Összeírtam egy nagy táblázatba az idén ültetendő növényeimet. Mit mondjak? Gőzöm sincs, hogy bírok majd ennyivel, de terjeszkedni akarok a veteményessel is és mivel megrendeltem azt a töméntelen mennyiségű virágmagot, azokat is el fogom ültetni. Nemcsak azért, mert megrendeltem, hanem mert nagyon, de nagyon akarom őket.
Összeírtam, hogy melyiket mikor kell ültetni, hogy ne maradjon ki semmi és ne kelljen bogarászni, hogy mikor mit kell.
Szükségem lesz jópár virágládára is, mert az évelő virágok palántáit azokban fogom nevelni. Illetve virágföldre, perlitre a lazításhoz és tőzegre. Illetve épp most nézegettem a kőzetgyapotot is, abból pedig van itthon egy csomó, mert maradt a tetőszigetelésből. Kockára vágva, vagy csak kisebb darabokra vágva tudnám használni, de szükségem lesz alá pár nagyobb áztató tálcára. Mindenképpen kipróbálom, mert ki akarom tapasztalni, hogy működik ez a talaj nélküli, hidrokultúrás művelés. Lehet, hogy eperrel fogom megpróbálni. És azt is meg akarom tanulni, hogy kell a különböző növényeknek különböző talajokat keverni.
Nézegettem a neten különböző lehetőségeket a támfalra is, mert eddig a fejemben csak a kő volt. Van egy nem túl nagy rész a kertben, ahová szeretnék valamit tenni és benépesíteni azt a részt is sziklakerti növényekkel. Egész jó elemeket találtam, amik úgy vannak kialakítva, hogy növényeket lehessen beletenni, de nekem változatlanul a kő tetszik, mert természetes. Viszont ezek az elemek jók lennének a virágágyások széleibe, beültetném őket kövidudvákkal és az lenne a szegély.
Nekem nagyon teszik a sima gyepszél is, és mellette rögtön a virágágyás, viszont itt nagyon kevés az esély a gyepre. Mellettem mező, hordja a szél a magokat, nem akarok azzal szórakozni, hogy egyfolytában szedegetem ki a gyomokat és vég nélkül szórom a fűmagot vagy szentségelek a vakond miatt.
Aztán szeretnék még egy kerti ültető asztalt is. Már nézegettem, hogy milyenek vannak, elég drágák és nem nézem őket túl tartósnak se. Majd meglátom, hátha beleszeretek valamibe.
Ma kinn is voltam kicsit a kertben tevékenykedni, bár bentről sokkal jobbnak tűnt az idő. Bentről nézve egészen tavaszias, de kinn csípős a levegő és nagyon hideg szél fúj, van éle, fel kellett vennem a sapimat.
Nem csináltam semmi nagy varázslatot. Kivittem a harapófogót és elvagdaltam a kordon drótokat, ahol össze voltak fogatva. Szőlőkordon volt az előkertben, de kivágtam onnan a szőlőt és a múltkor nem szedtem le a drótokat. Most szépen összehajtogattam és bevittem a pincébe, nem lesz több négykézlábazás és bujkácsolás az előkertben. És persze így az egész kapja majd a napot és nyugodtan ültethetek bármit.
Még az a nyomorult trombitafolyondárt kéne onnan kiirtani, vagy arra is gondoltam, hogy engedek egy felfelé törő ágat megvastagodni és fának nevelem, de nem vagyok biztos abban, hogy bírnék vele. Borzalmasan erőszakos növény, egy nyáron még 3 méteres hajtásokat is hoz, amik őszre olyan vastagok, mint a hüvelykujjam és meg is fásodnak. Nem tudom akarok-e vele küzdeni, de a kiirtása is küzdelem... aki jót akar magának az hallgasson rám és soha ne vigye be a kertjébe. Én is örököltem a dögöt.