Ma is nagyon őszies volt a reggel, de annyira azért nem volt hideg, 12 fok volt kinn 6 óra előtt. Esett az eső is, már este elkezdte, Böbe be is masírozott, benn aludt... ilyen se volt tavasz óta, talán csak egyszer, vagy kétszer, de éjjel akkor is kiment. 
Ma reggel ment ki, miután jól bereggelizett. Úgy megétvágyasodott ez a cica, hogy csak nézek. Úgy falja be a kaját, mint aki ezer éve nem evett és nem kis mennyiségeket eszik meg, szárazat is, nedveset is. 

Tegnap rengeteg dolgot megcsináltam a kertben, gyakorlatilag a nagyobbik (eredeti) veteményes részt teljesen kigyomláltam, mert már nagyon felverte a gaz. Megtaláltam a másik komposzt helyét is, majdnem tele is pakoltam a kiszedett fűvel, persze ez össze fog esni jócskán, szóval lehet még rá pakolni. 

 Megint volt zöldbab is egy kevés és leszedtem az érett paradicsomokat is. Ma még lekapkodom a maradék tomatillot is és azokat is kiszedem, ha elérek addig. Elég hosszú listát írtam mára, nem tudom, hogy majd engedi-e az időjárás. 
Reggel ügyes voltam és felcsodaásóvilláztam az egyik ágyást, amiből már felszedtem a hagymát. Nagyon elgazosodott, gyorsan felnyomkodtam, már csak ki kell menni és kiszedni belőle a füvet. Kicsit ásóvilláztam egy másik ágyás végében is, ezzel nagyobb lesz majd, csak onnan is a füvet kell kiszedni, illetve elkezdtem kialakítani a füstölő melletti medvehagyma ágyás környékét is. Van ott egy nagy gyomos rész, azt is felakarom törni és majd beültetem virággal, de előbb el kell onnan hordani egy csomó fát. Ezt nem szeretem, hogy szinte mindig van valami, amit még meg kell csinálni, mielőtt érdemben hozzá tudnék fogni valamihez, de hát ez van.

Kb. 3-4 hónapja terveztem, hogy mindössze egy ásóvillányi szélességű helyet hozzáhódítok még az előkert külső részéhez. Már azt sem tudom hol van a listámon, annyira messze volt időben, de ma reggel nekiestem, ha már a csodaásóvilla a kezemben volt. Felnyomkodtam, aztán kiszedtem belőle a füvet. azon a részen reggel süt nap, jól esett kinn lenni, a másik részre majd délután megyek, vagy legalábbis később. 

Van még fehér margarétám, amit nem ültettem át a virágiskolából, kiültettem ide. Ezen kívül szintén a virágiskolából kiültettem a hölgyestikét is. Vittem még ki kerti pletykát, nyuszifület és dúsvirágú varjúhájat (van, aki kamcsatkai varjúhájként ismeri). Nagyon szeretem ezt a növényt, mert nem engedi élni maga között a gyomokat, szárazságtűrő és terjed, mint a nyavalya, viszont nem kiirthatatlan. 
Pár tő sárga krizantémot is kiültettem. Egy tő óriás, évelő szarkalábat, amit úgyis ki kellett ásnom, mert egy nagy pitypang nőtt éppen a tövénél, nem tudott fejlődni tőle. Nem lehetett másképp kivenni a pitypangot, csak vele együtt. Így aztán kiköltözött az előkertbe. 

Délután kimentem és a reggel felvillázott ágyásból kiszedtem a füvet, aztán az ágyás többi részét is felvilláztam. Muszáj volt így darabokban csinálni, mert nagyon széles az ágyás, nem akartam összetaposni. Az újonnan fellazított részben is majd elhervad a fű  és sokkal könnyebb lesz kikapkodni belőle. Majd jövőre másképp kell kialakítani az ágyásokat, mert ennek a szélessége pont nem jó. Egynek nagy, kettőnek meg túl keskeny lenne. 

Nagyon sok fű volt benne, ez az ágyás tavaly ősszel lett feltörve, előtte parlag volt, tele lóherével, pitypanggal, meg minden gazzal. Olyan volt, mint ami a kép bal alsó sarkában látszik. A lóhere úgy be tudja szőni a talajt, na meg a folyondár... azt nagyon utálom. 

Lassan kiürül a kert. Már üres a hagymák helye, az uborkáé is, nemsokára ki lehet szedni a zöldbabot is. 

Tegnap kiszedtem egy csomó új-zélandi spenótot is, pár tövet hagytam, fagyokig még hadd legyen, szeretem vele a spenótos-gombás-tejszínes tésztát. 

