Tegnap vettem elő a nyáron készített lándzsás útifű szirupomat, mert kicsit megint fájlalom a torkomat. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez tök olyan, mint a bolti. Talán jövőre teszek majd bele egy kicsi citromsavat is, hogy ne legyen annyira édes. 

Nem hittem volna, hogy ennyire jól fog sikerülni. 

Így nézett ki, amikor beraktam az üvegbe, aztán nagyon összeesett. Kár, hogy arról nincs képem.  Mindenesetre jövőre több füvet fogok szedni és miután megtöltöttem az üveget, hagyok belőle és a cukorból is, hogy utána tudjak tölteni. Barna cukorral készült és sokáig állt. Nem ástam bele a földbe, de jövőre ki fogom próbálni. 

Nálam a konyhaasztalon állt vagy másfél-két hónapig, időnként összerázogattam, de többször kellett volna, mert a cukor így sem oldódott fel teljesen Úgy segítettem rajta, hogy pici vodkát töltöttem rá, hogy valamivel hígabb legyen. Nem érzeni benne az alkoholt egyáltalán, de ha vezetek nem fogok inni belőle.

Egyébként valami rettenten gusztustalanul nézett ki amikor leszűrtem, de az íze tökéletes. Amit jövőre még másképp fogok csinálni az lesz, hogy sokkal jobban ki fogom nyomkodni a levelekből az összes szirupot. 

Egy sötét színű (barna) üvegben tároltam eddig a pincében. 

Jövőre. lesz bőven útifüvem, mert kiástam párat a kertben egy helyre ültettem őket, egész kis ültetvényem van belőle. 

Valamikor augusztus legvégén, vagy szeptember elején ültettem fekete retket és már nem volt benne bizalmam, hogy kikel. Száraz is volt az idő, akkor aláöntöztem, amikor elültettem, de utána nem foglalkoztam vele. Nem is figyeltem rá, azt még láttam, hogy kikelt, de megfeledkeztem róla. 

Aztán valamelyik nap vettem észre, hogy teremtek retkek. Nem nagyok, olyan 5 centisek lehetnek, még hagyom őket kinn egy kicsit, hátha nőnek, mert ma megint nem fagyott, hál'Istennek. Nem nagyon eszem fekete retket, azért ültettem, hogy gyógyszerként használjam ha esetleg megterem, mézzel jó köhögéscsillapító. Ezek nem lettek akkorák, hogy kivájjam a közepét és megtöltsem mézzel, de össze is lehet reszelni és mézzel keverni, aztán kifacsarni belőle a retket. 

De az is lehet, hogy tinktúrát készítek belőle. Van még egy kis maradék vodkám, a nyári citromfű tinktúrához vettem. 

Közben ki is szedtem ami használható volt a retkek közül, megtisztítottam és elraktam tinktúrának. Kinn van a verandán, mert van olyan bukéja, hogy el lehet tőle pusztulni. Le van zárva az üveg, de kicsit beleszagoltam, húúúúú! Két hétig fel kell rázogatni és utána leszűrni, nem teszem ki neki a lakást. :)))

A fekete retek gyógyhatása igazán univerzális, jó köhögés ellen, de az epére, a májra, az emésztésre és a koleszterinszintre is jó hatással van. 

Így néz ki, szép friss, csak kicsike: 

Herkules mára sem került elő, ez a harmadik nap... :(

Nem tudom, hogy reménykedhetek-e még... abban nehezen hiszek, hogy valaki befogta, mert még velem is bizalmatlan volt a kajáláson kívül. Legfeljebb a szomszéd, de bezárva akkor sem tarthatja, egy kandúr jelölget és baromi büdös tud lenni, zárt térben nem lenne viselhető. Ő egy vadcica, nem hinném, hogy alomra szokna és a szomszédról se hinném, hogy almot készít neki. Szóval ennél a forgatókönyv rosszabb lehet, sajnos. Szerintem valami levadászta őt. Vagy tényleg csavarog. 

Tegnap elmentem köveket gyűjteni, autóztam kicsit a Mátrában, még a tegnapi ködös, szitálós időben is gyönyörű volt és hoztam vagy 6 nagyobbacska követ is. Vettem a kínainál kerti, budás gumicipőt is. Régóta keresek valamit a lábamra a kertbe, mert az összes cipőm beázogat és már hidegek is. Először bundás gumicsizmát kerestem, de nem kaptam és végül le is tettem róla, mert naponta kb. ezerszer mászkálok ki és be, nem lenne kényelmes. Ez a gumicipő viszont nagyon klassz. Ronda, mondhatni nagyon ronda, de a célnak tökéletesen megfelel, tettem bele egy jó vastag talpbélést is. Egy bajom van vele, egy kicsit nagy és majdnem kilépek belőle, de télen sokkal vastagabb zoknit fogok felvenni, ahhoz meg kell a nagyobb méret. 

