Jövőre öntözőrendszerre lesz szükségem... már ha lesz mivel öntözni és lesz még mit. 
És a csatornarendszert is át kell alakíttatnom, hogy minden csepp vizet meg tudjak fogni... ehhez pedig tartályokra lesz szükségem, sokra és nagyokra a kert több részébe is és szivattyú(k)ra is... nem lesz olcsó nemulass. :( 
Már nem akarok ennyit kannából locsolni, mint az idén, ez nagyon fárasztó, nagyon időgyilkos és azt se szeretném, hogy a kert kötelességgé váljon, márpedig ezen a nyáron bizony azzá vált. 
Persze ehhez eső is kell, mert anélkül építhetek én amit akarok, ha nem csorog le a tetőről egy csepp víz sem. Az se jó jel, hogy már a kút is hörög, azt mutatja, hogy a talajvíz szintje is lejjebb húzódik. 
Az erdő is sárgul... és akkor jönnek megint a 33-35 fokos napok, esőre esély se látszik. Borzasztóan kilátástalannak tűnik a helyzet, azon gondolkodom, hogy elkezdem lebontani a veteményesből azt, ami már nem olyan fontos. 
Pl. uborkából már raktam el eleget és három részen is van uborkám, kettőt megszüntetek, a harmadik, a carosellók és az örmény méteres maradnak enni. 
A zöldbabot is elengedem, ki is fogom szedni és betakarom vele a talajt, de az egyik patisszont is elengedem, illetve cukkinit is egy tövet hagyok. Vagy nem szedem fel ezeket, csak nem öntözöm tovább. Az egyetlen ok, ami miatt a felszedés lenne a jobb, hogy ne kelljen néznem a sorvadozást, mert az szörnyű. 
Szedek fel a sárgarépából is a nagyokat és elteszem, illetve csinálok leveskockát belőle, azzal együtt akkor petrezselymet is fogok elhasználni és zellert is, úgy is kevesebb az öntözni való és akkor talán lesz víz azoknak, amiket most szeretnék kiültetni és elvetni. 
Ha végképp kiapad a kút, akkor az őszi cuccokat is elengedem, aztán ott egye meg a franc ezt az évet. Elkeserítő tényleg, hogy az ember ennyit dolgozik, meg beleöltem a sok pénzt is a sok növénybe és nézem végig, hogy itt fognak kiszáradni, mert június eleje óta nem bír leesni egy tisztességes eső. 
Nagyon nyűgös vagyok ettől az egésztől, utálom a tehetetlenséget és ez egy teljesen kontrollálhatatlan helyzet. Az egyetlen amit tehetek az az öntözés, ameddig van vizem. 

Nézegetem a kövirózsa tálamat, 2024. május 5-én raktam össze, akkor így nézett ki. Aprócska kövirózsákat szedegettem össze bele, gondoltam majd belenőnek és tényleg, nagyon gyorsan fejlődnek és olyan szépek. 
Remélem minden fajtából szedtem ami van a kertben. 

Kora tavaszra ilyen szépen megnőttek. 

Ez idén májusi kép, akkorra a színük is nagyon szép volt. 

És így néz ki most, tavasz óta már körbe pótoltam egy kis földes homokot is bele, hogy teljesen benőhessék a tál szélét is, de majd még teszek hozzá megint és apró kavicsokat is. 
Most ki vannak zöldülve, de télen majd szép pirossá fognak válni azok amik olyan fajták, lesz sötétbordó, de a nagyon pirosból is van benne és remélem szaporodni is fog majd. 

Amióta beültettem, egyáltalán nem nyúltam a kövirózsákhoz, így fejlődnek és sokasodnak a tálban. 

Megint beremegett tegnap a szivattyúm a kútban, még időben kikapcsoltam, de már nem tudott több vizet kiadni, az igaz, sokat vettem ki tegnap, de már minden nap kéne ennyi. Nem tudom mi lesz, ha nem lesz eső... 
Ráadásul megint jön egy bő egyhetes kánikula... ennyit a sajtó őrjöngéséről a múltkor, hogy véget ért a nyár... hát véget érhetne már. 