Az új-zélandi spenót az egyébként, ami nagyon gyomosít. Elhullatja a magját, idén tavasszal is rengeteg kelt ki belőle. Én meg nem szedtem ki, sőt nem is ritkítottam, mert tavasszal mindennek örülök, mint a bolond, ami bújik ki a földből és persze nem gyom. Jövőre okosabb leszek, hagyok párat, mert nem kell belőle sok. Ugyanilyen a körömvirág is, na meg a búzavirág. Mind rettentően gyomosít. 

Ma is csak 7 fok van reggel, ez egyszerűen szinte a hihetetlen kategória. A múlt vasárnapi 30 fokos melegből átsuttyantunk az őszbe, nem is akármilyen őszbe, na meg a kabátba. Azért remélem, hogy lesz még szeptemberben és októberben is jó idő. 

Kész a lapok lerakása a lépcsőházban,  nagyon szép lett, ezek a lapok még szebbek lerakva, mint ahogy elképzeltem. Mára maradt a szegélyek felrakása és a fugázás. Cement színű fugát választottam hozzá, nem szeretem a túl elütő színű fugákat. Szoktam látni olyan burkolatokat, ahol nagyon eltérő árnyalattal van kifugázva. Ezeknél a fuga túlzottan vonja magára a figyelmet, elnyomja magát a lapot. 

Mondták a mesterek, hogyha a mintához igazodva raknák le a lapot, akkor nagyon sokat el kéne vágni pocsékba, de direkt kértem is, hogy ne ragaszkodjanak a mintázathoz. Azért választottam ilyen lapot - már azon kívül, hogy nagyon tetszik nekem - mert olyan, mintha kövekből lenne kirakva, dehogyis kellene nekem valami szigorú, sorfolytonos rend a mintában. Sőt! 

Nagyon klassz lett benne az élvédő, ami egyben csúszásgátló is.

Így néz ki a fuga és a szegélyek nélkül. 

 Közben felkerült a fuga is és a szegélyek is, de most szárad. Holnap felmosom és lefotózom, még hétfőn a szilikon is rákerül és akkor végleg kész lesz. Nagyon szép lett és nagyon örülök neki. 

Délután kimentem a kertbe és teljesen elképedtem, hogy a múlt héten mekkorára nőtt a fű és a gyom is. lekaszáltam egy részt, amit a múltkor nem és a veteményes körül is. Most nagyhirtelen nem találom a helyet, hová tegyem le a másik komposztálómat, pedig le kell tenni, mert nagyon sok füvet kiszedtem megint. 
A veteményes ágyásai is tele vannak gyommal, a kövér porcsin beteríti a kertet, rengeteg disznóparéj nő és kicsiny gombvirág, mi csak paprikafűnek hívjuk. Ezekből van a legtöbb és vannak helyek a kertben, ahol nagyon sok a pitypang is, na meg a nyavalyás és kiirthatatlan madársóska. Szürke és parlagi madársóska is van a kertben, sőt  parlagfű is. Utóbbi szerintem a madárleséggel szaporodik, soha nem hagyom virágba menni, sőt, tavaly egyesével húzkodtam ki. Ezt az idén abbahagytam, mert nagyon sok van és környékbeli kirándulás közben is láttam, hogy gyakorlatilag minden tele van vele. Mikor az elsőket megláttam, még kihúztam az árokparton is, aztán láttam, hogy mennyi van. Hát nem én vagyok a Don Quijote, úgyhogy abbahagytam. 

Még kimegyek gyomlálni, és összerakom a komposztálót, kitalálom hol legyen a helye. Túl sok már a kupac fű a kertben itt-ott, össze akarom szedni és belerakni. 

Sok dolgot kell megcsinálnom a kertben és nemsokára jön a sötét időszak, akkor már tényleg csak a hétvége lesz, mert se reggel, se este nem tudok kimenni dolgozni a kertbe... túl hamar bejött az idén az őszi feeling, valahogy nem örülök neki. 

Böbi egyébként megérezte a hideget, mert valamelyik este már nem ment ki. Furcsállkodtam is kicsit, hogy mi a csuda van már. Felszívódott az ágyneműtartóban. :)))) Talált egy rést, amin be tud mászni, az ágy nyitható és úgy  van kialakítva a szerkezete, hogy az oldalán van egy redő a huzaton, ott be tud menni. Csúcs, hogy rögtön megtalálta tavaly, amikor megvettem a kanapét, a macska egy pár nap múlva már benn volt az ágyneműtartóban. Tettem oda egy takarót neki, azon szokott szundizni. Van neki egy fiók a komódban is. :))))  Aztán persze éjjel fél egykor kéredzkedett ki...  

