Még lesz 3. rész is, nem is emlékeztem, hogy ennyi dudvafotóm van San Franciscoból.
Ezek 2017-ben a Golden Gate hídnál készültek a nagy ködben, amikor is reggel rögtön hidat nézni mentünk, de nem sikerült látnunk belőle semmit a köd miatt.
Nem mondom, hogy jobb híján fényképeztem a növényeket, mert ha nem lett volna köd, akkor is fotóztam volna őket. A hidat is lefotóztam volna persze, de az idő zömét akkor is a  növényekkel töltöttem volna. 
Így ez a hídfő fotóilag kimaradt, de később a hajóról láttuk alulról is és a hajózást a következő évben se hagytam ki, viszont ehhez a hídfőhöz akkor nem jöttünk, a másik hídfőre  mentünk, onnan vannak szép képeim. 

Na ilyen az, amikor az ember ködöt fotóz. :))))

A pillérje még mindig ködbe burkolózott. 

Megy már felfelé a barométer, ezek szerint vége a csapadékos időnek. Végre, jó lenne, ha még mászna kicsit feljebb is, de az előrejelzés még havazást ígér. Már nem nyelte el a kert a vizet, nagyon-nagyon lassan szívja be a föld, kisebb gödrökben áll a víz, a hólé.
Péntek délután elkezdett havazni és későig esett is, de nem volt reggelre szép havas táj, inkább lucskos, vizes olvadós, már pedig már csak fenn a hegyekben látszik a hó.

Böbe már tiszta idegbaj volt benn, unatkozott és engem macerált, hogy játsszak vele, de ha játszottunk, azt is két perc alatt megunta, aztán meg én untam meg, mert a fene se tud annyit játékot kitalálni. Még a piros lézerfény kötötte le a legtovább, de azzal mindig felhúzza magát, mert hiába kapja el, mégse tud megfogni semmit és ettől marhára ki tud akadni. 

Itt meg jógázik. :))))))

Herkules a rossz időben egész végig a széna között lévő dobozában volt, úgy tűnik bejött neki a szőrikés takaró, amit kapott, viszont már kétszer is volt, hogy nem láttam őt a dobozban, hanem a szénarakás tetején egy nagy darab kőzetgyapoton feküdt. Megnéztem a dobozt, hogy nem hányta-e tele, vagy nem nedves-e, de nem. Megigazítottam a takaróját, remélem újra belemegy majd. 
Herkulest egyébként elkezdtem visszafogni, mert a Béres cseppek hatására napi megszámolni se tudom hányszor jött enni és meg is evett mindent. Már gyanús volt, ezért fogom vissza kicsit a kajáját. Tavaly csinált olyat, hogy jött enni, felzabált mindent, aztán elment és kihányta, majd újra jött és megevett egy újabb doboz kaját és megint kihányta... na, hát nem szeretnék eddig megint eljutni. Ki van tágulva a kis bele, visszaállunk egy normális kajálásra, mert már egyedül többet evett mint az többiek a Mosogató Cicát is beleértve. 
Nem tudom Herkulesnek milyen emésztése van, de nem is hízik, sőt neki nincs meg az az ősi hasi tasija se, ami a többi cicának van. Mindegyiküknek olyan kis hájas, zsíros, lógós hasa van, de Herkulesnek nem. 
Nehéz őt visszafogni, mert kiüli ám magának a kaját (ÜlnökMacskának hívom), addig csücsül az ablakban, míg enni nem kap, én meg nehezen állom meg látva azt a naivan jóhiszemű, de bizalommal teli ábrázatát, amin rajta van, hogy neki itt tuti terem minden földi jó. Egyébként tisztában vagyok azzal, hogy macska és átver a nagy gyámoltalan képével, mert tudja, hogy ezzel vághat zsebre. :)))))

Két hete vasárnap ültettem el a virágmagokat, de eddig egy fajta kelt ki... pár icuripicuri baracklevelű harangvirág magocska csírázott ki. Zöldje még csak az egyiknek van, de látszik pár hajszálvékony kis száracska is már.
Lehet, hogy fölösleges volt még a vetés, mert nincs elég napsütés, ami felmelegítse a pici pohárkákat, amikbe el vannak téve a magok. Hagyom őket, hátha lesz még belőlük valami, ha nem, akkor majd márciusban ültetek újra. 
Akkor szoktam vetni a paradicsom, paprika, padlizsán és egyéb palántának valókat is. Már nem ültetem korábban, mert általában még áprilisban is kemény fagyok szoktak lenni és nincs hová tennem őket, ha kinövik az ablakpárkányt. A kis fóliaházikóba csak akkor tudom kitenni őket, amikor már nincsenek nagyobb fagyok. 

 San Francisco először megtréfált bennünket, mert hatalmas köddel várt, nem is láttunk a Golden Gate hídból semmit sem, de a következő alkalommal már szép idő volt. A szép idő azt jelenti ott, hogy néha azért esett. 
Általában a városokért nem vagyok oda, ha természeti látnivalót lehet választani helyette, akkor inkább azt választom, de San Francisco tetszett, bár nem hiszem, hogy szeretnék ott élni. 
Egyrészt az időjárása miatt sem, másrészt túl zsúfolt, hatalmas volt a forgalom (mondjuk ez LA-ban is így volt), rengeteg hajléktalan. Este kimentünk sétálni a városba a Union Square környékére és alig lehetett levegőt kapni, olyan tömény fűszag terjengett.
Viszont tény, hogy az eltöltött időn túl, még el tudnék ott csavarogni, mert csodás helyek vannak. Pl. a Twin Peaks-re még felmennék, mert amikor ott voltunk, akkor szintén köd volt és esett is az eső, vagy a köd esett, mert benne mentünk, sajnos semmit se láttunk.  

Ezért a növényért meg vagyok halva, annyira imádom, lesz róla több is, néha lilás, néha meg annyira valószerűtlenül kék, hogy az fantasztikus. Ez a Pride of Madeira, SF környékén rengeteg volt belőle, hatalmasak és gyönyörűek, még elvirágzás után is nagyon impozáns. 

Fókák a 39. mólón.

A Lombard Street.

A China Town tele volt ilyen csodafestményekkel, imádom!  

Ez egy vidra, nagyon nagy zoomal fotóztam, messze kinn az óceánban henyél a vízen. :))

Ez már nem SF, dél felé haladva a 17 mérföldes úton a Csendes-óceán partján, azt mondják, hogy talán a világ legtöbbet fotózott fája.