Kimentem szombaton megrakni az etetőket és kicsit matatni a kertben és a plusz 2 fokban jobban begémberedett a kezem, mint amikor a -8 fokban lapátoltam a havat kesztyű nélkül. 
Csupa víz lett kinn a kezem, amikor bejöttem rá kellett engedni először egy kis jéghideg, aztán langyos vizet, majd meleget, mert rendesen fájtak az ujjaim. Ezt sose értettem, de nekem tényleg a nyirkos 0 és 1 fok sokkal hidegebbnek érződik, mint a nagy mínuszok... de ez nem jelenti azt, hogy visszasírnám. Dehogyis!

Vettem még egy lila szibériai íriszt és el is ültettem az alagsorban. Van már belőle 4 tő, de nem baj, mert egyrészt nagyon szeretem, másrészt abban reménykedem, hogy hátha más színű lesz (de ha lila az se baj). Az egyik érdekes barnás is ilyen tévedés szín lett, aminek nagyon örülök. Ezeket az íriszeket, főleg ha a színe másra sikeredik, 'öcázé' másutt nem igazán lehet megszerezni. :)))

Január 23-án került cserépbe. 

A többi, januárban vásárolt és becserepezett évelőm is szépen fejlődik, ezek a Heleniumok, január 4-én kerültek cserépbe, még soha nem ültettem ilyen hamar, de szépen fejlődnek. 

A Heleniumok január 23-án. 

Bugás lángvirág január 4-én. 

A bugás lángvirág január 23-án.

Ezeket egy nappal később vettem, január 5-én és rögtön aznap cserépbe is kerültek, de nem fotóztam le. 
Az egyik egy évelő fátyolvirág, a másik pedig egy sásliliom, a kép január 23-án készült, de szépen éldegélnek. És van még egy lila bugás lángvirágom is, az kicsivel lassabban hajt, de él és szépen fejlődik, majd mutatom, amikor fotogénebb lesz.

Még nem kiabálom el, hogy milyen szépek, mert ilyenkor akármilyen betegség miatt simán lehervadhatnak ezek a fiatal hajtások, de nagyon remélem, hogy meg tudom tartani őket és nyárra szépen fognak virágozni nekem. 

Lassan jön a palántanevelés időszaka is, bár még visszafogom magam, mert február végén bőven elég a veteményesbe való palántákat elvetni, de 2 hét múlva pár virágot már elkezdek, mint pl. az oroszlánszájakat, pár kúpvirágot is, mert ez után a tél után nem bízom abban, hogy amiket szétszórtam, azokból lesz is valami. Illetve még szétnézek a magok között, hogy lássam mik azok, amiket ilyenkor már érdemes lehet, de azért arra vigyáznom kell, hogy ne túl sokat, mert kell a hely az ablakban a veteményesbe való palántáknak. 
Lehet, hogy pár korai karalábét is vetek, amiket kiteszek a fólia alá... bár, ahhoz kéne vennem új fóliát, majd valamelyik nap elmegyek és veszek.

Most, hogy olvad, levettem a nagy fagy miatt pótlólag felrakott műfű takarást az egyik datolyaszilvámról, de a "rendes" takarás még maradt. Szintén levettem - teljesen - a takarást a japán szentfáról is. 
Illetve levettem a takarás tetejét az új rózsámról is, de ez a hungarocel, ami körülveszi, még maradt és ugyanígy jártam el az Elaeagnus multflorával is. 

Nem akarom elkiabálni, de talán vége az esztelen hidegnek!
Ma reggel csak -1,9 fok van kinn és felhős idő és a légnyomás is hatalmasat esett az elmúlt két napban. 1022 hPa-ról, ma reggel már csak 995 hPa. 

Tegnap este Böbe borzasztóan felbosszantott, bakker... ordítoztam vele. Pedig én eléggé békés vagyok, de tegnap, amikor már huszadszor akart kimenni és este 9 volt, akkor már felhúztam magam. Próbáltam benn tartani őt, egy darabig figyelmen kívül hagytam, de azt hittem lebontja a lakást. Őrjöngött, aztán én is őrjöngtem egyet. 
Egyrészt az állandó ajtónyitogatás miatt is, mert azzal Elzánál lehűl a veranda nagyon, másrészt már szerettem volna lefeküdni és még olvasni kicsit, de így csak fél 11-kor jutottam ágyba, mert végül kiengedtem a kis hülyét, ráadásul Elza is kiment. Komolyan ott tartottam, hogy kizárom őket és éljenek túl ahogy akarnak, de nem lenne hozzá szívem, de nagyon mérges voltam.
Még sose kiabáltam Böbivel, veszekedtem már rá, de ez most új volt neki. Sírt a kis majom, de azért visszadumált, a végén elnevettem magam rajta, mert ahogy sírt és nyávogott, az az arc, meg ahogy a száját tartotta, olyan volt, mint a szélesszájú béka a viccben. Mármint amilyennek képzeltem. :)))) 

Szerintem biztos indul már a macskák párzása. Hiába vannak ivartalanítva, ilyenkor mindig nagyon nyugtalanok, Böbike inkább, mint Elza és sokat csavarognak, de csak távoli megfigyelőként, mert gondolom érzik ők is a szagokat és a többi cica viselkedése és nyugtalansága is hat rájuk. 

