Tényleg... nagyon... vert seregek üzemmód van, elfáradtam. 
Már du. 1 órakor bevonultam a kertből, mert nem tudtam tovább működni már. Kimentem reggel azzal, hogy lekaszálom a kivágott fák helyén a füvet, aztán lekaszáltam az egészet a kert végében. 
Egyébként könnyedén megy már, ezen is érzem, hogy mennyivel erősebb vagyok, tulajdonképpen évről-évre érzem ezt, de azért mocsokul el tudok fáradni bele. 

Ilyen volt.

És ilyen lett.

Lenn az ólnál is levágtam. Mindig nézem ezt az ólat... hogy minek van ott, el kéne bontatni, de egyrészt nem lehet ilyenre embert találni, másrészt meg ki tudja, hátha lesz csirkém, vagy futókacsám és a cicák is be tudnak húzódni eső vagy vihar elől, amikor kinn vannak éjjel. 
Tényleg be kéne ültetni előtte örökzöldekkel, hogy jól eltakarják és akkor a kecske is jól lakna meg a káposzta (illetve az ól) is megmaradna. És nem utolsósorban nem kéne ügyeskedni, amikor fotózok, hogy nehogy má' belelógjon véletlenül a képbe. :)))))
De ha meglesz ott lenn is a sziklakertes rész, akkor már nagyon ügyesnek kell majd lennem, hogy ne látszódjon.
Na mindegy, a jelen állapot az, hogy ól van.  

Tulajdonképpen nem a kaszálásban fáradtam el, hanem utána. Lementem a metszőollóval, hogy a kerítésre felfutkározott vadszőlőket levagdossam. El is vágtam őket tőben, majd amikor leszáradnak a levelei, akkor leszedem a kerítésről. 
Már kaszálás közben láttam, hogy rengeteg a vadszőlő a talajon is és elkezdtem őket felszedni. Rengeteg volt, 4-5 méteres, legyökerezett indákkal, nagyon sokat (amit megtaláltam most) felszaggattam. Most van egy nagy halom összerakva, azt még nem tudom, hogy fogok megszabadulni tőle, de ott se hagyhatom, mert újra legyökerezik. 
Találtam egy részen borostyánt is, azt is felszaggattam, abból lett egy másik halom. 
Jó, hogy ezt így előre nem tudtam, különben már a gondolatától elfáradtam volna és nehezen duráltam volna neki magamat, így meg nekiugrottam és szerintem 95%-ban fel is szedtem. 
Egyébként az egész terület tele van bürökkel, vérehulló fecskefűvel és medvetalppal, szerintem ennek gyomirtózás lesz a vége, mert ezzel másképp nem tudok elbánni. 
Szóval ebben fáradtam el, a szaggatásban, lehet, hogy nem is találtam meg az összeset, de majd neki kell állnom gereblyével az egész területnek és összehúzni a levágott füvet, de rengeteg gally is van rajta. Egyrészt még abból, amikor a fél diófát kivitte a vihar és ott maradtak apró gallyak, utána meg a fakivágásból maradt gallyak. 
Muszáj leszek összetakarítani az egész területet, hogy lássam mi van, hagyni kicsit megnőni és utána gyomirtózni. 

Lekaszáltam a beomlott verem tetejéről is az elszáradt (ott is gyomirtózva volt) tarackokat is. Még nem tudom, hogy csináljam, fogjam és ültessem be és majd elkorhadnak a talajban a tarackgyökerek, vagy nem tudom még hogy legyen. 
Nagyon ellene voltam pedig a gyomirtónak, de ezeket egyszerűen nem tudom másképp megoldani. 

A fenti képeken különben látszik a kis datolyaszilva csemetém és a kínai álbirs is, ez pedig a magról kelt fehér őszibarack. 
Nem tudom, hogy kiültessem-e már, vagy majd ősszel. Lehet, hogy jobb lenne, ha már most elkezdene begyökeresedni a talajba. 

A kert egyébként már feltartóztathatatlan, hiába a rossz idő, most már belódult és elkezdte ontani a virágokat. Igyekeznem kell, hogy utolérjem magam, majd szorgalmasan pakolászom be ide a képeket, mert egyre több van és lesz. 

Kinyílt a sárga írisz is, az igaz, hogy pár bimbót le kellett róla vágnom, mert hiába permeteztem meg, a nyavalyás légy, ami a bimbójába rakja a petéit, megint ügyesebb volt nálam. Elrohadnak tőle a bimbók, marhára idegesítő. 

Ezt a szibériai íriszt aputól kaptam, az ő kertjében egész nagy telep van belőle. 

Ezek a LIDL-ben vett szibériai íriszek, tavaly vettem szabadgyökeresen, január-február tájékán és azonnal beültettem cserépbe és az alagsor déli ablakában nevelkedett. Sokadik próbálkozás, de az idén is sikeres volt egy, az majd jövőre fog virágot hozni.

Az előkert bazsarózsái, valami fenomenális illattal. 

