  
Visszaszorítottam a mákkórót, mert az is terjed (tarackolva), mint a ragály. 

Mégsincs sok látszatja annak, amit csináltam. Viszont ennek a cserjés területnek azon a részén, ahová ráhordtam a magnólia leveleit, sokkal kevesebb a gyom. Kihajtott viszont a levelek alól (kicsit turkáltam miatta a múltkor) az egyik szép árnyék liliomom. Kerestem a másikat is, de a múltkor nem találtam, most gondoltam, hogy próba szerencse, még egyszer megnézem és meg is van. Kicsit elhúztam róla a leveleket, hadd hajtson ki. 
Viszont ősszel a többi részre is vastagon rá fogom hordani a magnólia levelét, mert nagyon jó. 

Ilyen sáros a talaj:

És népgyűlés is volt a kertben (Herkuló, a Nyenyere és a felemelt lábú a MókaKépű (vagy Zoknis). A Mosogató Cica nincs rajta a képen, nagyon mérges vagyok rá, mert lehugyozta a lestyánomat. 

A tegnap reggelt azzal kezdtem, hogy a szőlőt megmetszettem, már nagyon az utolsó pillanat volt hozzá. Lassan kipusztulnak egyébként, öreg tövek és nem is nagyon szeretem, de az idén még meghagyom, aztán majd a télen kivagdosom őket onnan, nincs szükségem rájuk. 
Jó lenne egy ágdaráló, de annyi mindent összeirkálnak róluk, hogy beragad, meg örökké tisztogatni kell, hogy nem merek venni, mert nem lenne hozzá türelmem. 

Rengeteg munka lenne a kertben, de tegnap reggelre is esett. Bentről nem is vettem észre, nem is számítottam rá, csak amikor kimentem, akkor láttam, hogy nagy tócsák vannak udvarban és megint minden tiszta víz. Nagyon unom már az esőt, de komolyan. 

Végül nekiestem a sziklakertnek, mert az a kert legszárazabb része, de persze az is csuromvizes volt, tele házas csigákkal. Alig győztem kidobálni őket a kertből. Mondjuk annyival jobb, mint a spanyolcsiga, hogy a házas megeszi a spanyolcsiga petéit is, legalább nem hagyja elszaporodni. 
Egyébként az én kertem nem volt csigás, de mióta 2022. augusztusában (a nagy aszály után) elkezdett esni az eső és azóta nem bírja abbahagyni, azóta van rengeteg csiga. 

A sziklakertből kiritkítottam nagyon sok varjúhájfélét és innentől kezdve korlátozni fogom a növekedésüket, mert nem ismernek határt. Némelyik nagyon erőszakos... azt hiszem, hogy a sziklakertet valami mással, szebbekkel fogom betelepíteni. Persze most ronda lett, mert leszedtem a kövekről is a varjúhájakat, ami maradt, az össze van borzolva és túrva, de majd rendeződik. 
Levettem a piros kövirózsából is kettőt és a sziklakertnek egy megtisztított részébe átültettem, hadd szaporodjon ott is, mert télen nagyon mutatós színfoltot ad. 

Aztán átmentem a terasz előtti részre. Két darabban van ott megművelve a talaj, ez egy eléggé árnyékos rész, a kocsibeállóval határos, annak az északi részén van. Nyáron késő délután süti csak a nap. Egy oszlopos tiszafa van benne, egy mahónia, sárga árvacsalán (az kb. mindenhol jól érzi magát), árnyékliliom, kék, évelő lobélia, sűrűlevél, japán kövérke, utóbbi nagyon nehezen indul be. A széleken, ahol már több a fény pedig törpemandula van és két különböző Clematis, de a fajtájukat most hirtelen nem tudom. 

Illetve tavaly ledugtam metszés után egy kis aprólevelű magyalt, ami szerencsére él. Így aztán már abból is van szaporulatom. 
Nemsokára megint fogom metszeni és majd megint ledugom a kis hajtásokat. Ez a magyal buxus helyett van a kertben, nem támadja semmi, de ugyanúgy formázható. 
Egyre inkább látom, hogy a kert nagyon kéri az örökzöldeket, télen nagyon kopár. 

Megmetszettem a Clematisokat is, az alpesihez már nem nyúltam (ez másutt van), ez pedig már virágzik is. Tavaly mire észrevettem, már majdnem agyonnyomta egy vad erdei iszalag, alig tudtam megmenteni, de szépen növöget. 

Az Árnyas kert is kezd brillírozni, kinyíltak a tündérvirágok vagy más néven püspöksüvegek (Epimedium) is, végre megerősödtek már, lassan remélem szaporítani is tudok majd belőle. 

Kinyíltak a fehér kockásliliomok is (Fritillaria meleagris), nagyon szépek a nagy sziklák között. 

Herkules pedig hirtelen olyan lett, mintha több példány is lenne belőle, hol itt heverészik, hol meg ott, ráadásul fára mászik. Sose láttam ezelőtt őt fán, szerintem Böbétől leste le, mert ő a nagy famászó. 
Szegénykém olyan kopott kis öreg, minden baja van már, de jókedvű és leenné a felhőt is az égről. 

Már nagyon sok tulipánom kinyílt a hirtelen jött jó idő miatt, bár ültettem korábbiakat is tavaly, mert szinte az összes késői volt. 
Nálam egyébként is később kezdődik mindennek a virágzása, ezért amikor az időjárás normális (van olyan?), még akkor is később nyílnak, de nem az idén. 

A szőrös tulipán is kinyílt, Elza. :))