Leszedtem megint egy vajling szilvát, kimagozva 4,5 kiló lett. 
Bevallom a puttonyom is tele lett, mire kimagoztam, nem volt semmi kedvem még 5-6 órán át főzögetni, ezért vettem elő ilyen bolti 4:1 lekvár és dzsemfix-eket és azzal készítettem el. 
Másfél kilót dzsemnek, jó nagy szilvadarabokat hagytam benne, gyakorlatilag a fél szilvákat. 
Másik másfél kilót az aprítógéppel összeaprítottam és abból lekvár lett. 
A harmadik másfél kilót pedig becukroztam és mint már valamelyik nap is, konyakkal nyakonöntve eltettem. 
Azt nem tudom, hogy ezt a sok cukros vackot mikor fogom megenni, sohanapján, szerintem évekig nem kell szilvához nyúlnom, mert ki fog tartani akármeddig is. 

Ez a dzsem, fejre szoktam állítani az üvegeket, így a forró cucc mindenütt kiöli a csírákat, ha marad volna valami az üvegben, de ki is szoktam főzni előtte. 

Itt már visszaforgattam őket és a lekvárok is itt vannak. A konyakosat másnap csináltam meg, elfelejtettem lefotózni, már be vannak rakva odalenn a kamrába. 

Eső nincs... már semmi kedvem kinn lenni a kertben, főleg nem öntözni. Gyakorlatilag június eleje óta csak hordom ki a vizet és hordom ki a vizet... nagyon elfáradtam ezen a nyáron, de még nincs vége. 
Szüksége van rám a kertnek, most jobban, mint bármikor, a túlélés a tét és még semmi sem biztos. Közel s távol nem látszik, hogy jönne egy esős időszak. 
Miközben nézem, hogy szinte az egész ország mindenütt kapott esőt itt meg sehol semmi semmilyen frontnál... hát ez marhára elkeserítő. 
Szét van mászva az egész kert, tiszta folyondár az egész, de nekem már se erőm, se kedvem az egészhez, bár az legalább takarja a talajt, csak éppen így megerősödik. Ennek nem árt a szárazság, nem árt neki semmi, csak nő és nő, befonja még a magasra nőtt bugás hortenziákat is, de a fenyőre is felmászik. 
Nem is tudom mitévő legyek, szedjem, vagy ne szedjem kifelé. 
Ugyanilyen a kövér porcsin, ha kiszedem se szárad el, még ebben a szörnyű aszályban sem. 

Egy kész borzalom ez a nyár, bár a tavalyi is az volt. Tavaly szörnyű hőség volt, de időnként kaptunk nagy zivatarokat. Az idén nem volt annyira rémmeleg, cserébe lófaszt se kapunk, nemhogy zivatart. Na jó, időnként jönnek hidegfrontok, amik lehűtik az időt... eső nélkül. Legalább az éjszakák hűvösek errefelé, a ház nem melegszik fel nagyon, így viselhető benn a hőmérséklet. 

Volt 3 levehető gömbcukkinim is, csináltam cukkinikrémet télire és eltettem a fagyasztóba. Megint variáltam a recepten annyit, hogy most gyufaszálra reszeltem a cukkiniket, hogy ne kelljen turmixolni és tettem bele egy teáskanál gochujangot, ez a koreai paprikapaszta. Picit csípős lett tőle, szerintem egy magyar piros csípős paprika, vagy egy enyhe chili összedarálva simán helyettesíti. 

Itt még javában fő...

Megkóstoltam a kimchit is, nagyon finom, bár kicsit csípős! Legközelebb ennél enyhébb paprikát fogok venni hozzá.
Már másnap ehető lett volna, de még hagytam fermentálódni tovább is. 
Ahogy kinyitottam, látszottak a kis buborékok, ahogy a fermentáció beindult benne. Befogtam egy új fakanalat, amivel megnyomkodtam, hogy a levegő buborékok távozzanak belőle. 
Azt hiszem kimchi gyáros leszek, mert nagyon ízlik és tulajdonképpen annyiféle zöldből lehet készíteni, hogy az fantasztikus. 
Azon gondolkodtam, hogy ha elkezdenék pár fiatal kövér porcsint locsolni, abból is lehetne kimchi-t készíteni, de az Új-zélandi spenótból is, de lehet retekből, uborkából és más zöldekből is. 

