Nem tudtam ma se elmenni a kertészet mellett, anélkül, hogy be ne tértem volna. 
Igazság szerint vettem 2 hatalmas (de nem egyforma méretű) műanyag cserepet, mert amikor kész lesz a terasz, azonnal akarok oda dézsás növényt tenni. Olyat, ami áttelel. Így aztán betértem a kertészetbe és bambuszt akartam hozni, de csak egy fajta volt és nagyon drágának találtam. Viszont üres kézzel én ilyen helyről az tuti, hogy nem jövök ki, képtelen vagyok rá. :D :D 

Szóval hoztam egy fenyőt, ami kb. 3 méteresre nő és nem nagyobbra és később gömbölyded lesz a formája. Két kúszó phloxot, mert sajnos a phloxom kiszáradt az idén, ebből okulva nem a régi helyére fogom őket ültetni. Annyi reményem még van, hogy esetleg a magját elhullatta az előző és abból is kel majd ki valami. És egy további szép pozsgás kövidudvát, aminek elfelejtettem a nevét, (valamilyen varjúháj) de majd kinyomozom valahogy. Az ötödik növény a képen a szibériai encián, aminek még keresem a jó helyét. 

Tegnap pedig az történt, hogy a Böbe bekakilt. Ilyen még sose volt, itt van neki az alom, nem nagyon használja, de ha mégis kell, akkor eddig mindig oda vonult be. Azt hiszem valami baja volt a kis belecskéjének, biztos evett valamit valahol, mert napok óta fel volt puffadva és nagyon büdöseket eregetett itt benn is. De tegnap mikor késő délután hazajöttem, azt hittem elájulok, mikor beléptem a lakásba. Gyorsan kinyitottam az ablakokat és láttam, hogy egy pici kaki volt a földön. Feltakarítottam, felmostam, ablakok nyitva és azzal meg is nyugodtam. De csak éreztem a szagot, erre gyújtottam egy füstölőt, mert azt hittem csak az orromban maradt a szag, de csak éreztem a büdöset. Elkezdtem körbejárni, és sikerült is lokalizálni a helységet. Nagy nehezen megtaláltam a rakást az íróasztal alatt. Megint takarítás, felmosás, szellőztetés, füstölés... szerencsére kiment a szaga. Remélem nem lesz ilyen többet. Azt hiszem az lehet az oka, hogy az alomtálcája az előszobában egy ülőke alatt van, csak Böbi közben megnőtt és már nem kényelmes neki oda bebújni. Muszáj lesz új helyet találni az alomnak, vagy egyszerűen csak kihúzom onnan, amikor elmegyek itthonról, ő meg benn marad, mert amúgy meg kikéredzkedik a cicó és általában kinn is végzi a dolgát, csak most beszorult szegénykém. Pedig mikor elmentem itthonról, ki akartam őt paterolni, de olyan hisztérikus nyávogást rendezett, hogy végül hagytam.

Ma pedig csodaásóvilláztam egy nagy darabot, kiszedtem belőle a füvet is, aztán bezavart az eső... de azért egész szép darab meglett. És kiszedtem a tomatillokat is, illetve egy csomó tököt, cukkinit, fokozatosan ki fogom üríteni a veteményesben az ágyásokat, ahogy egyre jobban őszre fordul az idő. 

Herkuló rájött a simizés gyönyöreire. :) Most már szabályszerű szertartás lett a reggeli és az esti simi az ablakban, persze az udvaron még mindig elrohan tőlem. Viszont az ablaksimi, az nagyon megy neki! Mindenét lehet most már, még a hasát is, attól le akar feküdni, de a párkányon nincs hely, ezért vonaglik, belém fúrja a fejét és mindent csinál, amit csak bír, hogy élvezkedjen. Imádom azt az izmos kandúrtestét simizni és gyömöszölni, végre tettünk egy újabb lépést  a megszelídülése felé. Másfél év... ennyi idő telt el azóta, hogy idecsábítottam őt és elkezdtem etetni. Eleinte csak Micának hívtam őt, akkor még nem volt itt se az Elza, se a Böbe. Aztán olyan gyorsan hárman lettek, hogy csak kapkodtam a fejem, pedig eredetileg csak ez az egy kandúrcicó volt a cél, ő is egerészés végett. 

Ma reggelre végre esett az eső. A kert szempontjából nagyon fontos, ugyanakkor várhatott volna már pár napot. Hétfőn jön a kőműves és csinálja a teraszt, a fal meg éppen ázik. Ámbár letakartam a tetejét, voltak itt még el nem dobott linóleumdarabok, most nagyon örülök, hogy nem szabadultam még meg tőlük, mert le tudtam velük takarni a fal tetejét. Ahová nem jutott, oda palát raktam. 

