A változatosság kedvéért ismét esik az eső... de jó lett volna a nyáron! Tudom, a talaj még most se telt fel, azt mondják mélyebben még most is száraz a föld, de így egyszerre kezd már sok lenni, mert a tetején viszont a föld túl vizes. Most meg már attól félek, hogy az agyagosabb részeken kirohadnak a növények. 
Tegnap viszont volt szép napsütés is, Herkuló ki is települt, olyan aranyos volt. Olyan tisztaszívű ez a cica, ahogy minden nap várja a szeretgetést, ott kuksol az ablakban és addig el nem megy, amíg nem volt meg a kötelező simi és imádás. :) 
Próbálom őt rászoktatni ismerős mozdulatokra, amiket csak a jelenlétében csinálok, de így is csak az ablakban szelíd. Fura, hogy ennyire rettenetesen nem tudja leküzdeni a bizalmatlanságát. 

Nagyon úgy tűnik, hogy a kedvenc blogjaim - már amelyik még élt egyáltalán - mind behaltak. 
Lehet, hogy csak én vagyok ilyen grafomán?  Tény, hogy az vagyok, nekem az írás valamiféle megkönnyebbülés, kiáradás, önkifejezés, az emlékeim és az események megőrzése... igényem van rá. 
Időnként visszanézem a blogot is, hogy lássam mi történt, mennyit változtak a dolgok, mennyit haladtam. Milyen idő volt, hogy nézett ki a kert?  Mit terveztem, mi valósult meg, mi változott? 

Talán ezért is vált be nekem a blog jobban, mint a FB oldal (az is van, ugyanilyen néven), de végül nem kötöttem össze a kettőt. A FB-n inkább a képek dominálnak, kevesebb szöveggel és ahogy látom nehezen indul be, de nem kerget a tatár, majd idővel az is ismertebbé válik. 

Érik a birsalma is, de jó lenne egy kis őszi napsütés és meleg még neki, nem is tudom idén lesz-e olyan szép vénasszonyok nyara, bár még az egész október előttünk van. 

Lefotóztam a kiültetett ÚjDudvákat is, szépek, de pl. a saját Asterek közül még most is csak ez a lila nyílik, de most már teljesen kinyitotta a virágját. 

Ez egy új Aster.

Szépen megnőtt a japán szellőrózsa is, remélem ilyen gyorsan fog szaporodni és akkor jövőre már egészen tekintélyes mennyiségben is virágozhat majd. 

Ez pedig az egyik új Sedum. 

Annyieső leesett tegnap megint és most is zuhog, hogy most meg már azon aggódom, hogy mi fog kirohadni az évelőágyásban vagy a sziklakertben.

Tegnap kimentem az erdőre itt a közelben, gombát akartam nézni, de ezen a részen még egy darab se volt, hoztam viszont jó két karót, amiket be is tettem fedett helyre, jók lesznek paradicsomkarónak jövőre.
Felfedeztem RókaKoma lakhelyét is (azt hiszem), egy nagy lyuk egy fa tövében és biztos laknak benne, mert a nedves földön láttam RavaszdiKoma nyomát is.

Találtam egy agyaggödröt is... hmmm, szerintem ott valaki szokott agyagot bányászni, mert látszanak az egyenes vágások.  Kipróbáltam, egészen jól formázható agyag. 

Az eső elmosta a kertészkedésemet, de azért haladtam valamennyit. Még az eső előtt felcsodaásóvilláztam egy újabb darabot, kiszedtem a füvet is, amit leraktam körbe a szélére, a fa töve köré és a szőlők tövéhez is, így visszakomposztálódik majd és maga alatt a gyomot se engedi nőni. Hogy ennyi eső után mikor lehet majd megint kimenni a kertbe... hát azt nem tudom. Ez a év olyan, mint a hátramenés. 

Aztán csináltam szójatepertőt, kinn akartam megsütni, de mire odajutottam, addigra eleredt az eső. Be akartam gyújtani a kis üstkályhába végre. Azt hiszem elgondolkodom azon, hogy mégis befedetem a teraszt, minden szempontból jó  lenne, csak a kilátásnak verne oda a konyhából. De olyan jó lenne, ha kinn tudnék főzőcskézni. 
Szóval végül benn sütöttem meg a szójatöpit. 

Úgy készül, hogy a szójakockát beáztatjuk sima vízbe és amikor jól megpuhult, akkor kicsavarjuk belőle a vizet és olajban megsütjük. Lesz szép pirosas (sült) színe, akkor jó, ha minden oldala szép sült lesz. Utána ki kell szedni az olajból és lecsepegtetni. 
Keverni kell sót, pirospaprikát, borsot és sörélesztőpelyhet (ez elhagyható, de jobb ízű, ha van benne) és ebbe belehempergetni a sült szójakockákat, hogy minden oldalára rátapadjon a fűszerkeverék. Tök fincsi, én nagyon szeretem és nem full zsír. A szójakocka nem is nagyon szívja magába az olajat sem. 