A lúcfenyőm, olyan szépen növekszik, az idén szép, nagy hajtásokat hozott. A csúcsán egy kicsit fura, de majd behozza magát. 

Magas varjúháj, minden fázisában szép, ilyenkor a gömböce, ősszel pedig a virágai. Igazán impozáns bokorrá tudja kinőni magát. Háttérben pünkösdi rózsa. 

Rózsalonc. Ez a bokor megszívat rendesen. Van (volt) ott egy ösvény mellette, de benőtte. Ezért tavaly úgy metszettem, hogy a másik irányba fejlődjön, de nem érdekli, az idén mégjobban benőtte az ösvényt, teljesen ráhajolt, mintha dafke arra nőne, persze az van dél felé, gondolom a nap felé hajlik. 
Fogok róla csinálni dugványt és azt hiszem mennie kell onnan. Ezt majd ősszel visszavágom és kiásom, aztán vagy ez marad meg, vagy a dugvány, majd kiderül. 

Ez pedig egy megtévedt Nerine, neki októberben kéne nyílnia, de amilyen idő volt ebben az idei májusban, nem is csodálkozom, hogy megtévedt egy kicsit. 

Nnna, hát most van az, hogy nem tudom fotóval bizonyítani a csodás epertermésemet, mert ugyan befelé jövet még el is igazgattam őket a tálban, hogy majd szépen mutassanak a fotón, de aztán megmostam és szinte észre se vettem, de megettem az egészet. 
Viszont lemértem előtte, 62 deka volt a zöld szárakkal együtt, amiket - ugye - azért nem ettem meg. Szóval szánom-bánom, hamut szórok a fejemre, de úgy eltüntettem az epret, hogy most nincs mivel dicsekedjek, de nagyon finom volt! :)))))

Van viszont fotóm az idei fenyőrügyszirupnak valóról. Begyűjtöttük a fenyőrügyeket, csodás volt az erdő, fantasztikus kirándulóidő volt. Az utóbbi két évben kánikula volt, amikor gyűjtöttük a fenyőrügyeket, szakadt rólunk a vízz, mire felmásztunk a hegyre, ahol a fenyők élnek. 
Most kellett pár réteg ruha, de nagyon jó volt kinn lenni, jó levegő, madárdal, patakzúgás és még fehér madársisakot is láttunk. (Cephalanthera damasonium- védett).

Szedtünk még lándzsás utifüvet, bodzavirágot, akácvirágot is és hoztunk még haza olocsán csillagúrt a kertbe. 

Herkuló hírek

A Cicaúr jól van, nagyon nem akarom elkiabálni, de egyfolytában éhes és eszik is. 
A gyógyszert (reggel és este) kenőmájasban kapta meg. A negyed gyógyszert még elnegyedelem és kicsi, épp csak falatnyi gombócokat csinálok a májasból és abba beleteszem. Ezt így nem rágja, hanem lenyeli és benn is van a makka szervezetben a bogyó 4 falattal! :)))
A fájdalomcsillapítót pedig a fecskendőből kapja, megfogom a grabancát, kicsit hátra húzom a fejét, ettől résre kinyílik a szája és gyorsan belenyomom a fecskendőből a cuccot. Elnyammog rajta, biztos van valami íze, ami nem nagyon rossz neki. 
Most nincs büdös száj, nem csorog a nyála, nem gennyezik egyik fekélyes íny sebe sem. Remélem szép, egyenletes gyógyulása lesz. :) 

Nah, tegnap végül nem kellett visszamenni a dokihoz, felszívtam még egy kis fájdalomcsillapítót, kb. amennyit kiköpött és hagyta, hogy beadjam neki, szerintem rájött az elsőnél, hogy neki jó... és ennek örömére evett is dél körül. Nagyon apróra összevágtam neki egy kis csirkemellet és kb. fél cicakajás aludoboznyit meg is evett. :) 
Aztán egész délután egyfolytában evett...
Megette az egész húst (kb. 15 dkg), amit megfőztem neki, de főztem bele kb. 15 dkg baromfi parizert is, azt is benyomta és még itt lesett az ablakban, mert éhes volt. Ezt kihasználva felnyitottam egy olajos halkonzervet, kihalásztam belőle a haldarabokat (nem az összeset), feldaraboltam és arra törtem neki porrá a gyógyszert és azt is megette. Egyébként megkóstoltam a gyógyszert, a doki azt mondta, hogy ez ízesített gyógyszer, hát egy frászt, olyan keserű, mint az epe. Kész csoda, hogy a hallal is megeszi. 
A lényeg, hogy a Cicaúr étvágya verhetetlen! Viszont később már nem adtam neki ételt, hogy ma legyen nagyon éhes, mert a gyógyszernek megint be kell mennie a cicapocakba. 
Be is ment a ma reggeli adag is egy kis hallal. Porciózom a halat, ez csak étvágygerjesztő és gyógyszerbevevő falat. 
És a szájacskába is belefecskendeztem a fájdalomcsillapító szuszpenziót, mert ma reggelre kicsit gyűröttebben néz ki a CicaÚr, mint tegnap volt. És ma már bement a macskabélbe egy doboz csirkehusi is. :))

