Tegnap elment a kertből az összes fa, az összes vas cucc, csak a régi kerítés maradt itt, de azt kitettem a ház elé. Szoktak jönni vasgyűjtők, akik majd szépen elviszik. A múltkor a csatornát is kitettem, az is "elkelt" pár nap alatt, remélem ez is így lesz. 

Sőt, délután a bezsákolt gyújtósnak valók is gazdára leltek, amiket még a fakivágások után daraboltam össze. Illetve a szomszédoktól sikerült azt is megtudnom, hogy a kivágott bokrokat szépen összeköthetem és kitehetem és úgy is elviszik, nem kell zsákolgatni. Zsákba majd csak a magnólia levelét teszem, mert az nehezen komposztálódik el. Délután csináltam is már egy adag összekötött rőzsét, majd naponta rakok össze belőle, aztán előbb-utóbb elfogy. Úgy tudom 3-4-et visznek el egyszerre... két hetente viszik... 

Felhívtam két kőművest is, mindkettő el fog jönni megnézni a terepet, mert szeretném még az idén legalább tető alá hozatni a kinti konyha részt, magát a konyhát elég lesz jövőre is, ámbár, ha valaki megcsinálja, akkor nem is lenne rossz már a télen élvezni egy kemence előnyeit. Na meg a nagy öntöttvas WOK-ban sütés se lesz egy utolsó dolog. 

Erre komolyan nem is számítottam, annyira nem lehetett találni senkit még a bontáshoz sem, hogy egészen lemondtam róla, aztán azzal, hogy nekilódultunk a lépcsőház leburkolásának, valahogy beindult az egész verkli és nagyon remélem, hogy ez most már végig is megy. Jó lenne, ha nem kéne ezt a romot nézni itt télen, olyankor amúgy is elég lehangoló a kert. Éppen azon gondolkodtam, hogy több és sokféle örökzöld kell, hogy télen is  legyen arca és fazonja a kertnek és vannak színes szárú növények is, amik jól mutatnak télen. 

Megkezdődött a szarvasbőgés is, hatalmas hangjuk van és nekem nagyon rémisztő. Estétől hajnalig mintha óriási szörnyek üvöltenének az erdőben és még cifrázzák is. Valamelyik megint nagyon közel bőg, tavalyelőtt volt ilyen, de szerintem azt a bikát kilőtték. Tavaly csak távolabbról hallottam őket, most pedig megint mintha itt bőgne a ház mellett. 

A cicáim kinn éjszakáztak, Böbikének ez az első élménye a szarvasbőgéssel. Néha olyan jó lenne látni, hogy merre jár és mit csinál. Ugyan érdekli-e egyáltalán, bár a cicák rettentő kíváncsi népek. 
Herkules rájött, hogy mennyire jó a simi, most már minden reggel itt van az ablakban és kéri a simit, de nem csak egy kicsit ám! dörgölőzik, fejel, mint egy kos és sokáig simogatni kell a Kandúr Bandus egész testét, végig-hosszig, ő meg vonaglik. :D :D Hát haláli! Még a kaja se érdekli addig, míg a simi nincs meg. 

Ekkora a legnagyobb, (bár még nem teljesen érett) kaliforniai paprikám. Megérte öntözni. :) 

Istenbizony, tegnap először éreztem úgy, hogy feladom. Hogy sose lesz itt rend, hogy ez a borzasztóan (másik szót szeretnék használni, de szalonképes akarok maradni) sok szemét az életben nem fogy el innen. Harmadik éve csak megy az elhordás és tulajdonképpen az udvar megint úgy néz ki, mint egy szemétdomb. Mintha minden amit eddig csináltam, tök hiába lett volna, mert a szemét elborít megint mindent. 

Jó persze, nem szemét, csak rumli van tőle és apuék tegnap is elvittek egy nagy utánfutó fát és már ma kora reggel itt pakolna, de az a sok kő, a cserepek, a téglák, a kivágott bozót itt van lerakva mindenhová... a pajta ronda helye, mint egy hatalmas sebhely úgy tátong az udvaron, áááááá! Tegnap valahogy nagyon beborultam. 

Úgy éreztem, rosszabb lett, mint volt. Ha valaki öreg házat akar felújítani, azt lebeszélem róla, mert ez egy pénznyelő... mondjuk újat nem tudtam volna építeni ennyiből az is tény, de tegnap akkor is nagyon nyűgi és morci voltam, de már elmúlt! Aludtam egy jót és most minden másképp néz ki.  

Utánanéztem a zöldhulladék elszállításnak is, hát nem mondom. Készen várják a sültgalambot a szájukba. Aprítsam össze, rakjam zacskóba, amiből 2 hetente jár 3 db ingyen, amúgy 300 Ft/db, a vastagabb ágak ne legyenek 1 m-nél hosszabbak, kössem össze. Hát meg toronyóra lánccal nem kéne? (itt valami olyat szeretnék mondani inkább, hogy meg lófasz a seggükbe)
Ha már ennyit melózok vele, akkor magam komposztálom el. Mert aztán a fáradozásaim után elmehetnék a boltba megvenni jó drágán a komposztot, amiben gondolom benne van a sok mikroműanyag szemcse, ami az általuk kötelezően elvárt zacsik széteséséből keletkezik. Rosszabb, mintha egyben maradna, mert az még kinyerhető a talajból. 

Elkezdtem összeaprítani tegnap a kivágott bokrokat, 3 talicskával el is vittem hátra a bokrok mögé. Ott majd kupacba rakom, aztán komposztálódhat, ameddig akar. El fog tartani egy darabig... Hamupipőke meló. Kerestem a környéken valakit aprítógéppel, de nem találok. 

