Kedvet kaptam egy kis ágaprításhoz és össze is daráltam egy zsáknyi ágat megint. Ezúttal nem az Árnyas kerthez öntöttem ki, hanem itt a "Fatörzses  ágyáshoz", mert már nagyon megette az idő azt a réteget, amit tavaly aprítottam erre a részre. 
Az aprítékot tekintve, azt gondoltam, hogy lassan élezni lehet majd a pengéket az aprítóban, mert eléggé darabos lett és pár vastagabb ágat, amiket még kéne aprítania, már nem darabolt fel. De! Szétnéztem a YT-on és találtam videót erről a jelenségről, viszont nem a kés éle okozza, hanem az, hogy beszorult egy kis gallydarab bele. Szét fogom szedni és megnézem, mert lehet, hogy nálam is ez van. 

Ennyi lett az egy zsák apríték leterítve. 

Annyira jól esett kinn lenni, hogy fogtam magam, kivittem a kis üstkályhámat, ülőkét, asztalt, vittem ki fát, tűzgyújtót és elkészítettem a kaját is (kolbász, kenyér, lilahagyma), illetve egy üveg Tokaji Furmint bort, hozzá poharat, felhúztam két darab kolbászt a nyársra és szépen megsütöttem őket. Most nem sült olyan szépre, mint a múltkor, de így is nagyon finom lett. 
Ittam hozzá két pohár bort és tulajdonképpen ezzel a kajával el is voltam egész nap, este még almát ettem. 
A képen látható nagyobb darab kolbász még meg is maradt mára. 

Ez a kis üstkályha a legjobb cucc, amit csak vehettem ide magamnak, mert minden épp jó rá. Jó rá a bográcsom is, épp bele tudom tenni, de tökéletes rá a flekkensütőm is, az öntöttvas WOK is pont jó rá és vettem egy roston sütő rácsot is, az kicsit nagy, de végül is jó, mert sütni is lehet rajta, de ha pl. kisebb edényt akarok rátenni, akkor épp jó a rács az edény alá. 
Még a tetőcserepek is passzolnak rá, két cserép épp eltakarja, így ha marad benne parázs, akkor  ráteszem a cserepeket és nem fújja ki a szél a parazsat, hanem a tűz szépen kialszik és nekem ott marad a csodás fahamu, amit később elhasználok a kertben. 
Kinn hagytam, aztán késő délután eleredt az eső... nem baj, majd beviszem, bár a napokban már nem ígérnek újabb esőt. 

Rengeteg zsír kicsöpög a kolbászból, de nagyon finom, lila hagymát ettem hozzá. 

Ez a rész is jócskán változik, mint az összes többi rész is. 
Ez egy 2024. júniusi fotó, lehet látni a növényzeten, hogy mennyivel dúsabb, mint az idén volt, mert tavaly volt elegendő csapadék. 
Az idén pl. a rózsaszín cickafark majdnem teljesen kipusztult, alig maradt belőle, de a törökszegfű se volt ilyen szép, pedig már ezen a képen is elnyílóban van. Persze az idén fű se volt ennyi... hogy valami pozitívat is említsek. :)))

Ez szintén 2024-es fotó, július végén készült. 

Ez pedig 2024. október végi kép. Ekkor terítettem le az aprítékot, ami adott némi kontúrt, végre látszik az ösvény, az igaz, hogy ekkor már kopárosabb az ágyás, mert már visszavágtam a magas varjúhájakat, illetve a tökszegfűből is csak az új generáció látszik és a cickafarkaknak és a többi virágnak is már csak a levelei vannak meg. Viszont nyílnak az Asterek és a krizantémok. 
Szeretem látni, ahogy egymásnak adják át a terepet a különböző időben nyíló virágok. 

2025. március vége. Ilyenkor már minden vissza van vágva és a kért kezd kihajtani. 
A molyhos madárhúrt nem zavarta a tél, szépen megnőtt a telepe. 

2025. április közepe. 