A végső terv az lett, hogy a lebontott ól helyére terasz készül. A terület bő 25 nm, csodálatos teraszom lesz belőle. A hátsó (telekhatároló) falat megtartjuk, magasítjuk. Az oldalon keletkezett lyukat (eddig deszka volt ott, nem volt rossz, de lebontottuk a darazsak miatt) befalazzuk. A kinti WC helyiség falait megmagasítjuk, kap tetőt a leszedett és jó cserepekből. Az összes falat levakoljuk, kap valami vízszigetelő lábazatburkolatot (vagy vakolatot?). Kinéztem olyan kis szemcsés, gyöngykavicsos kinézetűt, sokféle színben kapható. 

Ki lesz alakítva a lejtése, lesznek folyókák, hogy a víz elvezetődjön, amikor esik az eső vagy olvad a hó. A szélein szegélykő lesz és persze le lesz betonozva, aztán a burkolást majd meglátom. Bár így a szegőkő nem is biztos, hogy kell, mert akkor a burkolat ki fog belőle emelkedni és nem lesz szép. Ennyi. Nyitott lesz, közel U alakú (az egyik szára rövidebb) fal lesz körülötte, védett és meghitt tér lesz a kertben. Majd veszek szép dézsákat és beültetem növényekkel, amik nem fagynak ki könnyen és kinn is maradhatnak télen is, mert egyrészt nincs hol teleltetnem őket, másrészt a kihúzgálom-behúzgálom melóba nem akarok beleszaladni. Na jó, legfeljebb egy angyaltrombitával, de még átgondolom. Azt hiszem egyébként, hogy bambuszok lesznek, valami bazi nagy dézsába legalább tudok majd ültetni óriásbambuszt is és így nem kell attól félnem, hogy bambuszerdővé változik a környék. 

Tegnap megjöttek az ÚjDudvák is, ki is ültettem a hegyi encián kivételével, őt még nem tudom hová tegyem. A hátsó sziklakert környékére kéne tenni, de ki akarom onnan ásni a rebarbarákat, mert nem szeretem őket ott. Túl nagyok. A másik a kis cukorsüvegfenyő, ami még nem találta meg a helyét, érdekes, de vannak növények, amik azonnal odakívánkoznak egy helyre és vannak, amik nehezen találják meg a helyüket. Majd megfigyelem, hogy megmaradnak-e. Azt hiszem nekem leginkább szárazságtűrő növényekre kell berendezkednem. 

Vannak vízigényesek is, de igyekeztem őket egy helyre ültetni, így ha öntözni kell, akkor együtt kapják a vizet. Ilyenek a páfrányok, az astilbe, a hortenzia, a kakasmandinkó, sőt még a sisakvirágot is közel ültettem hozzájuk. 

Érik a szőlő is, még a metszetlen részeken (nem értem el) is van termés, az igaz, hogy kicsi fürtök és a virágok is élvezték ezt a szeptemberi jó meleget. A kis sárga dália is kipofásodott, mint a kölyökgólya, egész nagy bokor lett belőle. Az árnyékliliomnak pedig olyan isteni illata van, hogy még fogom szaporítani elől is, egyébként is impozánsak a levelei is.  

Ezek a rózsák igazi túlélők a tavalyi tél után, mert  bizony nem töltögettem fel a töveiket, hiába a nagy kertész lendület, az ember néha elcseszi és olyankor a saját kárán tanul. 

Itt a képen az egyik már szinte levirágzott, de a másik éppen telibe nyílik. Fantasztikus ám látni, hogy tavaly ősszel ültetett kicsi tő, amin volt összesen két rövid szár, milyen szép nagyra nőtt az idén. 

A lenti képeken pedig a kis rózsaszín virágú rózsáról még tavasszal, sőt a nyáron sem voltam biztos, hogy megmarad. Főleg, hogy jól benőtték az őszirózsák, de azokat meg sajnáltam kiszedni. Úgy voltam vele, hogy győzzön a jobbik, vagy tanuljanak meg összeférni és megtanulták. :) 

Csodás ez a kis rózsaszínű, egészen kicsi növény, nem is tudom milyen fajta, de imádom. Létezik belőle nagyon piros virágú is, mindig megcsodálom. Itt a faluban az egyik ház előtt végig olyan van, jövőre kérni fogok belőle hajtást dugványnak. 

Idén őszre nem terveztem újabb rózsákat venni, de a képeket nézegetve most már nem vagyok biztos ebben.