Elégedett vagyok a tegnapi nappal és azzal is, hogy Herkuló így evett, nem is számítottam rá. Nagyon nagyot néztem. Azt hittem, hogy majd nagy szenvedés lesz neki is és nekem is, erre 7 foga kihúzása után túrja a kaját befelé és a kedve se volt rossz.
Nagyon ragaszkodik hozzám, jön a nyomomban mindenhová és az ablaknál is úgy bújt, úgy dorombolt, úgy dugta a fejét hozzám,  hogy hajlamos vagyok azt hinni, hogy már ezzel az állapottal jobb neki és ezt ő tudja is, hogy ez segítség volt. 
De azért szeretnék már ott tartani, hogy a sebei a szájában gyógyultak legyenek és ne kelljen azon aggódnom, hogy megint elfertőződik valami. Még bármi lehet, de nagyon bízom abban, hogy nem lesznek kellemetlen  meglepetések, hanem szépen gyógyulni fog. 
Már nem volt büdös a szája sem és a reggeli véres nyálfolyás is elmaradt tegnap délutánra, az pedig, hogy nem folyik belőle a gennyes nyál, szerintem a cicának is ajándék, bár ma reggel volt egy kis nyáladzás, de azért biztos, hogy más a közérzete. Látszik a cicán.
Úgy szeretném, hogy eljöjjön végre a napja, hogy a CicaÚr végre jól lesz és önfeledten zabálhat és én is önfeledten megölelgethetem. :)
Nagyon reménykedek abban, hogy a FIV pozitív eredmény nem játszik bele a gyógyulásába, mert ez egy immunhiányos állapotot eredményez, ami befolyásolhatja a gyógyulást. 
Most nem adom a Kék Lukács cseppeket, nem keverem a gyógyszerekkel, de utána vissza fogunk térni hozzá és a lepketapló gombához is. 

***

Hoztam pár képet a sziklakertből is, mert olyan szépek benne a növények. 
Lesz majd másik bejegyzés is róla, amikor virágozni fognak a varjúhájak és a réti szegfűk. Nagyon szeretem a sziklakerteket, mert annyi minden van bennük, rengeteg féle növényt lehet a sziklák közé ültetni és kis zugokban olyan szép élettereket lehet látni, hogy az ember csak ámul. 
Azt hiszem egyébként, hogy több figyelmet fogok ennek is szentelni, mert most jobbára csak olyan növényeim vannak benne, amik igénytelenek és szaporák, hogy könnyű legyen velük bánni, de majd hozok bele másokat is, érdekesebbeket, amiknek spéci zugokra van igénye. Ehhez persze spéci zugokat is csinálni kell. 

Ez egy szimpla, vadvirág, mezei zsálya, de olyan színei vannak, hogy csoda. 

A molyhos madárhúrom most a legszebb. 

Kezdi az egyik varjúháj a virágzást. Pedig nagyon meggyepáltam őket tavasszal, már teljesen beborították a sziklákat, nem is látszott, hogy ez egy sziklakert. Szerintem a 80%-ukat kiszedtem és még így is sok van, de kövirózsákkal akartam betelepíteni a helyüket, mert azokat jobban szeretem. 
Megmaradtak a varjúhájak is, de majd nem engedem a telepeiket túl nagyra nőni. 

Ezek a piros kövirózsák, amik ilyenkor a meleg hatására sárgákká válnak, később zöldek lesznek és majd ősztől, de inkább télen kezdenek el pirosodni. Csináltam nekik helyet, csipegetem ki belőle majdnem minden nap a varjúhájat, mert irtó hamar ellepné, ha nem figyelnék. Letörik belőle egy kis darabka és két hét múlva már akkora telep van belőle, mint a tenyerem. 

Ilyenek pirosan. 

Ez egy másik fajta telep kövirózsa és közé telepedett - azt hiszem - a veresgyűrű som. Biztos magonc lehet, mert nem ültettem. Majd ki fogom már innen venni, mert ide nem szeretnék egy nagy cserjét. 

A törpefenyőm, ezt is minden nap ellenőrizni kell, mert tavaly egy másik törpefenyőm friss hajtásait lezabálták a kukacok. Nem szeretnék megint úgy járni a törpefenyőkkel. 

A költöző krizantémom. :))) Ez eredetileg ott volt, ahol a kép jobb oldalán látszik az egyik magas varjúhájból egy kicsi és minden évben húzódik egy kicsit odébb, fel a sziklakertbe. Úgy tűnik, hogy a szárazabb, jobb vízlefolyású helyeket preferálja. 

Ő nem sziklakerti virág, hanem a legszebb szőrös szobanövényem. :D :D 
Böbike, néha elnézem a kitekeredéseit és azon gondolkodom, hogy most akkor hogy is? Függetlenül attól, hogy itt csak 3 látszik, időnként nekem úgy tűnik, hogy sokkal több láb van, mint kéne és egészen valószerűtlen módokon és helyeken a macskához képest. :)))))