Csodás idő volt tegnap, meleg és sütött a nap is. Jól esett kinn lenni, pedig az utóbbi pár hétben úgy éreztem, hogy szinte eldobtam a kertet. Fáradtnak éreztem magam és nem volt kedvem kinn lenni, az igaz, hogy mindent el is végeztem, ami fontos. 

Apu átjött délután és feltette nekem a kapu fölé az új lámpát, sajnos a "régi" megdöglött. Az idézőjel azért, mert 2 éves volt a lámpa, egy ledreflektor volt, hát... elég hamar megadta magát. Remélem az új tartósabb lesz. 

Aztán - ha már itt volt - megemlítettem neki, hogy mit össze szenvedtem a napelemes lámpával és szépen felcsavarozta nekem. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem voltak jók a csavarok, amikkel próbálkoztam. Ezért még délelőtt bementem a barkácsüzletbe és felszerelkeztem csavarokkal, szegekkel, másfajta csavarokkal, alátétekkel és egy új kalapáccsal. Apukám pedig felcsavarozta nekem a napelemet és a lámpát, én meg inaskodtam. Már szépen világít a teraszon, pedig délután tettük fel, amikor már nem is sütött oda a nap és mégis töltődött. Ez nagyon jó! A vezetéket majd később felfogatjuk, de nem volt itthon olyan kábelfelfogató, ami kell hozzá. 

Azt hiszem, hogy fogok még beszerezni pár napelemes lámpát a kert kivilágításához. 

Aztán mivel olyan klassz idő volt, összeraktam 3 csomag ágat megint, mert a jövő héten lesz zöldhulladék szállítás, majd holnap összekötöm őket és kihordom a ház elé. 
Vettem ki  retket is, egész szépek lettek, augusztus környékén ültettem őket. Müncheni sör és fekete retek is van, de utóbbihoz még nem nyúltam, hadd nőjenek, amíg nem fagy meg a talaj is. Majd akkor kiszedem. 

Közben észrevettem, hogy valami kibújt a lehullott levelek között és lám! Az őszi kikericsek, amiket valamikor októberben ültettem kihajtottak. Szenzációs a természet, itt vagyunk november harmadik hetében  és ez a virág kihajt és virágot hoz. 

És még egy fontos dolgot megcsináltam, a régi emésztőgödör tetején volt egy nagy darab vastag gumi, takaróként. Viszont most már félig fel van töltve a gödör sittel, a másik felébe komposztnak való növényeket fogok rakni, hogy beültethető legyen, ezért a gumit elvonszoltam lejjebb egy nagy füves részre, hadd irtsa ki maga alatt a füvet. Az egy olyan rész, ahol már pici darabokat felvilláztam, de nagyon szívósan füves, hát ez alatt majd megadja magát. Nem tudtam az egész területet lefedni vele, mert a barátcserje épp ott van, de addig húztam, amíg csak a cserje engedte. 
Azon is elgondolkodtam, hogy oda (az emésztőgödörbe) lehetne ültetni óriásbambuszt, mert betonból van az egész, abból nem igazán tudnak olyan könnyen kitörni, vagy akár az oldalát körberakhatom valami bádog vagy műanyag akármivel és akkor tökéletes bambuszhelyem van. Váááá! És akkor folyamatosan lesznek bambuszrudaim is. Na, most ettől a bambuszötlettől teljesen felvillanyozódtam! 

És a nap jó híre: a szomszéd kivágatta a nagy, öreg birsalmafáját. Nincs több szedegetés! Rengeteg beteg, moníliás birsalma hullott át mindig, sok munkám volt vele, na meg a rengeteg levéllel is. Szóval örülök neki. 
Van nekem saját birsalmafám, majd körülötte én is kitakarítom kicsit a terepet, mert nagyon benőtte a mögötte lévő teret a hóbogyó bokor. tavasszal, vagy még most a télen majd megritkítom kicsit, hogy jobban hozzáférhető legyen a birsfa.  

