-2 fok van kinn, fehér a táj a dértől, ahogy a tegnapi eső megfagyott. 

Újabb krókuszok nyíltak ki, miközben a fehérek és a tricolorok lassan el is virágoznak. 
Most éppen a sötétlilák vannak porondon, a halványsárgák, krémszínűek és a csíkos sárgák meg még többféle sárga is, sok fajta van belőle. Halványlilák is vannak már.
Biztos befolyásolja a nyílási idejüket a fajtájuk is, és az is, hogy hol vannak kertben, mert vannak védettebb, melegebb helyek és a hidegnek jobban kitettek is. A nagy, lilás cirmosak még váratnak magukra. 

A köhögésem kissé enyhült, de olyan érces lett a hangom, hogy alig tudok megszólalni is. Nem hiszem, hogy a fűrészportól lenne, szerintem bekaptam valamit. Várok még egy kicsit és utána csinálok Covid tesztet, ha egyáltalán szükséges lesz. 
Nem is terveztem tegnapra nagy dolgokat emiatt, de végül csak kimentem és amikor kimegyek a kertbe, akkor mindig belelendülök. 
Kiültettem az évelő díszgyertyát és a fehér, őszi szellőrózsát.

Aztán nekiálltam gyomlálni, rengeteg madárhúr nő a kertben és a piros árvacsalán is. Tudom, utóbbi ehető meg gyógynövény és méhlegelő is, de egyrészt van itt rengeteg virág, amire mehetnek a méhecskék, (tele is vannak velük a krókuszok) és nem szeretném, ha ennyire elborítaná a kertet, amennyire tele van vele minden. 

Aztán nekiálltam a csodaásóvillámmal és a terasz előtti részt elkezdtem felvillázni. Nem sok, megint kb. 2-2,5 négyzetmétert haladtam, de rengeteg füvet kiszedtem, főleg pitypangot (mi csormónak hívjuk) és olyan érdekes füvet, ami sugár irányban nő és ráfekszik a földre. Olyan gyökere van, a hatszorosa a növénynek és kb. 5 perc alatt kivirágzik és szétszórja a magját. 

Ez a rész (is) még borzasztóan néz ki, a tavalyi teraszépítés nyomai nagyon látszanak, de ha belegondolok, hogy mi volt ott előtte... a rémpajta... tavaly tavasszal még azon agyaltam, hogy takarjam el a rémpajtát, most meg mekkora teraszom van!  
A rémpajta előtt meg oda volt hányva a rengeteg sitt a felújításból. Most pedig virágokat készülök odaültetni és kialakítani az ösvényt a teraszhoz, azért ez így nem is olyan rossz. 

Beleültettem a terasz széléhez az örökzöld tatárvirágot. A többivel várok egy kicsivel melegebb időre. Még nincs kitéve a Klemátisz, a Szívvirág, a Bugás hortenzia, a Csillagmoha, a Kaméleon virág és az Ápolka sem. 

Csináltam a kapával pár új járatot is a kertben, mert ahogy egyre tovább ásóvillázok, már nem tudok belépni az ágyásokba, se ültetni, se gyomot szedni, bár elvárásaim szerint a gyomlálás lassan, de biztosan  meg fog szűnni, ahogy egyre több növényt visszamulcsolok a talajra. 
Egy picit a fenti részen át is alakítottam a járatokat, volt amit felvilláztam és ezzel megszüntettem, lett helyette másik. Még nem tudom, hogy ezeket hogy fogom megcsinálni, mert ezek nem a kerti utak, hanem a nagyobb ágyásokban ösvények, csak a hozzáférés miatt, viszont nagyon el tudnak füvesedni. Leszórjam fenyőkéreggel? Majd kitalálom.

Aztán még kimentem és lerajzoltam az új ágyásban, hogy mi hol van, de nem mindent tudok. Majd előbújnak és akkor aktualizálom a rajzot. 
Tavaly volt egy nagy rendelésem, azokat a növényeket nem rajzoltam be, csak nagyjából tudom, hogy mik lehetnek, de van amiről lövésem sincs. 

Szokták kérdezni, hogy miért nem megyek sehová, itt a sok szabadidő.Gondolom már elvárják tőlem, hogy utazzak, hiszen évtizedekig azt csináltam, de én mostanában nem vágyom sehová. 
Az egyetlen hely ahová vágyom, az a kertem. Most ez van, akkor utazás volt. A Budapest VI. kerületből nemigen lehetett mást csinálni, mint kimenekülni jó messzire, ezért általában elutaztam külföldre. Sok gyönyörűséget láttam a világban, de egy idő után rájöttem, hogy az az évi 2-3 hét nem elég. Sokáig lehet táplálkozni egy-egy szép utazás élményeiből, de mégsem elég. 
Mióta megvan a kertem (ó, mióta vágytam már rá!), azóta csak ide vágyom a kertbe. Magam is meg  vagyok lepődve, hogy milyen mértékben köt le, gyakorlatilag állandóan ez jár a fejemben és ez így van jól. Szeretek itt lenni, szeretem így az életemet. Na jó, a munka temetésére szívesen elmennék, de hát... pénzből élünk. 

Tegnap elkezdtem csinálni egy manóajtót, (illetve manóház eleje) és azt hiszem beszívtam egy rakás fűrészport, vagy nem tudom mi van, de annyira köhögök, hogy majd megfulladok. Szinte egyik percről a másikra kezdődött. Nagyon utálatos és nekem nehezen szokott elmúlni, ha egyszer valami felingerli a légcsövemet, akkor nehezen nyugszik meg, hetekig is eltarthat. Legközelebb maszkban fogok fűrészelni. 

Lusta nap volt a tegnapi, biztos a köhögés tette vagy nem tudom mi, de nem sok szalmaszálat tettem keresztbe. 
Kiültettem a leylandi ciprust, a kökörcsint és a lilabogyót. A többit, amik most érkeztek, kihordtam a kis melegházba. 
Kiástam egy nagy tő loncot is végre és elültettem az ól egyik sarkába, faoszlopok tartják az ól elejét, (előtető van előtte) azokra fogok futtatni, most a szélsőre tekertem fel egy dróttal a lonc szárait. Ez már nőhet ott a nyáron, még az is lehet, hogy elég is lesz. 
Lejjebb cibáltam a nagydögnehéz gumilapot is, egyelőre ott marad, míg ki nem döglik alatta a gyom. 
Lemetszettem a trombitafolyondárt is és találtam a pár tappancsos ágat, amik már ki vannak száradva, kettőt felragasztottam a manóházikó oldalára és előkészítettem az ajtaját is, még szárad a ragasztó. Ez lesz az első, ami csinálok, aztán majd kialakul, hogy kell és hogy szép. Közben szoktak megjönni az ötletek is. A tizedik már jó lesz. :)
Ez egy meghívó lesz az Elementáloknak, hogy lakhatnak a kertemben.  Persze biztos laknak is, de szeretném ha tudnák, hogy szívesen látom őket. :) 

A macskáim... egyik mocskosabb, mint a másik. Nem tudom mi ez nálunk mostanában, de jól lenyalják magukat és azzal a nyalott szőrükkel belehemperegnek a porzó földbe. Fel se lehet őket ismerni. 

Itt éppen Elza hentereg. 

És Böbike is belehempergett ( a kép még előtte készült), ráadásul utána bejött aludni.