Egyébként készítéskor semmilyen szaga nincs, nálam benn van a konyhaasztalon, lezárt edényekben, amit naponta kinyitok (akkor érezni a szagát), megnyomkodom és visszazárom. 
3 nap után kisebb üvegekbe fogom szedni, lezárom és beteszem a hűtőbe. Azért kisebb üvegekbe, mert felbontás után hamar meg kell enni, nagy üvegben nálam nem lenne praktikus.

A kertben száradnak a virágok, újra lehet gyűjteni a magokat is. Írország harangjai, azért így is szépek. Hagyom ezt is szétszórni a magjait, de azért gyűjtök is belőle. 

Kaliforniai kakukkmák. Erről nem szoktam magot gyűjteni, szétszórja és kikelnek. 

Erdei kutyatej, szerencsére ez él a japán fűz alatt, a másik, a magnólia alatt sajnos kiszáradt. 

Bugás hortenziák és sásliliom. 

Szintén sásliliom. 

Magas varjúhájak, ezek is bírják a szárazságot, egyáltalán nem kaptak öntözést egész nyáron. Az igaz, hogy tavaly kétszer vagy háromszor ekkorák voltak. 

Böbike enyészget a fotelben. :) 

Nnna! Végre nekiálltam a kimchinek, kicsit nehezen jöttek össze hozzá a dolgok, ráadásul a retek is kimaradt, így ez egy retektelen kimchi lett. :)))

Leírom, hogy csináltam, egyébként Beleznay Kati receptje alapján készítettem el, de alapvetően már sokszor láttam a vlog-okban is, mivel elég sok koreait követek a YT-on. A TV-ben lévő hülyeségek helyett nagyon szórakoztató elfoglaltság ezeket nézni. 

Csak egy kínai kelem volt, viszont a mennyiségeket a recept alapján megtartottam, lehet, hogy elég lett volna a fele is, mert így rengeteg a szósz rajta. 

Összedaraboltam a kínai kelt, besóztam és hagytam állni. 
Elkészítettem a gyufaszálra vágott répát és a darabokra vágott zöldhagymát. Milyen jó, hogy visszavágtam a téli sarjadékhagymát, így most van friss zöldhagymám. A retek az kimaradt... ugye. 

Először felfőztem a rizslisztet a vízzel, de előbb hidegen jól kikevertem és kimértem a cukrot is hozzá. Nem is gondoltam, hogy az a kis rizsliszt ennyire be fog dagadni. Igazi pudinggá sűrűsödött össze, folyamatosan kavarni kellett, de nagyon hamar meglett. Amikor kicsit hűlt, akkor belekevertem a cukrot és hagytam tovább hűlni az egészet. 

Közben megcsináltam aprítóban a fokhagyma, hagyma, gyömbér és alma szószt is, beleöntöttem a halszószt, nekem szardellaszószom volt itthon, azzal készült. Látom, hogy a koreaiak is nagyon variálják. Pl. van, amikor nem főznek rizspudingot, hanem főtt rizst adnak az aprítóba tett cuccokhoz, többféle halszószt használnak, vagy uborka kimchinél láttam olyat, hogy nem tettek hozzá halszószt, de almát (vagy nashi körtét) se. 
Amikor kész lett, akkor beleöntöttem a kész pudingba, jól összekevertem és hozzáadtam a piros paprikát és azzal is összekevertem. 
Ne csináljátok fehér edényben, mert az enyémet annyira megfogta a paprika, hogy végül beáztattam hipóba az edényt. 

Én nem a szószba tettem az összevágott zöldségeket (répát stb.), hanem belekevertem a kínai kel közé. Sőt, át is mostam kicsit a kínai kelt, mert nekem nagyon sós volt, pedig nem tettem rá a felét sem, mint amit a recept ír. 
Utána kevertem össze a kész kimchi szósszal és edényekbe szedtem. 
Az egyik jénai, a másik műanyag, de ezeket találtam, ami jól zárható. Nem akartam üvegbe tenni, valahogy nem való bele. A koreaiaknak vannak direkt erre a célra füles, műanyag ládáik, amik úgy záródnak, mint az én edényeim. 

Most 3 napig érni fog a konyhaasztalon, utána hűtőbe teszem... hát... kíváncsian várom, hogy mit kotyvasztottam össze és mi lesz belőle. 
Remélem jó lesz, ehető lesz, aztán majd belejövök. Ahogy látom a koreaiakat, ők nem méricskélnek már, csak rakják bele ami kell és eléggé variálják is.