Mindig megesik a szívem a MosogatóCicán, mert olyan szép, nagy cica, de most már tényleg erőt kell vennem magamon és nem adni neki enni. Tegnap este eszembe jutott, hogy nem vettem be a szárazkajás tálkát és amikor nyitottam az ablakot, láttam, hogy éppen itt van és eszik. Ezért adtam még neki hozzá. És reggel szellőztetéskor már hallottam is a macskaüvöltést, ott álltak a tetőn Herkulessel szemben egymással. Herkuló - ugye - védte a területét, a MosogatóCica meg szemben vele. Tapsoltam egyet, mire a MosogatóCica leugrott a tetőről, de nem ment el. Ugyan nem láttam őt, de Herkules továbbra is hátán felborzolt szőrrel üvöltött, ezért kimentem és elzavartam a MosogatóCicát. 
Ilyenkor nem jön egy darabig, mert szerintem megalázó lehet neki Herkules előtt, hogy  el kell hordania az irháját. 
Viszont azt tapasztaltam, hogy amikor tőlem kap enni, nem csak úgy kinn talál kaját, akkor egyből elkezdi magáénak érezni a terepet és rögtön át akarja venni a  hatalmat és elűzni Herkulót. 
Ez most már többszörösen is megmutatkozott, szóval nem adok neki többet. Rettenetesen sajnálom, bár gazdás cica, mert nagyon jó húsban van, de ez Herkuló otthona, nem fogom hagyni, hogy bárki el akarja őt űzni innen. 
Egyébként Herkuló nagyon bátran kiáll ám mindig, nem szorul a védelmemre egyáltalán, csak azt nem akarom, hogy csúnyán megsebezzék egymást, bár eddig még mindig csak éktelen üvöltözést rendeztek, tettlegesség nem volt. 
Viszont nem akarok kockáztatni, tél van, jön a hideg, mind a ketten kinti cicák, nem kell sérülés senkinek, ami csak legyengítené őket.  

Monsieur Hercule, az én mini fekete párducom: 

És a MosogatóCica, olyan bácsika feje van: :)))))

Tegnap egyébként éhes estét tartottunk az összes Micával, mert már megint elszabadult a válogatás. Elkezdődött megint a nyammogás és a kaja otthagyása. Ilyenkor szoktunk éhes estét vagy akár éhes napot tartani (száraz azért mindig van kinn) és egyből jobban értékelik a kaját. 

Fel akartam tenni a terasz falára a napelemes lámpát és persze magát a napelemet. Nem szeretek fúrni, mert sose oda kerül a lyuk, ahová pontosan akarom, én nem is tudom, hogy lehet-e egyáltalán. 
Mindenesetre, kivittem a ceruzát és a vízszintezőt és megrajzoltam a falon a vízszintes vonalat, aztán ahhoz igazítva berajzoltam a lyukak helyét. 
Összesen 7 lyukat kellett fúrnom, mert egyiket 3, a másikat 4 csavar fogja tartani. 

7 nyomorult lyuk... ehhez át kellett húznom a másik oldalba az egyébként "begyógyított" hosszabbítót, ami a szivattyúnak van kinn. Ki kellett vinni még egy hosszabbítót, a fúrót, a fúrószálakat, a tipliket a zsebembe tettem. 
Annak is utánaolvastam, hogy (több helyen is írják), picivel kisebb fúrószállal kell fúrni, mint a tipli, no most ez úgy hülyeség, ahogy van. Nekem 10-es tiplim volt és végül a 10-es fúró volt a jó téglafalnál. Úgy pont passzol a tipli a lyukba. 
A tiplik beütéséhez kivittem egy kalapácsot, aztán be kellett még mennem egy fogóért is, mert az egyik tipli széttört, amikor beütöttem, mintha üvegből lett volna. Nem volt jó az első fogó, ezért fel kellett menni a lakásba a kombinált fogóért, hogy ki tudjam szedni a lyukból, de még így is rá kellett fúrni, hogy az összes darabja kijöjjön. 
Aztán ki kellett hozni a lámpát is, hogy hozzánézzem a lyukakhoz, mert az egyik lyuk picit elmászott a vízszintestől... aztán az egészet elpakolni. 

Mindezt 7 lyukért... jó sok időbe telt, jó sok szerszám kellett hozzá, jó sok mászkálás ki és be  és akkor még nem is tettem fel a lámpát, mert a napelemhez még kell két csavar anyával (nem adtak hozzá), amivel a napelemet a tartókarhoz rögzítem, kellenek alátétek, mert nagyobbak a lyukak a tartóvasakon, mint a csavar feje. Ezt se értem teljesen, mert szerintem a világon nincsen akkora fejű csavar, ami azoknál a lyukaknál nagyobb lenne. Még jó, hogy maradt egy rakás nagy alátétem vagy a tetőszerelésből vagy a polikarbonát lemezhez adták, már nem emlékszem. 

Szóval kicsit befáradtam ezen a 7 nyavalyás lyukon, na! 
És - ugye - a végére besötétedett, szóval ebből az a tanulság, hogyha fel akarsz tenni egy nyamvadt lámpát és ehhez szükséged van 7 lyukra, akkor bazmeg fogjál hozzá korán reggel, vagy keríts egy inast, hogy meglegyen a szerelés mire eljő az este. Azt hiszem ebből azért átmegy az, hogy az összes puttonyom már most tele van, pedig még csak a lyukak vannak meg.   :)))))