2025. május közepe. Itt már nagyon szép, virágban a molyhos madárhúr, az írisz, a mezei zsálya, jobbra fenn a tamariska bokor is. 
Illetve az előző képen még látszik, hogy ott volt egy magas varjúháj, amit kivettem, ketté osztottam ás átültettem máshová és a helyére költözött egy kis, arany tarka kecskerágó cserje. 
Itt már a szegélykövek is le vannak rakva a cserjés rész mellett. 

2025. július közepe. Ekkor már nagyon száraz volt a kert. Ekkor kezdtek el nyílni a bugás hortenziák. 

2025. szeptember közepe, a magas varjúhájak ideje. Itt már elkezdett regenerálódni kicsit a kert, mert szeptemberben volt némi csapadék. 

2025. október eleje. Nagyon szeretem ahogy a magas varjúhájak színe elmélyül és egyre sötétebb rózsaszín lesz, míg végül elbarnul. 
A molyhos madárhúr csak terjeszkedik és terjeszkedik, majd kicsit vissza kell fogni ezen az oldalon. A másik oldalon viszont hagyom, mert szép omlik rá a kövekre. 
Nehezen vehető ki a képekről, de a jobb oldalon egy vékony bambuszkaró mellett egy kis aranycserje fácskát nevelek. Szépen növekszik és metszem is rendszeresen, nem engedem ki a tőhajtásokat. Egy szép, gömb alakú koronát szeretnék neki kialakítani. Kb. 40-50 centis kis vesszőcske volt, amikor odaültettem, mára már méter fölött van, de a gömb alakra még várni kell, de tavaszra már remélem lesz rajta annyi virág, hogy meg tudja mutatni magát. 

Ez október közepe, picit más a szög, de ekkor készült el a sarkon (jobbra alul) az a kis sziklás rész. Még üres, illetve kevés növény van benne, majd tavasszal benépesítem. 
Volt már ezen a sarkon nyuszifül is, de kipusztult, aztán hagytam benőni egy varjúhájnak, de az meg nagyon terjedt, illetve itt voltak ezek a szép kövek is, kristályos kövek, tele kvarccal és egyebekkel, itt jó helyük lett, mert egyébként kicsik. Majd valami szép, de kordában tartható párnácskákat fogok közéjük ültetni. 

2025. október vége. Már lement a lomb a fákról a háttérben, balra Asterek nyílnak és a krizantémok is kivirágoztak. 
Mára pedig már vissza van vágva minden, várjuk a tavaszt. :) 

Megszívattam tegnap a két Gráciát (Elzát és Böbét), mert az utóbbi napokban már megint nehezen jöttek be este. Szombat este még tízkor is az ajtóban süvöltöztem a Böbéért, már aggódtam, hogy mi lett vele. 
Úgy szoktak mostanában, hogy kimennek 4 óra körül, amikor sötétedik és később kicsit bejönnek, esznek, melegszenek és megint ki. 
No, hát tegnap nem engedtem be őket se enni, se melegedni. Este 8 körül kinéztem és csak úgy tolongott befelé a két csavargó. :)))
Később Elzát hallottam, hogy felugrott a radiátorra, Böbe pedig elfoglalta a szokásos helyét a cicatorony tetején, a lábait természetesen a radiátoron tartva. Fázott a macskabunda! :))) Utána már nem volt kimenés, se mászkálás, se nyafizás itt nekem. Rend van itt kérem és fegyelem, végül is én vagyok a FőMacska, vagy mi. :D :D  

Mostanra már mindent visszavágtam a kertben, amit akartam, eléggé le is van csupaszodva, de hát tél van. 
Kevés még az örökzöld és kicsik is, úgy látom, hogy több kell belőle, majd ki fogom találni, hogy hová ültessek még, mert nem sok hely van már. Ez a rész, ami most még nagyon laposnak és csupasznak tűnik, nyárra meg fog változni, mert a lágyszárú évelőkön túl, növekszik benne 2 bokor cserjés hortenzia is, de benne van egy még kicsike galagonya bokor is és egy lilabogyó. 
Örökzöldként törpefenyő van benne, a szélében a velencei kutyatej és a másik szélébe egy örökzöld kecskerágót ültettem ki az idén, de örökzöldek a törzses yuccák is, illetve az örökzöld orbáncfű cserje is meg szokta tartani a lombját egy darabig, de nagy hidegekben elveszíti, tehát nem teljesen örökzöld. 
Nagyon nem akarom már túlzsúfolni, lehet, hogy majd valami helyett teszek be örökzöldet... vagy nem. Meglátom, hogy alakul jövőre, mert - főleg a hortenziák - biztos sokat fognak nőni. Ezek ugyan nem örökzöldek, de maga a felnövő cserje is változtatni fog az ágyás képén, főleg, hogy a hortenziákat nem szoktam visszavágni, azokon ott szoktam hagyni az elszáradt, nagy virágbugákat. Tél végére nem sok szokott maradni belőlük, mert a nagy szelek letördelik és szétgurítgatják a kertben, de addig is díszítenek.

