10 fok volt kinn ma korán reggel, majd megfagytam, holnap meg már állítólag meg fogunk gyulladni... folyamatosan emelkedik a légnyomás is, az esőnek még a halovány lehetőségét is kioltva. 1010 hPa ma reggel.
Legalább a ház ki van hűlve, nem fog olyan nagyon felmelegedni, bár az előrejelzés szerint az éjszakák hűvösek lesznek és itt az erdő felől éjjel és hajnalban olyan friss levegő jön, hogy az valami fantasztikus.
Tegnap átszereltem a slagról a cuccot egy másikra, amivel fel lehet csavarni a csapra. Azon a slagon volt, ami el van vezetve a nagy amforához, de van egy 20 méteres új locsolócsövem, azzal fogom kihozni a vizet az alagsorból, de nem az amforához, hanem a kút melletti hordóhoz.
Ellenőriztem a csatlakozót, csak le kell csavarnom róla a rajta lévő csövet, mert össze van kötve a fűtési rendszeremmel, ha esetleg utána kell tölteni vizet, de van ott egy elzáró csap is a csövön, hogy ne folyjon ki a víz a rendszerből. Az el van zárva, szóval le tudom cserélni a csövet és jöhet a víz, de még ad a kút valamennyit, bár szerintem ez már napok kérdése.
Már bentről is kihordom az utolsó csepp vizeket is, amiben blansírozok, vagy amiben a paradicsomot forraltam meg, minden cseppet a kert kap.
Ennyire még a 2022 se volt szar év.
Üvegekbe raktam a kimchit és betettem a hűtőbe a készítése utáni harmadik napon. Nagyon jól fermentálódott, isteni finom lett, azon kívül, hogy csípős. Majd veszek enyhébb paprikát is és vegyíteni fogom, mert nekem így picit sok(k), de az kétségtelen, hogy valami miatt nagyon jót tesz a gyomromnak.
Azt hittem, hogy majd meg se tudom enni a csípőssége miatt és csodák csodája, ha eszem pár falatot az ételhez, akkor nagyon könnyű utána a gyomrom. Sőt, az is érdekes, hogy magában is bekapok belőle néha, kihorgászom a káposztát, hogy a csípős szószból kevesebb legyen rajta és úgy is megeszem, a gyomrom meg mintha ujjongana, hogy kapott valamit, ami jó neki.
Érik az embert meglepetések, szerintem fogok csinálni uborkával is, de jóval kisebb mennyiségben. Illetve jobban bele fogom magam gyakorolni a fermentálásba, mert sokkal finomabb, mint az ecetes savanyúságok.
Ehhez képest megint eltettem 4 üveg savanyút, kisdinnyéket és fiatal patisszonokat és most már tényleg abbahagyom, mert nem kell több.

Leszedtem az uborkákat is, hagytam enni is, a többit pedig karikára reszeltem és felszeletelt fehér salátahagymával, apróra vágott fokhagymával, kaporral, só-cukor-ecet-kevés delikát ízesítéssel bekevertem és betettem a hűtőbe, hogy kiengedje a levét, tettem bele pici (1/4 kk) borként és nagyon picuri Nátrium benzoát tartósítót (késhegynyit).
Tavaly már csináltam ilyen uborkát ételízesítővel, de a recept sokkal többet ír bele, mint amit most beleraktam (2 tk) és nekem úgy nem ízlett, teljesen delikát íze lett. A recept ugyan vegetát ír, de azt én nem használom.
Így nem tudok pontos mennyiségeket írni, az uborka 1,2 kg volt, ahhoz csináltam 1,5 dl vízzel felöntőlevet az ízesítőkkel, de kóstoltam, ahogy nekem jó.
Aztán 24 órára bepihentettem őket a hűtőbe, hogy az uborka teljesen kiengedje a levét és majd ma üvegekbe teszem.
Ez a Carosello uborka, ilyen szőrikés, de finomabb nekem, mint a többi. Ha hagyom nagyobbra nőni, akkor a szőrök eltűnnek, de így szinte alig van még magja.

