Hmmm... itt volt a kőműves... 

Most zavarban vagyok, mint Ádám anyák napján. Az, hogy aranyáron az egy dolog, ezt tudjuk, de hogy elmondja, hogy ő miből szeret építeni az egy másik. Mondom, hogy mit szeretnék, de nem is arról beszél, hanem arról, hogy ő miből épít, mert abból könnyű megcsinálni. Erősködök, hogy nem azt szeretném, de nem hallja meg, sőt le is söpri. Hagyom, mondja végig, végül is fontolóra venni ingyen van. 

Az tisztán látszik, hogy amit átbeszéltünk, ahogy ő csinálná, én nem azt képzeltem el.  Osztottunk-szoroztunk, már fölülről vertük a 7 számjegyet, szóval baromi drága lenne és nem is azt kapnám, amit elképzeltem. Építenénk jó drágán valamit, amit és amilyet nem akarok. És akkor csak annyi lenne, hogy tető alatt van, de a tető belülről nem enne rendben, nem lenne meg a konyha rész, se a kemence, ami másik 7 számjegyű lenne.

Szóval végül arra lyukadtam ki, egyáltalán megérné-e nekem megcsináltatni azt, amit szeretnék és tényleg nem vagyok biztos abban, hogy tényleg annyira fontos-e ez nekem. Mert álommegvalósítás ide vagy oda, pénzből élünk, illetve azt is meg kell nézni, hogy maga a befektetés eléggé értéknövelő-e, különben csak érzelmi, vágyakozási  alapon beleszórnám a pénzt valamibe, amit aztán lehet, hogy holnap vagy holnapután már nem is akarnék annyira.
Az is elgondolkodtatott, hogy az egyik kollégám mesélte éppen, hogy milyen szuper kemencét épített az udvarába és jó pár éve be se gyújtották. Az is klassz álom volt, amire végül nincs szükségük.

Kicsit úgy érzem magam  most, mintha kipukkadt volna a lufim.  Illetve hát... ki is pukkadt. 

Most azon agyalok, hogy csak lebetonoztatok, illetve a külső támfalat (amit lebontani javasolt a kőműves) megtartom. Az a fal kb. 40 centi vastag és stabil, szerintem érdemesebb rendbehozatni, mert most fizessek az újabb bontásért és rakodásért, az elszállításért, alaprakásért, azért, hogy a kőművesnek egyszerűbb legyen falat rakni valami olyan téglából, amit én nem is akarok? Szóval nem. 

Azt gondolom, hogy a falat le lehet vakolni, a rosszabb részekre bepótolni akár téglát, akár követ, mert van abból a fajta kőből bőven, a vakolat úgyis eltakarja a pótlások helyét és léteznek kültéri lábazatvakolatok, amik ugyan nem olcsók, de nem is kerülnek annyiba, mint a új falat rakatnék. Vagy vannak ezek a kész fa kerítéselemek, amiknek szép íves a teteje, akár azt is odatehetem a fal elé. 

Szóval úgy döntöttem, rendbe fogom hozatni a meglévő falat, picit magasíttatok rajta és lebetonoztatok egyelőre, talán még még le is burkoltatom és lesz egy sarkom, ahová jövőre már kitehetem a kerti bútort. Ha ez megvan, még mindig bármikor ácsoltathatok fölé tetőt, ha annyira hiányozna és bármikor berakathatom téglából az elképzelt konyhát, bár most valahogy már mást látok magam előtt. Most abban a szép kis védett részben dézsás növényeket látok, gyakorlatilag egy szép kis teraszt és jelen pillanatban jobban tetszik az ötlet, mint a konyha ötlete tetszett. 

Ha nem csinálják meg az idén, akkor veszek egy tekercs kátránypapirt és letakarom vele a falat, hogy téli fagy és a csapadék ne rombolja tovább. 

Szóval jelen pillanatban ez az álláspont, oszt majd meglátom mit mond a maestro, meg a második maestro, és a harmadik maestro. 

Valahogy - elég méltatlanul - a patisszonokat eddig kihagytam a beszámolóból, talán mert nem lett belőle túl sok. Nem jó helyre ültettem őket, elég száraz ott a terep és amilyen szárazság volt/van, nem tudtak rendesen nőni. Néha meglocsoltam, de annyira volt csak elég, hogy éppen életben maradjanak. 
Pedig a patisszon finom. 

Az idén is két fajtát ültettem, sima fehéret és sárga színűt. Tavaly is ültettem mind a kettőt, de a sárga nem termett. Akkor is rossz helyen volt, jövőre jobban kell figyelnem. 

Egyébként túl sok nem fogy belőle, főleg rántva szoktam elkészíteni vagy a kicsiket savanyúságnak, illetve salátának is nagyon szeretem. Ezt a sárgát a képen éppen most készítettem el, azóta már nőtt egy kicsit. 

A saláta receptje: 

Meghámozom, kimagozom a patisszont és gyufaszálra reszelem. 
Megsózom és hagyom kicsit állni. Nem szoktam kifacsarni a levét, hanem egy salottahagymát egészen apróra vágok és közé keverem, adok még hozzá őrölt mustármagot és őrölt koriandert. Hidegre teszem, hagyom az ízeket összeérni és máris fogyasztható.

Teljes pompájukban virítanak az őszirózsák. Érdekes módon a zöme fehér és kétféle rózsaszínű, pedig tavaly a lilából szedtem a legtöbb magot, de mintha az összes rózsaszínűvé válna egy idő után. 

Viszont akkor is nagyon szépek. Még egy helyen vannak, amik éppen csak kezdenek nyílni, ezért biztos lesz még őszirózsás bejegyzés, na meg az aprónépek miatt is, a későbbiek, az apróvirágúak is még csak bimbóban vannak. 

Nagyon szeretem az őszirózsát, van ahol nem is ültettem, kikeltek a tavaly szétszórt magokból, illetve tulajdonképpen nem kell hagyományos értelemben véve ültetni, tavasszal is elég szétszórni a magvait. Amiket így ültettem, azok elég távol keltek ki egymástól és nagy bokorrá nőttek, rengeteg virággal. Amiket sorba ültettem, azokat nem egyeltem ki, de így is nyílnak, vannak nagyobbak és egészen aprók is, de mind hozott virágot. Szeretem ezt a virágot, színesek, látványosak, formagazdagok és nagyon igénytelen növények. Bírják a szárazságot is és a virágzásuk is sokáig tart.