Most, decemberben ebből a szögből fotózva így néz ki. 

Szedtem össze pár képet a változásairól is, ahogy egész évben fejlődik és növekszik, virágzik a kert. 
Tulajdonképpen a június a legszebb, utána pedig az őszi időszak (szeptember-október). Nyáron kell majd több virágzó növényről gondoskodnom, mert júliusban és augusztusban nagyon kevés volt benne a virág, bár az aszály miatt is volt így, mert még azokon is kevés virág nyílt, amik normál esetben ilyenkor szépen virágoznának.
A kúpvirágoknak és a Kleopátra tűjének, amik a nyári hónapokat díszítenék, esélyük se volt ezen a nyáron. Még az ernyős verbénák is elég nyomorultul néztek ki az idén, bár ezen a részen nem is voltak. 

Január

Április eleje, ez a hagymások ideje, de ilyenkor a krókuszok már elnyíltak, a többi pedig még nem nyílt ki. Egyébként is azokról közeli képeket szoktam készíteni, mert  távolról nézve elkottyannak ezen a nagy területen. 

Április vége

Május
A nagy virágboom előtti pillanat. 

Június
Itt még olyan buja volt minden, akkor még nem tudtuk, hogy milyen szörnyű nyár vár ránk. 

Július
Kiszáradt, csupasz részek vannak, pl. ahonnan kiszedtem az elnyílt törökszegfűket. Még soha nem volt ilyen, mert a széthullott magok azonnal ki szoktak kelni és újra szép, zöld felületet adnak, de az idén valamikor szeptember végére csíráztak ki csak a kis zöld növénykék és sajnos sokkal kevesebb is lesz belőle, pedig szórtam is szét magokat. Gondolom a madarak is sokat elcsipegettek belőle. 
Ez a fatörzs alakú dísz gyakorlatilag utána végig üres volt, ezért jövőre magas varjúhájat tervezek bele, mert az egész évben díszít. 

Augusztusról nincs is fotó, annyira ki volt már égve addigra minden, nem volt nagy kedvem fotózgatni. Szeptemberről sincs, akkor kezdte kicsit összeszedni magát a kert, mert akkoriban kaptunk némi esőt. 

Október eleje.
Még valamikor augusztusban kivettem onnan a boltívet, mert összerogyott, ki is dobtam. Illetve tövig visszavágtam és ősszel kiástam onnan a Clematis 'Alpina'-t is, ami a boltívre futott fel és átültettem a kert végébe, az Északi-sarokba a kerítés mellé. Majd jövőre kiderül, hogy túlélte-e. 
Itt az Asterek már a főszereplők ebben az időszakban és még a magas varjúhájak is nagyon mutatósak ilyenkor. 

Október vége. Ekkor már kezdenek virágozni a krizantémok is, illetve ilyenkor kéne nyílnia a púpliliomnak (balra lenn), de sajnos az idén elfagyott. A fölötte látható sisakvirág pedig ki se tudta nyitni a virágait, a nyári szárazság annyira megviselte a nyáron, épp, hogy él a szerencsétlen. 
Középtájt a (fél)örökzöld orbáncfüvön se nagyon volt virág az idén. 

November harmadik hete. 

 Ez egy ilyen éppen csak túlélős év volt, nem bánom, hogy vége a szezonnak, mert nem volt benne sok sikerélmény a rengeteg belefektetett meló (aminek a zöme a locsolás és locsolás és végtelenített locsolás volt) ellenére se.