Végre terem az olasz rózsa padlizsán is és a képen a zöld szintén padlizsán. 

Eddig ez az egy volt belőle, de már egyre több a virág rajta, fehér virágja van, nem lila, mint a többi padlizsánnak. Ez a louisianai zöld padlizsán.

Megsütöttem mindet és benn vannak a fagyasztóban, de remélem, hogy a zöldből lesz annyi, hogy külön is tudjak eltenni belőle, hogy az ízét érezzem. 

Padlizsánkrémnek így szeretem a legjobban: 

Megsütöm a sütőben héjastul (alufóliába szoktam csomagolni külön-külön őket). Mikor megsült kihűtöm, (onnan tudom, hogy megsült, hogy összelottyad) lehúzom a héját és villával összetöröm. Ha fagyasztom, akkor így teszem el, összetörve, ízesítés nélkül. 

Az ízesítése: sózom, nagyon apróra vágott vörös vagy lilahagymát teszek bele, evőkanálnyi majonézt és jól összekeverem, hagyom összeérni az ízeket. Nagyon szeretem reggelire pirítósra. 

Nagyon finomat csináltam, már persze ha valaki szereti az indiai ízvilágot. 

4 nagy sárgarépát összeaprítottam az aprítógépben. Hozzáadtam egy tojást, kb. 3 evőkanál csicseriborsólisztet, szórtam bele egy teáskanálnyi lenmagot, sót, 1 káváskanálnyi garam masalát, reszeltem bele pluszban kicsi szerecsendiót és adtam még hozzá késhegynyi római köményt és apróra vágott petrezselyemzöldet. 

Az egészet összekevertem, az állaga formázható lett, kis gömböcöket csináltam belőle, panírmorzsába hempergettem és betettem kicsit a hűtőbe, hogy az ízek összeérjenek. Végül sütőzacskóban sütöttem meg őket, szép, ropogós pirosra a sütőben. 200 fokon, bő háromnegyedórát. 

Ha valaki vegánkodik, akkor a tojás elhagyható, én régen őrölt lenmagot használtam helyette tapasztónak, mert ugyan a receptek azt írják, hogy a csicseriliszttel is összetapad, de nekem nem állt össze vele. A lenmagliszt viszont garantáltan tojáshelyettesítő, elég sokáig használtam, van vele tapasztalatom. 

Akarok gyártani ilyen gömböcöket a fagyasztóba is, bár nem is tudom... nem tart sokáig megcsinálni. A fent leírt adagból, nekem 9 gömböcöm lett. 

Ma reggel korán kimentem a kertbe, felszedtem a geotextilt és felcsodaásóvilláztam a maradék letakart részt. Ezzel az idei adag parlagfeltörés meg is van.

Aztán, hogy le tudjam tenni a geotextilt máshová, gondoltam lekaszálom onnan a füvet. Neki is álltam, annál is inkább, mert már alul, a kert végében térdig ért a disznóparéj. Szóval beröffentettem és nekiestem a kaszával és levágtam a zömét. Leterítettem a fekete geotextilt és azzal kész is. Már reggel marha elégedett voltam magammal, hogy ennyi mindent megcsináltam. 

Aztán elmentem cicakaját venni és persze bementem a kertészetbe is... ha már arrafelé jártam...hmmm... és persze, hogy nem jöttem ki üres kézzel, hát persze, hogy nem! :)))

Hazajött velem egy gyönyörűséges nagy tollbuga, egy piros levelű tűzgyöngyvirág, két fodros varjúháj (az egyik apunak, illetve nekem már van egy, de olyan szépek voltak, hogy nem hagytam ott), egy törpe spirál tuja, egy halványkékes lila bugás lángvirág, egy macskafarkú veronika (mert vettem magot, de nem kelt ki a nyavalyás) és egy szép, nagy kékszakáll. 

El is ültettem mindent a tuja és a fodros varjúháj kivételével. A tuját nem tudtam hová tegyem, de most írás közben be is ugrott hol legyen a helye. 

Van a kertnek egy vadregényes sarka is, amire eddig nem fordítottam túl sok figyelmet. Viszont észrevettem, hogy nő ott magától egy pár harangláb. A nagyot nem, de 4 kicsit áthoztam a tűzgyöngyvirág (tűzesőnek is hívják) és a japán szellőrózsa környékére. Végül is bizonyította, hogy kiválóan megél és virágzik az árnyékban is. Láttam tavaly tavasszal az erdőbe is kivadulni, ott is szépen virágzott a bokrok tövében. 

Sok növényre lesz még szükségem erre a helyre, mert a tuják alatt van és árnyékos. Szárazságban száraz, ha viszont esik, akkor nehezen szárad ki. 

Megint nagyot alakult a kert és még rengeteg növényem jön az idén, illetve még venni is akarok, legalább egy almafát és áfonyát is és amit majd még a szemem meglát. :))))