Összegyűjtöttem egy csomó keleti - indiai kenyér receptet, amik nem hagyományos kenyerek. Tulajdonképpen a világban nem túl sok helyen esznek ilyen kenyeret, amit mi. És igaz ami igaz, ezek tele vannak tartósítóval és  élesztővel. Nagyon kevés helyen lehet kovászos kenyeret kapni és ami azt illeti, én nem tartozom azok közé, akik a pandémia alatt elkezdtek kovászt nevelni háziállatként. Gondolkodtam már rajta, de csak eddig jutottam, a munka mellett nincs annyi időm, amennyit szarakodni kell vele eleinte. Majd ha nyugdíjas leszek, akkor lesz időm, de az még olyan messzinek tűnik... messzi is, hacsak nem történik valami csoda.

Az első próbálkozásom a PURI volt, amit nagyon szeretek és ez élesztő nélküli. Anno elég sokat kajáltunk a Govindában a krisnáknál, mert isteni kajákat csinálnak és ott majdnem mindig ettem purit. Viszont nem fogok minden nap enni, mert rengeteg vaj van benne, illetve benne csak 1 kanállal van, viszont bő vajban (ghí-ben) kell kisütni és emiatt nem is olyan olcsó és nagyon nagy szaga van a lakásban. Szóval a puri ritka csemege lesz, én szabdzsival szeretem. 
Még gyakorolni is kell, mert nekem az első adag nem is lett olyan, mint az igazi, jó, krisnás puri, mert sokkal jobban fel kellett volna hólyagoznia, azt hiszem kevés volt a vaj, amiben sütöttem. 

A receptet a krisna.hu oldalról vettem.

Hozzávalók:  (én fél adagot csináltam, az is bőven elég)

250 g teljes kiőrlésű liszt
100 g fehér liszt
1/2 kávéskanál só
1 evőkanál vaj vagy ghí
175 ml meleg víz (a fél adaghoz nekem kicsivel több víz kellett, mert nem állt össze a tészta)
ghí vagy növényi olaj a sütéshez (a sütéshez vajat használtam, 10 vaj nem volt elég 4 db-ho,legalább a duplája kell - kétszerre sütöttem ki, 4-4-et )

A sót és a kétfajta lisztet elkeverjük, és elmorzsoljuk benne a vajat vagy a ghít. Lassanként hozzáadjuk a vizet. Vajas kézzel 5-8 percig gyúrjuk. Fényes, kemény tésztát kapunk. A ghít felmelegítjük. közben a tésztát 16 gombócra osztjuk, és egy kis ghí segítségével kerek, egyenletes vastagságú lepényeket nyújtunk belőlük.
(Ne használjunk lisztet, mert a lepényekről lehulló liszt beszennyezné a ghít.) Mikor a ghí füstölni kezd, vegyük kisebbre a lángot. Csúsztassunk bele egy lepénykét, óvatosan, hogy nehogy megégessük az ujjunkat. Pár másodperc múlva a felszínre fog emelkedni. Azonnal finoman nyomkodjuk le egy lukacsos kanál hátuljával. Luftballonként fel fog fúvódni. Fordítsuk meg, és süssük a másik oldalt további kb. 15 másodpercig, aztán egy szűrőben vagy szalvétán csöpögtessük le. Ugyanígy járunk el valamennyi purival. Forrón tálaljuk. Bármely étel kiváló kísérője.

Mivel a szombati nap eléggé szétmászott az asztalosmunkák miatt és majdnem haszontalan lett (mármint az én tevékenységeimet illetően), szombat késő délután nekifogtam a birsalmának (vasárnapra terveztem, de akkorra meg már asztalost nem terveztem) és estére meg is főztem egy újabb adag birsalma sajtot. Így legalább hasznonak ítéltem a napot a magam részéről is mert amúgy csak néztem, hogy mit csinál az asztalos és néha inaskodtam, hogy feladjak neki valamit, amikor fenn volt a padláson.
Az újabb adag birsalmasajt már edényekben van, még hagyom bennük dermedni kicsit és aztán kiteszem a rácsra száradni. Most picivel tovább főztem, mint a múltkor remélem kevesebb nedvesség maradt benne. Jól teleraktam dióval is. 

Jó dolog ez a birsalmasajt, főleg a saját bio termésemből. Jövőre viszont a lemosón túl kell további permetezés is neki, mert szinte mind férges volt. Majd utánanézek, hogy mikor és mivel kell lefújni, illetve milyen kártevői vannak. 

