Kicsit próbálom már behozni magam a képekkel, mert ha beindul a kert, akkor rengeteg lesz és még a napokkal ezelőttieket se mutattam. 

A régi sziklakert környéke most nagyon szépen alakul, ezek a kövirózsák csodásak. Annyira megtalálták itt a helyüket, hogy rohamosan növekszenek és tényleg nem véletlenül kövirózsa a neve, mert milyen szépen felmászott a kőre. 
Mellette sárga krizantém van, ami jó fél méterrel volt lejjebb ültetve, de nagyon érdekes látni, ahogy évről évre költözik egyre feljebb a sziklakertben, az egészen száraz részekre. 
Ez nagyon hasznos megfigyelés, mert volt egy éve egy hatalmas krizantém pusztulás nálam, 2024 tavaszára szinte alig maradt pár tő a rengetegből és bizony nem a szárazabb helyeken voltak kiültetve. Azóta igyekszem olyan helyretelepíteni az újakat, ahol nincs - főleg télen - pangó víz.  

A kövirózsa mellett egy mezei zsálya, évről évre egyre szebb lesz, bár sajnos nem szokott másodszor is virágozni, csak egy darabig szép. 

A molyhos madárhúr egy ideje már viszi a prímet ezen a részen. 

Ez a hegyi imola is érdekes, magról neveltem, aztán csak kínlódott azon a helyen, ahová kiültettem... egy fél méterre ettől a helytől, ahol most van. Úgy gondoltam, hogy jó helye lesz a mályvacserje és egy rózsa között, de egy virágnál sose hozott többet és maga a bokor is nagyon csenevész volt. 
Csak egy picivel hoztam kijjebb a mályva északi oldalára, ahol mégis kap napot és nincs olyan közel a többi növényhez és milyen szép nagyra idén tavaszra. 
Olyan pici dolgok számítanak. 

A törpefenyőimet (3 van), naponta járom körbe megnézni, hogy van-e rajta kukac. Látszik az ágain, hogy vannak csupasz részek rajta, azok a tavalyi hajtások. Nagyon szépen nőtt és nem vettem észre, hogy ellepték a kukacok, illetve észrevettem, addigra megették. Az idén viszont úgy látom, hogy szépen helyrehozza a tavalyi kukaclakoma nyomait. 

Árnyas kert... ez is harangláb, jók ezek a színárnyalatok. Arra gondoltam, hogy hozok át lilát az előkertből és megnézem, hogy miket hoznak létre magukból, de már csak jövőre tudnak majd összebujálkodni és csak azután látom meg az újakat. Hacsak a beporzók át nem hordják egyik részről a másikra. Hagyom is őket magot érlelni, bár aztán meg nem győzöm kiszedni, mert nagyon szapora.  

A gólyaorrok is kinyílnak lassan, ez a kék az első. Több magoncot is látok, bár az szerintem a rózsaszínekből lett, de majd kiderül. 

Erdei indás ínfű, ezen a részen később nyílik, van olyan része a kertnek, ahol már elvirágzott. Nagyon jól érzi magát, kicsi talán túl jól is. Figyelni kell, hogy merre terjeszkedik. 

Az erdei szellőrózsák lassan elnyílnak, már vissza is vágtam a szárakat, mert azt nem szeretném, hogy magot is érleljen, így is terjeszkedik, mint a veszedelem. 
Itt van egy cserjés hortenzia, ami egy ledugott ágacskából nőtt ki. Már nagyon várom, hogy megnőjön, egész más lesz ennek a résznek a kinézete, amikor már nagy lesz, hát még amikor majd virágot is nevel.