De ez a rész akkor is szép nekem. 

A tegnapi nap egy merő kaland volt. Nem nekem, hanem a fiúknak, akik bontanak. Hatalmas energiával estek neki a srácok a rémpajtának, olyan gyorsan haladtak vele, hogy csak néztem. Apuék is jöttek, el is vittek 3 utánfutó fát, szerintem egész télen tud majd fűteni vele apu, már ha begyújt a kazánba, bár minek fizetne a gázért, ha már itt ez a sok fa. 

Aztán a lódarazsak azt mondták, hogy ne együk olyan forrón a kását itt ezzel a bontással. Szóval a srácoknak van ismerőse, egy méhész, aki kijött és segített kiirtani a darazsakat, mert a rémpajtába is be voltak költözve. Borzasztóan sok volt belőlük. És ezzel lesz segítségem arra is, hogy azokat is kiirtsuk, amik a tetőbe költöztek be, azok is lódarazsak és még többen vannak.

Zajlik ez a vidéki élet és elég sokba kerül. 

Aztán amikor már látszott, hogy lesz itt azért törmelék bőven, akkor felhívtam a konténerszállítókat, hogy hozzanak egy konténert. Mindenki azt mondta, hogy nem éri meg, mert nem lesz annyi sitt. Én meg mondtam, hogy ha félig lesz a konténer, akkor is el kell mennie innen a cuccnak, szóval kihozattam és 5 köbméteres konténert... mit mondjak? Tele van, majd még rá kell fizetnem, mert csak 3 m3-t fizettem ki, és nem is lett elég a konténer, de a többi már a következő körrel fog elmenni. 

Van ennek egyébként jó oldala is, mert így legalább a saját szemetemért fizetek, nem kell azon aggódnom, hogy majd az éjjel valaki telerakja a konténert és nekem kell fizetnem érte. Bár így aggódtam, fel is ébredtem éjjel és nem tudtam visszaaludni, mert attól féltem, nehogy idehordják a szemetüket az emberek. Pesten gyakran hallottam olyat, hogy valaki konténerét telepakolták és utána már nem lehetett hová tenni a szemetet, annak kellett kifizetnie a szállítást, aki a konténert rendelte. Meg amúgy is, lehet, hogy a tegnapi izgalmak nem hagytak aludni, most nagyon fáradtnak érzem magam. 

Szóval lesz majd még egy nagyobb konténernyi cucc, mert a rémpajta alja is rémes, darabokban lett lebetonozva, a beton meg van billenve, meg kb. minden baja van, szóval azt is fel kell majd törni szerintem. Még olyan állapotban sincs, hogy rá lehessen húzni egy réteget, de alapvetően nem is akarok, mert állatokat tartottak ott, szóval mindent, de mindent ki kell onnan pucolni, de még valahogy majd  a földet is ki kell egy kicsit szedni onnan, de azért majd ráhagyom szakira a kérdést. 

Ami azt illeti még abban sem vagyok biztos, hogy a hátsó falat meg tudjuk tartani. Ronda is és hát ha már csináltatok oda valamit, akkor azt szeretném, hogy teljesen rendben legyen. Ez még nagy menet lesz. 

Egyelőre nem látom a követező lépést és ez eléggé ki tud borítani. Nem értek ezekhez a dolgokhoz és így nehéz tervezni. Azt gondolom, hogy előbb a falat kell megcsináltatni, mert annak kell alapot ásni, de ahhoz előbb fel kell szedetni az egész alját is. És akkor megépülne a fal (talán kémény is, de annak is utána kell nézni, hogyha kemencét akarok, annak milyen kémény kell), aztán lehetne berakni az oszlopokat amire kerül a tető, de az is lehet, hogy akkor már téglából rakatnám az oszlopokat. És csak a legvégén készülne el az aljzat. 

Az egészet az nehezíti, hogy a külső fal az most maga a kerítés. Tehát amíg meg nem épül az új, addig oda kell valami ideiglenesen. 

Kiszedettem a köztes kerítést is, hogy ne úgy nézzen már ki a kert, mintha két kert lenne. Ehhez ki kellett vágni két hatalmas jezsámen bokrot is, mert teljesen belenőttek a kerítésbe. Majd kinőnek, ha egyáltalán hagyom kinőni őket, mert nem kell belőle annyi. Pár tuja alsó ágait is levágták, úgy fejmagasságig, de még mindig lesz aminek ki kell mennie, annyira sűrűn voltak ültetve, hogy egymástól mentek tönkre ezek a növények. Apu mondta is még tavasszal, hogy nekem favágónak kellett volna mennem. :D :D 

Na hát itt tartunk. Az udvar tele faanyaggal, vasakkal, a kivágott bokrokkal, kibontott téglákkal, amiket megtartottunk, cserepekkel és a helyi köveket is félre tetettem, mert azok meg jók lesznek sziklakert környékére. Nem látom a végét, de még a következő lépést sem. Szerencsére arra már rájöttem a felújítás folyamán, hogy ami számomra olyan megoldhatatlannak és kivitelezhetetlennek tűnik, azt mások idejönnek és pikk-pakk megcsinálják. 
Nekem a bontás is a megoldhatatlan kategória volt, remélem a következő lépések is csak nekem tűnnek ilyen nagy nehezen megmászható hegynek. Egyébként az egészben a legnehezebb majd kőművest találni lesz.