Felvágtam a már elkészült birsalmasajtot is, jó kemény lett, nagyon finom, nem túl édes, mert nem raktam bele 1:1 cukrot, nem kell annyi. Így is ritka csemegének fogom enni, mert miután összeszárad nem olyan sok ez a sajt, tehát a cukortartalma elég magas. Nem akarok pár hét alatt egy kiló cukrot bevinni a szervezetembe és szeretném, ha maradna karácsonyra is belőle.  
Szépen felkockáztam egy kis darabot, könnyen vágható. Adok belőle anyuéknak is, apunak adtam már, mert éppen itt volt, aztán a kezébe nyomtam egy nagy darabot. Anyu főzött egy csomó birsalmalekvárt (nekem is), de sajtot nem csinált, szóval viszek nekik is belőle. 

Böbe meg egyszerűen hihetetlen, reggel bejön, reggelizik, aztán fel az íróasztalra, majdnem belecsócsált a kávémba, úgy kaptam el előle, aztán lábat tisztít... az asztalomon. Látom, hogy nagyon nyammog a lábán, aztán phö... és kiköpi a sárgalacsint. Csinált vagy hármat, most már azt is tudom, honnan vannak a galacsinok a lakásban. :))))

Ma is nagyon szürkén és borongósan indul a nap, de most nem volt fagy. 

Böbe kinn töltötte az éjszakát. Nem tudom honnan tudják ezek a macsok, hogy milyen idő lesz, de tudják. Talán csak a vihart nem érzik meg, mert olyan már volt párszor, hogy Böbét a nagy zuhé közepén kellett behozni, mert olyan kis maflává tud válni, amikor megijed. Vagy csak kényeskedik, nem tudom, mert azt is nagyon tud ám!

Az előbb kaptak enni (miközben a szárazkaja egyfolytában ki van téve nekik).  Ennek ellenére Herkules még most is itt ül az ablakban és néz befelé. Kicsit raktam még szárazat az edényébe, de nem annyira érdekli őt, eszméletlenül kitartó, azt hiszem rám ismert, hogy úgyse bírom ki és akkor kap egy kis repetát. Nem csodálkoznék, ha valami olyasmit álmodnék, hogy éhes belek tekeregnek körülöttem és fel akarnak falni. :)))) Én ilyen falánk népeket, mint a macskák még sose láttam. Ha valaki szólt volna előtte, hogy innentől kezdve pincérkedéssel leszek elfoglalva, akkor meggondoltam volna, hogy befogadom-e őket. 

Herkulesről nem is lehet másféle fotót készíteni, minthogy éhesen néz be az ablakon, mert ő a nap 24 órájában éhes. Közvetlen evés után is éhes... bélgépezet.

A asztalos tegnap nem lett kész... Elvitte tegnap a kis konyhaszekrényt, hogy megragasztja és délután felteszi, de nem száradt meg. Mára beszéltük meg, hogy megcsinálja, már fenn is van, tök jó lett, ugyanolyan, mint a konyhabútorom. A konyhastúdióban megvolt nekik minden, a szín és a minta is, csak a méretekre volt szükség. Jobb így a konyha, hogy nem tátong ott az az üresség, nekem meg rengeteg új helyem lett a pakoláshoz. 
Már csak a kis polcot kéne feltenni a falra, amit a JYSK-ből hoztam, de majd decemberben, amikor szabin leszek, lesz időm rá. 

 Kitakarítottam az asztalos után, aztán kimentem és kimostam a kis madáretető alját is, mert összekakilták a kis hülyék, mégse egyenek már a szarról! Egy régi fogkefével jól kisúroltam, felitattam papírtörlővel és megraktam nekik napraforgómaggal és kölessel. A nagyot még nem tettem ki. 

Aztán leszedtem a kapu fölül a szőlőt, nem mindet, a fekete hull már, mint a nyavalya, de a fehér nagyon édes. Egyelőre a vödörben hagytam, majd holnap valahogy elrakom a pincébe. Tavasszal le fogom vágni, de az is lehet, hogy kivágom onnan a fenébe, elég az, ami van, ez csak fut magasra, nem győzöm visszarángatni a tujákról is, létrára kell mászni, hogy leszedjem...  nem kell ez nekem.