A köveket még nem rendeztem el a kertben, csak a helyükre hordtam őket. Az a helyzet, hogy a rebarbarák irányába akarok terjeszkedni a sziklakerttel. Valahogy szegények sehogyse lettek jó helyen, mert ránőttek a lestyánokra is és most a sziklakertnek is útjában vannak. És hát egészen abnormálisan nagyra nőttek. Volt nekem régebben is rebarbarám, de fele ekkorára se nőtt. Ezek itt úgy látszik nagyon szeretik a helyet. 

***

Na, végre elégedettnek érzem magamat, reggel valahogy úgy ébredtem, hogy ma lekaszálom már végre azt a kurva füvet. Hetek óta elégedetlenül jövök be a kertből, mert vizes a cipőm a nagy fűben, rosszul néz ki, de nem volt kedvem előhozni a kaszát. Nem is tudom... vannak feladatok, amiket ha nem csinálok egy darabig, akkor olyan nagyra nőnek bennem. Olyan nagy fáradtságot és akármit igénylővé, pedig nem is azok. Ilyen a kaszálás is. Közben meg csak öntöttem kis benzint, beröffentettem, felvettem a mellényt, ráakasztottam a kaszát és hadd szóljon. Nem az egészet vágtam le, hanem kb. az egyharmadát, de így is nagyobbat, mint amit terveztem. Kifogyasztottam belőle a benzint, hogyha már nem lesz kedvem kaszálni, akkor ne kelljen öntözgetni belőle, de szerintem ha nem lesz nagyon rossz idő, akkor még lehet, hogy vágok megint, mert tavasszal nem szeretném azzal kezdeni, hogy a hirtelen 60 centisre nőtt fűvel küzdök. 

Jó sok dolgot megcsináltam ma is, pl. a tegnap hozott kövekből a helyére tettem egyet. :)))  Miután felcsodaásóvilláztam egy nagy darab földet a veteményes oldalában, és miután kivettem az egyik rebarbarát és átültettem a most ásott rész egy sarkába. Viszont valahogy nincs meg bennem, hogy hová kerüljön a kő... ilyenkor ott szoktam hagyni, majd holnapra vagy a jövő hétre kialakul és akkor csak beteszem a helyére, oda ahol tényleg jó. 

Legallyaztam a kivágott szőlőket is, mert csak le voltak dobálva a  komposzt mellé, és kivagdostam a rengeteg sarjadék meggyfát is, ami a (valamelyik) meggyfa tövéről hajt kifelé. Lenyesegettem egy csomót a hóbogyó bokrokról is és azoknak is rengeteg sarja nőtt, amiket kivagdostam. Kihúzgáltam a kukoricát is, ami még benn volt a földben és hátrahordtam a komposztra. Gondolkodtam, hogy arról a nagy halomról el kellene kezdeni összedarabolni amiket rádobáltam előzőleg, de szerintem biztos laknak benne valakik (sünik), szóval inkább nem zavargok, majd tavasszal.  

Levagdostam egy csomót a csicsóka szárából is, voltak nagyon hosszúak és vastagok, azok közül  tettem el párat, majd összedarabolom és jó lesz tavasszal a borsóhálónak. A csicsókaszár eléggé könnyen elérik, amikorra a borsó készen lesz, addigra ezek a szárak is töredeznek majd és a borsószárral együtt elmasíroznak a komposztra, de addig is van hasznuk. 

Szedtem egy csomó pitypang gyökeret is, majd behozom és megmosom őket és vagy megszárítom vagy tinktúrát fogok belőle csinálni, még nem tudom, utána kell néznem, hogy lehet a legjobban felhasználni. 

Kiszedtem a pár pillangóvirágot is, amik már tönkrementek, de a házhoz közel még van pár tő, ami bírja. 

Elza meg Böbe a kertben szívatták egymást, de már nem szólok bele, mert nem bántják egymást. És Elza játszott. Ugyanúgy, ahogy Böbe is szokott. Sose láttam ezelőtt Elzust játszani, ő menekült, vagy iszonyú éhes (és számító) arccal a kaját figyelte. Néha elaludt valamelyik bokor alatt, egészen összehúzva magát. Most, hogy Herkules nincs itt (remélem csak csavarog a vén kujon) Elza ismét birtokba vette a dobozt. Pedig kettő van, de mindenki csak az egyiket szereti, gondolom a szőrikés rongyik miatt. A  másik dobozban csak szalma van, de majd teszünk róla, hogy abba is kerüljön szőrikés rongyi. :)