Régóta forgatom magamban erről a témáról a gondolatokat, de az utóbbi időben két olyan tapasztalásom is volt, ami miatt úgy érzem, hogy most már szót fogok ejteni a jelenségről. 

Szerintem Magyarországon ez a széles körű spiritualitás vagy hívjuk inkább széles körben árult spiritechnikáknak őket,  amiatt tudott elterjedni, hogy az emberek nem érzik jól magukat a bőrükben és megoldásokat keresnek a problémáikra. 
Az emberek zöme szerintem követő és nem vezető, ezért keresnek valakit, aki majd jól megmondja nekik, hogy mit csináljanak ahhoz, hogy elmúljon a problémájuk. (Itt csak zárójelben, mert ez egy sokkal nagyobb téma: az emberek zöme nem megoldani akarja a baját, hanem csak megkönnyebbedni akar).
Így tudtak elterjedni a spiritechnikák, millió féle van belőlük és ha az egyik nem hoz sikert, akkor az emberek mennek a másik csodaárushoz, majd a harmadikhoz és így tovább és próbálják csökkenteni a belső nyomást. 
Vannak, akik arra sem jönnek rá, a tizedik csodaárus után sem,  hogy nem történt meg a csoda. Beleragadnak ebbe a követői szerepbe, mennek Ponciustól Pilátusig és ugyan mindenütt kapnak valami kis morzsát, ami csak arra elég, hogy ezen az úton ragadjanak, de nem állnak meg gondolkodni, hogy valójában nem kapták meg amit akartak. Valódi változás nem történt. Ez egy megrekedés szerintem. Megrekednek abban, hogy kívülről, csodatechnikáktól várják a segítséget, így a valódi belső munka elmarad. 

Aztán vannak azok, akik valamit mégis megértenek és azt azonnal elkezdik terjeszteni, mint az igét, mert azt hiszik megvilágosodtak. Azonnal guruvá válnak és a követők csoportjából kilépve átlépnek a vezetők közé... úgy, hogy épp egy picivel látnak többet csak. És nekik is lesznek követőik, ami nem is baj, hiszen minden ilyen önjelölt "gurunak" megjelenik az a réteg, akiknek épp ők tudnak adni valamit. 
A baj akkor következik be, amikor a "guru" elhiszi magáról, hogy mindent tud és a legtöbbjük elhiszi egy idő után. Ez szinte törvényszerűen következik egyébként a követők viselkedésétől. Én már rosszul vagyok a sok hajlongó köszönömtől, a nagy istenítésektől, meg a kritikátlan hozsannázástól. Mert a követők mindent benyalnak. Aki nagyon beleveszik egy-egy rendszerbe, annak már minden eladható. Így születnek a szekták is. 
Azontúl, hogy a követők mennyire hiszékenyek, maguk a "guruk" is ugyanilyen hiszékenyek, mert elhiszik magukról, hogy ők mennyire tévedhetetlenek, hogy náluk van az igazság és azt is, hogy mennyivel "előbbre járnak" már, mint a többi haszontalan, tudatosságot nélkülöző lény. Ők meg itt rekednek meg, a saját követőik hallelujázó imádatában, amiből kifejlődik bennük egy vaskos spirituális kivagyiság. Elszoknak minden reflexiótól, az ellenvéleménytől, a más látásmódtól. Elszoknak az együttgondolkodástól, hiszen abban élnek, hogy ők a  megmondóemberek és a többi áhítattal és tátott szájjal befogadja, amit mondanak.
Urambocsá', ha hülyeséget beszélnek és tanítanak (mert bizony ez is sokszor megesik) és erre valaki figyelmezteti őket, hogy álljunk csak meg, ez nem úgy van, akkor egyrészt megsértődnek. Másrészt - és valójában ettől nyílt ki a bicska a zsebemben  - az a válaszuk, hogy látom neked ezzel a témával problémád van, nyugodtam gyere el hozzám  és segítek neked. 

Ez a világ legundorítóbb reakciója egy magát spirituálisnak tartó embertől, aki ráadásul (állítólag) másokon akar segíteni.  Több rétege is van ennek, az egyik az alázat teljes hiánya. A másik ember fölé helyezkedés. A nyitottság teljes hiánya. A gondolkodás hiánya, van helyette meggyőződés bőven. Nem is mondok elfogadást, mert nem kell elfogadni a más véleményt, de gondolkodni mindig érdemes és aztán vagy meglátja, amire a másik utal vagy elveti. És ami a legrondább ebben a segítő ajánlat maga, hiszen jó és segítő szándékba  burkolva azt sugallja, hogy baj van veled, pusztán csak azért, mert más a véleményed, mert ellent mertél neki mondani. És már igencsak megrekedt gondolkodásra vall. 
Szóval ha valaki éppen beájulni készül valami nagytudású gurutól, akkor javaslom mondjon neki ellent, vitatkozzon vele és nézze meg az illető reakcióját, aztán annak fényében döntse el, hogy az illetőt tényleg érdemes-e meghallgatni, vagy csak egy nagyra nőtt egójú önjelölt "mester", aki jóval többet hisz magáról, mint ami valójában.