Valaki megkérdezte tőlem a minap, hogy ekkora kerthez miért nem fogadok fel valakit, aki profi módon megtervezi, esetleg meg is csinálja nekem a kertet. 
Érdekes az embereknek ez a hozzáállása, illetve előfeltételezése (általában a legtöbb témához), hogyha nem "profi" csinálja, ráadásul jó drágán, akkor az nem is lehet jó. 

Ha mással csináltatnám, mi maradna nekem az élvezetből? Megkeresni a pénzt rá azzal a (még több) munkával, amiből éppen a kert adja nekem a kikapcsolódást és a feltöltődést? Hová lennének az álmaim? Mert ha valaki idejönne megtervezni, de mondjuk én csinálhatnám, akkor valaki más álmát valósítsam meg? Ha pedig még meg is építenék, akkor végig is nézhetném az ő ötleteik és álmuk megvalósulását... miért is lenne ez jó nekem? 
Azt is mondják, hogy mennyi hibát el lehetne így kerülni... persze, igaz, de nem akarom elkerülni a hibákat. Egyébként szerintem a kertben nincsenek is hibák. Ha egy növény végül nem talált jó helyre az egyik helyen, akkor majd találok neki másikat vagy harmadikat. Persze el is pusztulhatnak növények, de ki garantálja, hogy egy épített kert növényei nem pusztulnak el? 
Ha megmutatom valakinek (főleg, majd amikor meg is nyitom a kertet), mit mutatnék? Hogy ez az a kert amit Gipsz Jakab tervezett, de én dicsekszem vele? 
Szóval fel se merül, hogy valaki más...  a kertet én tervezem, építem a saját örömömre. 

***

Egyébként tegnap is haladtam, kivettem a napot. Talán ez volt az utolsó igazán szép, napos, meleg nap tavaszig, ki akartam használni. Sikerült is, egész nap kinn voltam, csodaásóvilláztam egy újabb darabot, rengeteg füvet kitisztítottam az évelő ágyásokból is. Hihetetlen, hogy a mulcsolás után mennyi zab nőtt ki, de a szénás takarás se különb, abból meg fű kelt ki elég sok.

Kiszedtem az elszáradt őszirózsákat is, nem szedtem magot róluk, csak jól megráztam, majd kikel magától. 

A kis rózsaszínű minirózsámmal vagyok bajban, benőtte a tyúkhúr és maga a rózsa is el van terülve a földön, nem tudom, hogy szedjem ki közüle. Pedig nem kéne hagyni, hogy magot hozzon, mert akkor egyre rosszabb lesz csak.

Az előkertből is kipucoltam a füvet amennyire lehetett. Ez az idei fűözön, ez nagyon durva. 
Vannak részek, ahol azt hiszem, hogy egyszerűen le fogom kaszálni hétvégén, mert ezt kigyomlálni nem lehet.
Ez a rész ki se látszott a tyúkhúrból. Az olasz kontyvirág már második tavasszal virágzott, de termést eddig még nem hozott, de a levele is szép, mutatós és télen is megmarad. 

A szarkalábakat még most is mutatom, mert nem győzök betelni velük, annyira szépek. 

A sisakvirág az idén ennyit bírt kicsikarni magából, 2 db virág... pedig ennek szép, hosszú fürtben kéne nyílnia, de az aszály után ürülök annak is, hogy egyáltalán életben van. 

Fények. :) 

Ezt a "manót" néztem és azon gondolkodtam, hogy olyan, mint egy öngyilkosjelölt, aki éppen ugrani készül. :D 

És akkor a macska szekció következik. Ezek úgy el tudnak bújni a kertben, hogy alig venni őket észre. Böbikét se vettem volna észre, ha nem akarja, de rám nyávogott a jezsámen bokor közepéből. 
Aztán meg kifeküdt napozni, ők is nagyon élvezik ezt a kései jó időt. 

Ezt a BundásDudvát nem én ültettem. :D :D (Herkules) 

Olyan a kert, mintha nyár lenne, holott október közepén is túl vagyunk. Talán csak a nyíló Asterek és a krizantémok láttán merül fel az emberben, hogy ősz van. Jó, persze, a színek is őszülnek, a fák levelei sárgulnak, de nagyon sok  nyári virág nyílik még. Tavaly ilyenkor már túl voltunk az első fagyokon, nem volt ilyen virágos a kert. 

Tegnap kiástam a Cola növényt, mert kinőtte a helyet ahol volt és már majdnem agyonnyomott maga alatt egy kis törpefenyőt, de a mellette lévő Clematisnak se tett jót, sőt tavasszal szerintem a prérigyertyák se tudtam volna tőle kivirágozni. Még nem tudom hová tegyem, akkora töve van, mint egy ház, alig tudtam kivenni. Majd ma körbejárok és nézek neki valami helyet valahol, mert egyébként meg szép növény. 

Kinn is voltam egész nap. 
A ragadozó állataim is kinn aludtak, eszük ágában se volt bejönni, azt hittem majd lesz nagy durmolás benn napközben, de mindenki kiment. Csak délután kerültek elő, mert éhesek voltak. Gondoltam bírják még egy kicsit, de Elza meg Herkules olyan fejjel ült a tetőn és nézett engem, hogy végül bementem és megraktam a tápomatot, csak, hogy békén hagyjanak már. Olyan testtartással tudnak ülni és olyan fejeket vágnak, hogy az összes macska egyetlen nagy szemrehányássá változik, hogy milyen csapnivaló a felszolgáló személyzet... amúgy is olyanok, mint a gyerek, hogy minden rögtön kell. 
Nincs várakozás vagy kicsit később, ilyen náluk nincs, amikor nagyon akarnak valamit. Böbike még fel is szokott szólalni, akkora nyávogást tud rendezni, mintha nyúznák. A többiek legalább csendben szemrehányók, én meg szorgosan pincérkedek.  :))))
Ó, pedig hányszor elmondtam, hogy belőlem nem lesz macskás öreg hölgy, aztán tessék van egy egész bandám és a hétvégén cicás zoknit vettem... és a pénztárcám is cicás... 

Tegnap jó sok dolgot sikerült megcsinálnom, méghozzá terven felül. Az eredeti terv az volt, hogy felcsodaásóvillázom és kiszedem a füvet a nyáron feltört részből, mert ha úgy hagytam volna, akkor tavaszra szinte újra parlagként funkcionált volna. Már így se volt messze, hogy simán kaszálom és újra letakarom a fekete geotextillel, de most kellett a hely az új szerzeményeknek. 

Az első képen látszik, hogy mennyire füves (a kép felső részén), az alsó részen pedig már kiszedtem abból a kis darabból a füvet, mert az is ugyanolyan volt előtte. 

A füvet itt-ott a növények köré, illetve a geotextilre szórtam, majd összefonnyad és visszaterítem a talajra a többi növény köré. 

Itt pedig már beültettem az új cserjéket is, egész szépen kiszabadult a gazból a barátcserje is, meg a sudárzsálya is, de mögöttük még mindig hatalmas a susnyás. 

Aztán még volt bennem egy kevés energia és nekiálltam ebből a kerti járatból kikapálni a füvet, mert ha engedem a fehér herét, akkor jövőre már ezzel se bírnék. Nem lett kész, majd a napokban befejezem, de szeretném, hogy újra formát öltsön a kert. 

 Ágakat szurkáltam a földbe a füge körül, hogy ha jön a hideg, akkor majd a vastag téli takarót csak köré tekerem. Addigra a büdöske már nem lesz ott és a dáliák sem, szóval könnyen rá fogom tenni a takarást. 

Csodaszép ez az ősz. :)