Már nem is tudom, hogy mit tegyek, de a róka rendszeresen itt jár az udvarban. 
Tegnapelőtt este kinéztem az ablakon és ott nyalogatta az üres macskatálkát, de olyan átéléssel, hogy nem vette észre, hogy ott vagyok. Megkocogtattam az ablakot, de megint csak megugrott, aztán inkább kíváncsian nézett befelé, hogy mivanmá'! Kicsit sántított a RókaKoma, húzta egyik hátsó lábát. 
Tegnap délután pedig fényes fél 4-kor láttam, hogy keresztülnyargal az udvaron, szerintem az ablaknyitástól ijedt meg, mert éppen Herkulónak adtam ki kaját. Ezek szerint ez egy másik róka lehetett, mert nem sántított, bár a Böbe sántasága is felszívódott a múltkor egyik napról a másikra, mint egy vakbéltünet. 
A kerítés alatt 2 helyen van ki-bejárat, de azt hittem azon csak a cicák férnek ki és be, de ez a róka (vagy rókák?) is ott járnak, be kell csinálnom a lyukat, bár még nem tudom, hogy fogom megoldani. 

Itt meg a kétmacskák vannak: 

És persze a folyamatosan nyíló virágok, ez az egyvirágú csillaghagyma: 

Ez a tavaly magról ültetett hölgyestike. Hatalmasra nőtt a bokor és olyan illata van, mint az estikének, csak az illat is nagyban. Fantasztikus! 

A lilaakác nagyon tolja az idén. 

Ezek pedig az ÚjDudvák, a két kis molyhos levelű bársonyos kakukkszegfű, meggypirosnak rendeltem, de azt hiszem rózsaszín lesz, legalábbis ami képet mutattak róla a kertészetben, az rózsaszín volt, de nem baj, hely van és nem is volt drága. És persze ha már ott voltam, akkor nem hagytam ott a kutyatejet sem, se az évelő díszgyertyát.  Rózsaszínű van, de még nagyon picike, ez fehér, majd pirosat még szerzek. 

Egyre több virág nyílik ki, olyan szép ez az idei május! 

Felfedeztem, hogy van hajtás a barátcserjén is és él a cserszömörce is. Szegényeknek azt hiszem jó sok idő kell, míg összeszedik magukat a nagy szárazság után. A leylandi ciprus még kérdéses. 
A délvirágok vesztek oda, egy piros kokárdavirág, pár írisz... nem kerestem ki melyikek, majd kiderül, de éppen csak hajtanak szegénykék, ha jövőre lesz rajtuk virág, akkor örömködni fogok. 

A többi viszont vígan megvan és virágzik. 

A lila harangláb tavaly még nem volt ott és nem is ültettem...

Nyílik a birsalma is, remélem lesz rajta jó sok, bár tavaly is nagyon kukacos volt. 

És még szerencsém is lesz. 

Hát engem már második reggel kitört a frász. Tegnap reggel és ma is, Herkuló benn feküdt a dobozában, háttal és meg se mozdult, amikor odamentem. Pedig olyankor már rég el szokott szaladni. Megsimiztem a hátát, de akkor se... úgy elkezdtem remegni, de az jutott eszembe, hogy amikor a halott, idegen cicát találtam, akkor más volt az érzet amikor hozzáértem, mert hideg volt és merev, de Herkuló háta meleg és puha volt. Mégegyszer megérintettem és akkor szaladt ki a dobozból. Így megkönnyebbülve még sose voltam, hogy él! Ez volt tegnap, de ma reggel is ugyanúgy a dobozban volt és meg se mozdult. Egy darabig nem mertem hozzáérni, rettegek, hogy el fog pusztulni, de csak nem voltam képes otthagyni  és megsimiztem a hátát. (mert háttal kifelé alszik)
Semmi... mégegyszer megsimiztem, kerestem a szőr irányát és a harmadik simire mozdult csak meg. 
Hihetetlen, hogy egy cica ennyire mélyen alszik. Tegnap is alig tért magához, beletelt némi időbe, mire feljött a tetőre enni, de tegnap egész nap becsülettel betolt három!!!  doboz kaját és még szárazat is. Ma reggel nem jött ki a dobozból, de szerintem azért, mert jóllakott este nagyon. Szerintem meggyógyul a CicaÚr, mert este az ablakban már lehetett őt simizni. De nagyon gyenge és nem érdekli semmi. Tegnap a többiek is kinn voltak, de rájuk se hederített, pedig ott ugriztak nem messze tőle. 
Tegnap bementem az állatorvoshoz délelőtt, de rengetegen voltak, még kinn az utcán is várakoztak, nem tudtam kivárni. Majd ma délután megint bemegyek munka után, akkor már lesz időm várakozni, hátha tud adni valami gyógyszert látatlanban is. 

***

Nálam most nyílik pár fajta tulipán, még nem is nyitotta ki az összes, de nagyon szépek. Lesz amit ki kell szednem és átrakni másik helyre, mert talán túl trágyás volt nekik a hely. A régi kecskeól helyére még most se lehet akármit rakni, annyira trágyás, pedig két évig tökökkel meg cukkinikkel zabáltattam fel a talajt.