Eszméletlenek ezek az állatok, a cicák is, a vadállatok is. Tele vagyok élményekkel,  mióta itt lakom, olyan vadvilág van errefelé, hogy az csoda. Valamelyik nap kora reggel néztem ki a konyhaablakon és látom, hogy valami állat van kinn a mezőn, amikor jobban megnéztem, egy őzike volt. Mellette nem messze meg egy róka ült egy nagy szénahenger tetején, amik ott vannak széthagyva a földön az utolsó kaszálás óta. Le akartam fotózni, de ahogy kinyitottam az ablakot elugrottak, pedig eléggé messze voltak. Érdekes, hogy van, amikor elszaladnak, és van amikor kiabálok is, mégse szaladnak el. Ámbár az őzik mindig elszaladnak, a rókák kevésbé ijedősek. Este meg a másik ablakból láttam, hogy két őzi itt legel. A szomszéd telken zúgott valami nagy gép, mégis itt voltak nagy nyugodtan és eszegettek. 

Megint jön a tél, nem tudom milyen idő lesz, de megint megvan a veszélye, hogy be fognak jönni a kertbe. Sajnos a szomszéd felől alacsony a kerítés és bár odatettem a riasztót, nem tudom mi lesz. Már betankoltam mosószappannal, hogy kirakok darabkákat, az állítólag elriasztja őket. Idén tavasszal a szarvasok lezabáltak egy csomó növényemet, ezt az idén szeretném elkerülni. 

Jah, egyébként ma reggel befűtöttem. Már akartam csinálni próbafűtést, hogy ha probléma lenne, ne akkor szembesüljek vele, amikor már tényleg hideg van, hát most hideg van, és most már úgy is hagyom a kazánt. Úgyse fűt, amikor melegebb van, mint a termosztát beállítása, de ma elkelt ez a kis melegségérzés. A páratartalom is nagyon magas, legalább kicsit csökkenni fog az is. Ha lesz még jó idő, itt úgyis nagyon felmelegszik, mert déli fekvésűek a szobák, csak úgy melegíti a nap a házat. Nyáron lenn is van mindig minden redőny.  Ami ilyenkor előny, az nyáron sajnos hátrány. Gondolkodom a ház szigetelésén is, embert kéne hozzá találni, az a legnehezebb. 

A kert viszont a hűvösebb időtől magához tért, minden ontja a termést és a virágot. A cukkinivel már Dunát lehetne rekeszteni, a tökök is nyomják, mint állat. Mehetnék akár a piacra is velük. 

A virágok is elkezdtek kinyílni, a datura maga a csoda. Nemcsak virággal, hanem bimbóval is csurig van. 

Megint termett zöldbab is, így már elég lesz télire, az biztos. Tavaly  rengeteget ettem, rakottan, tejszínesen is levesnek, hol hússal, hol kolbásszal, hol magában, de zöldséglevesbe, szabdzsiba  is szeretem, illetve szoktam meghagyni zöldeket hosszúnak húsfélék mellé köretnek. Sokféleképpen lehet csinálni, variálni, ezért is szeretem. 

Raktam el a fagyasztóba paradicsomot is, forró vízbe dobáltam, lehúztam a héját, mégis jobb a saját télen egy lecsóba, mint a konzerv. Kicsit szétrepedeztek a hirtelen sok eső után, de amúgy nincs velük semmi baj. Még rengeteg lesz, nem tudom majd be tud-e érni, ha az idő ilyen vacak marad. Ha más nem lesz, akkor főzök a zöldekből paradicsomlekvárt és csatnit. A kápiapaprikám meg egyenesen gyönyörű. 

De lesz még egy csomó tomatillom is, amit nem hagyok kárbaveszni. Van egy csatni receptem, vettem hozzá fekete mustármagot is, kipróbálom, hogy milyen ízű lesz belőle. Nagyon szeretem a csatnikat, mert mindnek nagyon jó, érdekes íze van, mind más, máshoz jó. 
A tomatillo pedig igazán különleges dolog. Valamelyik nap tepsis húsra tettem szeleteket és nagyon finom lett. 

A kerámiatepsi aljára tettem vajat, ráfektettem egy csomó cukkinikarikát, hagymakarikát, krumplikarikát, sóztam, kis provanszi fűszerrel meghintettem, rátettem a kikloffolt és grillfűszerrel megszórt hússzeleteket és a tetejükre a karikára vágott tomatillot. Olyan jó kis édes-savanykás ízt adott az egésznek, hogy nem kívánt semmi savanyúságot, úgy lehetett enni, ahogy volt.