Kicsit aggódtam, hogy majd bejön-e vagy túlságosam megijesztettem, de végül mind a ketten rendben hazajöttek. 

Érdekes az etető környéke is. 
Amíg nem volt kitéve madáreleség, addig senki nem járt ide, a harkály sem. Pedig ő nem eszik szotyit, mégis bejött a kertbe és tegnap egészen sokáig ott csücsült a fán és nem is kopogtatott, remélem nem beteg. 
Ősszel volt, amikor egyszerre két harkály is volt a benn a szilvafán, öreg fa, van mit eszegetni belőle, de utána nem jöttek, csak most. 

Nem túl jó kép, nagyon nagy zoom-al készült bentről az ablakon át, mert ha kimegyek, akkor elriad, de sokszor még úgy is, ha közvetlen az ablakhoz állok. Azért látszik a piros feje búbja. :) 

Próbáltam este Fufu-t behívni az alagsorba és látszott is rajta némi hajlandóság, de végül nem jött be. Pedig előkészítettem neki a vastag paplant is, tettem be neki almot is... lejött az ajtóig, ott nézett, de nem mert bejönni. 
Aztán nyitva hagytam az ajtót is neki és elhúzódtam onnan, hátha akkor bekíváncsiskodna, de akkor se jött be, végül elment... sajnálom. :(
Látom pedig rajta, hogy ingadozik, hogy megbízzon vagy ne bízzon meg, de erősebb benne a félelem. Herkuló is milyen sokáig nem szelídült meg, aztán meg micsoda kezes bárány lett belőle, le se tudtam vakarni magamról. Drága CicaÚr! Hiányzik a kis különleges lénye. :) 

Elza is majdnem kinn maradt. Nem vettem észre, amikor kislisszolt, biztos akkor, amikor a Böbét engedtem be. Olyanok ezek mint a füst, csak elillannak egy pillanat alatt. Néztem a hőmérőt, már este -10 fok volt kinn és valami nyugtalanság vett rajtam erőt. Néztem, Böbe megvan, kinéztem Elzára is. Először úgy láttam, mintha a bungijában feküdne háttal, de felkapcsoltam a villanyt és nem volt ott. 
Azon gondolkodtam, hogy bement volna az alsó bungiba? Aztán gondoltam, hogy kinézek egy kicsit és amikor megnyitottam az ajtót, akkor szaladt be. Pedig Elzu nem ilyen kifutkosós cica, utája a hideget, nem értem, miért lógott ki. Jobban kell figyelnem, mert olyanok ezek ketten, mint egy zsák bolha. :) 

Elzuval ott tartunk egyébként, hogy nem hajlandó megenni szinte semmit. Kapja a szőroldó pasztát és annyira rá van kattanva, hogy azt akarná enni, de az gyógyszer, nem kaphat belőle többet, mint amit lehet. A másik a Penny-s sajtos falatkák, ami elfogyott és nem kapok neki, már két üzletben is néztem. És amikor Elza így rákap valamire, akkor képes éhezni is, csak megkapja, de most sajnos nem tudok segíteni a baján. Így járt a CicaNéni, előbb-utóbb majd éhes lesz és akkor eszik. Éppenséggel van miből fogynia kicsit, olyan, mint egy nagy hordó. 

Böbike meg mostanában megint a szőnyegen terülészik, mint egy nagy szőrös cső! :)))) Annyira imádom, amikor felveszi ezeket a hanyatt pózokat, a lábai is mindenfelé állnak és mindig nevetem és tudja, mert csak úgy mórikálja magát és közben a szemét se veszi le rólam. Figyeli a reakciómat, de fotózni mostanában nem hagyja magát. :))

A madárkák viszont felfedezték mind a két etetőt, járnak is rá szorgalmasan, egyelőre széncinkéket és barátcinegéket láttam. Délután szürkületkor mentem ki megint megrakni, hogy reggel korán tele legyenek nekik szotyival. Egy nap alatt akkora "koszt" csináltak, tele van a megtört meghéjakkal az etető alatt, de csak a havon csúnya, majd szépen visszakomposztálódik a sok maghéj a talajba. 

Egyébként kb. 2 napja érezni, hogy korábban világosodik és később sötétedik. Egy hajszálnyival csak, de már legalább észre lehet venni. 

Ez a kisebb etető, jól benn van az ágak között, de ha a ragadozó madár észreveszi őket, még akkor is bejön és elkapkodja a kis madarakat. 
Pár éve egy (nem tudom milyen volt, egy kistestű ragadozó madár volt, talán karvaly, vagy héja), olyan sebességgel zúgott el a fejem mellett, amikor mentem ki megrakni az etetőt, hogyha nekem jött volna, szerintem leterít a lábamról. Az se zavarta, hogy ott vagyok.