Az az igazság, hogy fagyasztani is akartam, de mire észbe kaptam, addigra legyalultam az összes erre szánt uborkát karikára, fagyasztani pedig gyufaszálra gyalultat szoktam tzatzikinek. Szóval még kicsit öntöznöm kell az uborkát, hogy jusson a fagyasztóba is.
Leszedtem a paradicsomok nagy részét is, lett egy fél lavórral. Megmostam, kicsumáztam, kicsit bemetszettem a bőrét és bedobáltam forró vízbe, hogy le tudjam húzni a héját.
Aztán összedaraboltam és lett 4 nagy dobozzal, 2 doboz 1 kilós és 2 doboz 80 dekásat tettem el a fagyasztóba lecsónak. Én nem szeretem az üveges lecsót, a paradicsomot és a paprikát is fagyasztani szoktam és így télen is olyan, mintha friss hozzávalókból készíteném. Arról nem is beszélve, hogy amikor a paradicsom felenged, akkor ki tudom önteni belőle a paradicsomvizet és az nagyon finom. A sűreje pedig megy bele a lecsóba.

Megjöttek a kövicuccaim is az Alpesi kertből. Nagyon szépek, de még nem ültetem ki őket, várok egy kicsit hűvösebb, esősebb időre, nem akarom ezeket is külön kertrészben locsolni, főleg, hogy már egyre kevesebb a vizem.
Egyelőre maradnak a kis cserepekben és majd így gondozom őket. Aztán amikor majd normalizálódik kicsit (lesz olyan?) az időjárás és a föld se lesz beton, akkor ki fogom őket ültetni az új sziklakertes részre.
Érkezett:
Orostachys japonica (Japán mongolkövirózsa) - 2 db
Aster ericoides f. prostratus (Hanga őszirózsa) - 1 db
Globularia cordifolia (Szíveslevelű gubóvirág) - 1 db
Orostachys boehmeri (Deres mongolkövirózsa) - 1 db
Orostachys japonica (brown) (Japán mongolkövirózsa (barnás)) - 1 db
Orostachys spinosa (green) (Szúróshegyű mongolkövirózsa (zöld)) - 1 db
Orostachys spinosa ex Bongelia (Szúróshegyű mongolkövirózsa) - 1 db

Böbike a lilaakácon és még virág is van rajta mutatóba. Tavasszal egyáltalán nem virágzott, most is annak köszönhető rajta, hogy metszettem... az idén már harmadszor, fut, mint a bolond ez a növény, ezt nem zavarja a szárazság se.
Böbe imád felrongyolni rá, jövünk befelé és eltűnik, én meg keresem, mint egy őrült, hogy hová lett és a fejem fölött röhög rajtam. Aztán amikor kiszórakozta magát az ijedelmemen, akkor nyávog egyet, hogy itt vagyok! :))))

Utolsó cserjés hortenziás kép az idén az Árnyas kertből. Tegnap reggel levágtam róluk a virágokat, már mind lime zöld volt, mert elnyíltak és nagyon kókadoztak. Mivel limites az öntözővizem, így minden kevesebbet kapott, ezért vágtam le a virágokat is, ne kelljen a növénynek eltartania őket. Most már a növény túlélése a fontos, nem a virágok.
A Macrophyllán még meghagytam, de ha megkókadnak, akkor azt is visszavágom, nagy sajnálattal, de muszáj lesz.



Az előkertben nagyon szépek lettek a kínai selyemmirtuszok, nem kérnek sok vizet sem, de néha azért adok nekik is. A télen be fogom őket takarni, hogy ne fagyjanak el az ágaik, különben sose lesznek nagyok, ha minden évben a talajszinttől kell újra kihajtaniuk.



Ez egy másik selyemmirtusz, tavaly ültettem és majd nagyon szép, lángoló vörös lesz az őszi lombszíne. Szeretném, ha majd ha ezek uralnák az előkertet a totem ciprussal és a japán szentfával együtt, de még sokat kell nőniük és azt hiszem, majd kell még egy totemciprus, de egyelőre szeretném látni a mostanit, hogy biztonsággal áttelel-e nálam.
