Elza Asszony kapott egy olyan fedeles macskabudit 5000 pénzért, hogy az beszarás... a szó szaros értelmében. Hogy aztán majd fogja-e használni, vagy találok majd a veranda közepén egy nagy ajándék rakást, az elég hamar ki fog derülni. Mindenesetre a másikból tettem bele egy kis maradék (de száraz és tiszta almot), hogy a szaga benne legyen és az orra előtt töltöttem fel és tettem a helyére. Elég intelligensnek tartom a Cica Asszonyt, hogy tudja miről van szó, mert vánnyadt kóbormacskához képest, anno, amikor először bevettem őt a téli hidegben, rögtön tudta mi az alom. 

Muszáj volt vennem, mert a másik nagyon kicsi volt, örökké sepernem kellett és időnként egy-egy darab kaki is kikerült a földre, mert nem tudta rendesen betemetni abban kis tálcában és persze így volt szaga is. Ezt az almot még a Böbike is megirigyelheti, de benn nem férne el a fedeles. Egyébként az övé is nagyon nagy és ráadásul nem is használja csak nagyon ritkán, mert ő kinn végzi a dolgát. 

Egyébként tegnap délután, amikor hazajöttem, még mielőtt kitört volna rajtam a harci fáradság (hajnal 4-kor keltem) rögtön kimentem kaszálni és a ház előtt az egyik oldalon le is vágtam a füvet. Ilyenkor nagyon elégedett tudok lenni, mert annyi minden bele tud férni egy napba. 

Délelőtt elhoztam a burkolólapokat a boltból, szóltak a hét közepén, hogy megérkeztek. Kétszer kellett fordulnom vele. Baromi nehéz egy csomag, 26 kiló... de azért kipakoltam a kocsiból az első fordulót, mert muszáj volt, a második adag még benne van, majd este kiszedem belőle. 

Ma kinn sütöttem... kiolvasztottam egy csomag hekktörzset, azt nem lehet benn csinálni, mert haláli büdös. Tejben olvasztottam ki, mert az volt ráírva és olyan bundát is csináltam hozzá, de annyi lett, hogy az valami hihetetlen. Herkules persze rögtön megjelent  és most először fogadott el tőlem kaját az udvaron. Megraktam neki egy cicakajás alutálcát és mind meg is ette szépen. 

Leszedtem a zöldbabot is, mit is mondjak? Nem szakadtam bele, alig van zöldbab ebben a szárazságban. Tavaly Dunát tudtam volna rekeszteni vele, a végét már le se szedtem, most meg egyszerűen nem terem. Egy zacskónyi lett a fagyasztóba. 

Egyébként meg nagyon meleg van már megint, csak jövök-megyek ki meg be. Leizzadok, bejövök lehűlni és ez megy egész nap. 

Írtam egy listát, hogy miket akarok megcsinálni a hétvégén, csupa apróság és ezekkel se haladok a meleg miatt. Most valamiért nehezebben viselem, mint máskor. Túl sok volt már belőle. 

Kinyílt a kúpvirágom is, nehezen fejlődött ki szegénykém, nincs is sok virág rajta, de mag lesz belőle. Kíváncsi vagyok kikelnek-e a magok, ha csak csak úgy szétszóródnak. Mögötte pedig a Datura nőtt már szép nagyra, nagyon várom, hogy milyen virágja lesz, kéknek vettem.

Tegnap szedtem magokat az évelő szarkalábakról, mert annyira gyönyörűek, hogy máshová is fogok tenni belőlük. A kék mézontófűről is sikerült 3 kis érett tokot levenni, amiben a magvak vannak és a törpehajnalkán is volt már pár érett magvas gömböcske. Közben majdnem szívrohamot kaptam egy imádkozó sáskától, pedig nem is volt nagy, viszont nem zöld volt, hanem barna. Tök beleolvadt a környezetébe a dög.

Ilyenkor szoktam elmélázni azon, hogyha idejönne valami földönkívüli és úgy nézne ki mint bármelyik rovar vagy pók... bakker, hát tőlem aztán lehetne akármilyen intelligens, valószínűleg tele lenne tőle a gatyám. és igen valószínű, hogy az első reakcióm az lenne, hogy agyoncsapom, már ha nem hatszor akkora, mint vagyok. ha hatszor akkora lenne, akkor valószínűleg nemcsak majdnem kapnék szívrohamot.  :))))

A paradicsomok pedig egyszerűen csodálatosak. nagyobbak, mint én vagyok, szoktam is hülyülni vele (szerintem tavaly is elsütöttem), hogy ha így haladunk, akkor létráról fogom szedni a paradicsomot. :D :D

Egyelőre azonban még az alsók kezdtek el érni, mert ott virágzott először, és ott nőttek meg a paradicsomok. nem fogom egyébként befőzögetni, hanem fagyasztóba teszem, mert ha lecsót akarok csinálni télen, nekem úgy a legjobb, mert frissnek lehet érezni. A befőzöttnek van valami fura íze, amit nem igazán szeretek, lehet amiatt nem ízlik a cukkini chutney sem, mert hasonló az íze és a szaga is. 

Szerintem ezekhez a képekhez nem is kell komment: 

Tegnap nagyon ügyes voltam, lekaszáltam a kert 3/4 részét, már csak egy pici darab van és kívül a ház előtti rész. A picike darab azért maradt ott, mert már annyira folyt a szemembe az izzadtság, hogy abba kellett hagynom. Fárasztó dolog ez a kaszálás, bár már többször megfogadtam, hogy csak kicsit, inkább többször, de sose tudom abbahagyni, mert olyan szép, rendezett utána minden. Persze nem fog ez sokáig így menni, a jövőben csak a kis füves utakat fogom kaszálni, körben pedig parkos, méhlegelős helyek lesznek. A már bevirágozott részeken az idén már elképzelhetetlenül sok méhecske, lepke és egyéb rovarok kajálnak itt a kertben. 

Tegnap megfőztem a cukkini chutneyt, hát... 5 kis üveggel lett. Elméláztam, hogy kiöntöm a fenébe, de végül is elfér. A chutney-knek egyébként is kell idő, hogy összeérjenek az ízek és hűtve is változhat az íze. Egyébként nem rossz, a szaga, mint egy kiadós lecsóé, de az a hagymától van. Bárhányszor kóstoltam, nekem az volt a benyomásom, hogy valami nagyon hiányzik belőle. Lehet, hogy majd kísérletezek vele és amikor bontok egyet, akkor még próbálom ízesíteni kicsit... végül is, egyesével is ki lehet önteni. :D :D  Nem bízom már rá magam többször ezekre a netről szerzett receptekre, mert van egy csomó elméleti blogoló, aki nem eszi meg, amit kitalál és vannak a vegánok, akik meg páran olyasmiket esznek, (tartalomra és kinézetre is) hogy egye meg azt, akinek kétannya van.  Ki se teszem a receptet, nehogy valaki belefusson. 

 Egyébként a kert gyönyörűséges, dzsumbuj van: