Lefotóztam tegnap a MókaKépűt! Mintha csak tudta volna, hogy mit szeretnék, pontosabban mintha értette volna. Mondtam neki, hogy szeretnék egy szép fotót a blogomra és beállt és éppen olyan képet vágott, amilyet szerettem volna. :))))
Nekem annyira mókás az arca, meg a tekintete, azon túl, hogy okos is. Sok figyelem van ebben a cicában. Hiába fekete-fehér ő is, nem is hasonlít a Böbére, se az Elzára. 
Amit a legjobban bírok a kinézetében az az orr meg az a száj, szerintem abból áll össze az a jópofa kinézete, na meg a fehér szőrikéjének a vonala is segít benne, meg a zoknija. 

Hoztam Pestről tátika (oroszlánszáj) magot és kibírtam, hogy nem vettem másfélét. Ilyen se volt még, hogy egy csomag maggal jövök haza... pedig tele volt az OBI hagymásokkal is. Az igaz, hogy a tavaszi ültetésű hagymások nem vonzanak annyira, mert nem akarok ősszel azzal babrálni, hogy felszedjem, behozzam, stb. 
Van egy pár fajtám, azok már megmaradnak, cseréppel együtt hozom-viszem őket ki és be, tavasszal és ősszel, ennyi bőven elég. 
A tátikából ültettem is el. Megpróbálok palántát nevelni belőle, mert ha a szabad földbe ültettem, szinte sose kelt ki vagy ha kikelt, akkor nem hozott virágot. De tavaly pl. még egy szál se kelt ki. 

A már elültetett virágok közül -  lassan az igaz - fejlődik a mákkóró, ebből 2 kelt ki és pár baracklevelű harangvirág.  A többinek még nincs nyoma, de hagyom őket. A borkóróra azt írták, hogy nagyon lassan kel, az ernyős verbénával tavaly úgy jártam, hogy utánaültettem, aztán annyi kelt ki, hogy alig győztem őket széttűzdelni. Ez ugyan nem ernyős verbéna, hanem dúsvirágú, de viselkedhet hasonlóan. 
A réti iszalagot betettem a hűtőbe pár napra és a magokat is, mert azt olvastam róla, hogy kell neki a hideghatás. Hát  megkapta. 

 Hoztam egy párolóedényt is az Ázsia Centerből. Nyílt egy hatalmas keleti élelmiszer üzlet, ahol szoktam vásárolni és belebotlottam. 
Nagyon régóta fájt már rá a fogam. A youtube-on szoktam ErmiChuiyan kis filmjeit nézni és LiZiqi-t is (bár ő már jó egy éve felszívódott). Ezekben szoktam látni, hogy párolnak benne mindenféle kajákat. Persze nekik hatalmas van, meg hatalmas WOK-ok, abba teszik és alatta ég a tűz és így párolnak benne finomakat. Ez most a zsírmentes táplálkozásomhoz nagyon hasznos lesz.  

Nem nagyon, de tegnap fehérré változott a táj. Nem ígértek pedig havazást, el is mentem Pestre. Az előrejelzés ellenére visszafelé már végig zuhogó hóban és pancsban jöttem, nem volt jó. 

Csináltam viszont képeket a havas kertről. Nagy ez a kert, néha ilyenkor fogom fel, hogy mekkora, mégis időnként úgy érzem, hogy még nagyobbra lenne szükségem. Aztán amikor beindul a vegetációs időszak, akkor meg nem bírok vele. :))))

Viszont az idén már még inkább másképp fogok kertészkedni. Le fogom rakni a szalmát-szénát, még mielőtt nagyon elkezdene kiszáradni a föld, mert meg kell őrizni a csapadékot, ha már vagyunk olyan szerencsések, hogy ezen a télen ennyit kapunk belőle.

Itt a tuják alatt egy sávban már  vannak növények, de sokkal jobban be kéne ültetni, ez a rész (is) még alakul.  

Itt látszik, hogy a kert észak felé lekonyul. A nyarakat tekintve lehet, hogy ez nem is olyan kedvezőtlen dolog, mert nem árnyékos, annyira nem lejt, de legalább nem éri az égető napsütés olyan nagy szögben. 

Ezt is át fogom rendezni. A bal oldali boltív alól majd ki akarom venni a kis oszlopot, de ki kell belőle fejtenem valahogy a Clematist és átvezetni a boltívre. majd virágzás után akarom. Tavaly elrontottam, mert nagyon visszavágtam, épp azokat a hajtásait, amiken a virágait hozta volna. 
A jobb oldali boltívet pedig meg akarom fordítani, mert egy futórózsa miatt van ott, de szebb lenne megfordítva. Az ágyásba is ott van ösvény, szép lenne a futórózsát az ösvény fölött átvezetni. 

Ez itt a beomlott pince oldalról és mögötte az "erdő". Abba a részbe még nem igazán jutottam el. Azt a nagy diófát jó lenne onnan kivágatni, mert mindent beárnyékol, nem jó a diója és ebből tört le tavaly a vihar egy fányi ágat, már nem érzem biztonságosnak azt a fát. 

Ez a kert másik fele és ennek a fele (a kép alsó részén a veteményes), a többi rész (a füstölő bodegán túl) még alakul. 

Ez a rész van a füstölő bodegán túl. Itt kapott helyet az epres és a fűszeres rész is, de már alakul benne egy évelős rész is, meg itt vannak a szőlők, szilvafák... hú nagyon vegyes. 
eredetileg ez szőlős volt, szilvafákkal, de a szőlő zömét kinyírtam innen. Öreg is volt, nem is jó fajták és sok is volt. Nem kell annyi. 
A szilva se jó fajta, betegek is, szívem szerint kivágnám őket onnan, de szegény apu már így is azt mondta, hogy favágónak kellett volna mennem. Ezeket ő ültette és fáj a szíve értük. 
Így is sok fát kivágattam már, de kellett a hely nekem másra. 

Szerintem a környékben senki nem eteti a madarakat. Biztos a nagy áremelkedések miatt nem költenek már erre vagy nem termett elég napraforgó az aszály miatt a kertekben... ki tudja? 
Az biztos, hogy az idén sokkal több szárnyas kis vendégem van, mint máskor szokott, pedig ezen a télen eddig hideg sem volt, fagy se nagyon, hó meg szinte végképp nem volt. Mégis nagyon sok éhes madárka van itt nálam. Máskor a cinkegolyó hetekig is ellógott az etető szélén, alig fogyott. Most két nap alatt lezabálják. 
Éhesek szegények nagyon. 
A múltkor még két gerlém is volt, nem tudom hová lettek, de ezen a héten nem láttam őket. Van viszont rengeteg veréb és széncinege, barátcinege és tegnap láttam egy tengelicet is! Azelőtt ilyen madár sose jött az etetőmre! 
Eltartott egy darabig kifigyelni, hogy pontosan hogy néz ki, aztán az azonosítása is, de biztos, hogy tengelic volt!
Először a piros pofija tűnt fel, aztán láttam a sárga szárnyait is. :)))) Hogy én mennyire tudok örülni az ilyesminek! 

Sajnos a képen nem látszik a piros arcocskája, de azért a szárnyáról felismerhető a tengelic.  Nem nagyon hittem, hogy sikerül lekapni. 

A hunyor is bírja, pedig elég későn vettem, de nem voltak igazán fagyok, ezért kiültettem. Kérdéses volt, hogy megmarad-e, de szerintem, ha már nem lesznek egetverő fagyok, akkor van esélye. 

Ez pedig a Mr. MosogatóCica az ablakban. Úgy tudja várni a kaját, olyan arccal néz befelé, majd megszólal a lelkem. Nincs szívem nem adni nekik, már öten esznek itt, itt ragadt a MókaKépű is, róla még nem sikerült fotót csinálni, de többet már tényleg nem engedek. Egy vagyonba kerülnek... 

Az az arc! Hihetetlenek ezek a macskák, mindegyiknek más arcvonásai vannak és nagyon jellegzetesek, nem lehet őket összekeverni. Azelőtt ez nekem nem tűnt fel. Macska és kész, így voltam velük, legfeljebb a színük különbözött, de ez nem így van.