Illetve szedtem még egy rakás petrezselyemzöldet, zellerzöldet és lestyánt is, mind a hármat összedaraboltam és (külön-külön) jól besóztam himalájai sóval. Üvegekbe tömködtem és lezártam. 
Sose csináltam még ilyet, azt se tudom, hogy elég-e a só bele, majd kiderül eláll-e. Közben sírtam egy sort, mert éppen a són morfondíroztam és olyan természetességgel jött, hogy felhívom anyukámat megkérdezni, hogy már majdnem nyúltam a telefonért. Nem tudom még most se felfogni, hogy elment...

3 kis üveggel lett, mindegyikből egy. Ha megmarad, akkor télen jó lesz levesekbe, rizsbe, stb. 

Petrezselyem

Zeller

Lestyán

Tegnap nagyon eredményes voltam, még fel is villáztam a paradicsomok helyét és a mellette lévő hagyma ágyást is, amibe már nem tettem semmit a hagyma után. Visszahúztam rá a maradék szalmát, de az az igazság, hogy nem sok maradt a mulcsból. Ezen az ágyáson rengeteg falevél is volt mulcsként, meg a kiszedett borsószárak, de szinte teljesen eltűntek. 

Ez pedig a péntek délután felvillázott rész, úgy döntöttem, hogyha begyomosodik, akkor idén már hagyom, majd tavasszal előveszem a kapálógépet és átforgatom:

Ezen az üressé vált hagymaágyáson is érdemes elgondolkodnom, mert simán lehetett volna zöldbabot, vagy a most éppen másutt növő kései retkeket, a kínai kelt és a rapinit  ültetni utána és ha így variálok, akkor jóval kisebb hely is elég lehet a veteményesnek. 
Az idei évnek sok tanulsága volt, pl. nem kell ennyi paradicsom sem és nem ezeket a fajtákat fogom ültetni jövőre, hanem valami normális méretű fajtát, mert ezek akkorára nőnek, hogy létráról is szedhettem volna a paradicsomot, már ha termett volna. 

Találtam még pár uborkát is, odaadtam apunak, meg paprikákat is, patisszont, cukkinit és pár padlizsánt is. A zöld paradicsomokat pedig beraktam egy üvegbe a pincébe, állítólag megérik benne, majd meglátom. 

Sajnos nem tudtam lefotózni, de a Böbe haláli volt. Mostanában meg szokta kergetni Elzát, de csak akkor ha Elza nem veszi észre és lopakodni tud. Közelre és akkor feláll kétlábra és széttárt karokkal rárohan Elzára. Biztos nagyobbnak akar látszani, de annyira mókás olyankor, hogy az hihetetlen. 
Ha viszont Elza észreveszi őt, akkor nem mer arcoskodni vele, mert Elza nyugodt, van tekintélye és alapvetően semmibe veszi őt, de örülök ennek a harcoskodásnak, mert látom, hogy a Böbe tanul. Megtanulja kivívni a helyét. Egyébként szerintem Elza az anyja és Herkules lehet az apja, mert ők egy pár voltak és most is kedvelik egymást, csak éppen Elza már ivartalanítva van, bár Herkulest ez nem nagyon érdekli, amikor rajta van a hoppáré.

A kolbásztökkel kapcsolatban arra jöttem rá, hogy meg kell nyesni, de nagyon, jól megszaggatni róla a mindenfelé folyó szárakat és akkor összecsinálja magát és elkezd teremni. Legalább 20 kis tököt letépkedtem róla, mert nem nőnének már meg. Hagytam rajta még 3-4 darabot, amiknek van esélye, több nem kell, sőt ennyi is sok már. 
És hát... a dzsumbuj...

Elültettem az összes ÚjDudvát, ez a krizantém már kezd elvirágozni, de ez a szín áttelelő (azt hiszem, a krizantémnál sose tudni) és majdnem mellé ültettem a tollborzfüvet is. Új évelőágyás alakul. 

A dáliák nagyon nyomják. Ezek kaptak öntözést a kritikus időszakban. 

Szoktam csodálni, hogy másoknál olyan szép zöld a fű, de most nálam is szép. Ahogy a szélek kialakulnak, úgy kirajzolódik szépen a gyep határa is. Illetve nem gyep, mert nem füvesítek, van ebben minden, de fokozatosan majd karbantartom. Kivagdosom a pitypangokat közüle, úgyse tudom mindet, de nem akarom, hogy elnyomja a füvet. Elvileg a jobb oldalon is kövek vannak határként lerakva, de benőtték a virágok. Zömében egynyáriak, de még szépen nyílnak, még nem szedem ki őket.