Tegnap sikerült a Böbét  nyakon csípnem és be is mentünk az állatorvoshoz, meg is kapta a szurit és a szájacskába a helyszínen egy féreghajtót is. Nagyon ügyes volt, semmi cirkusz, semmi nyaúkolás, teljesen nyugodt volt. Olyan büszke vagyok rá! :)))
Amikor kivette az asszisztensnő a hordozóból, a doki nagyot nézett, azt mondja: Hú, ez egy nagyon nagy cica! 
Érdekes, ez nekem nem volt meg, hogy Böbike nagy lenne, mert - ezek szerint - Elza is nagy. Egymáshoz képest nézve őket, nekem ez a normál macskaméret. 
Bár tényleg, ha összevetem a MókaKépűvel vagy akár Herkulessel, akkor a srácok kisebbek. A MosogatóCicát nem számítom ide, mert ő akkora, mint egy ló, de ő valami másfajta. 
Nézegettem már a neten, szerintem kék brit rövidszőrű fajta lehet és a természete is olyan, tök nyugis cica és néha már lehet simizni őt is. 
Herkulessel is léptünk előre egy kicsit, az ölembe vettem tegnap kétszer is! Csak nagyon rövid időre, de annyira helyezkedik mindig, a kezeimre akar feküdni és felvettem. Azonnal el is engedtem, amikor menni akart, azt szeretném, hogy teljes biztonságban érezze magát a CicaÚr. :) 
Ma reggel már nem volt kedve hozzá, viszont simán bekajálta a féreghajtót kockasajtba rejtve. :) Éljen! 

Böbike ma reggeli alvászata. :) 

Tegnap annyi eső leesett, hogy esély sincs kertészkedni, de nem leszek tétlen, szét akarom ültetni a mákkórókat és a paradicsomot is elkezdem szétültetni, mert már tápoldaton élnek. Mit mondjak? Kicsit kinőtték az ablakot. 
Az egyik paprika már virágot is hozott. 

Nem tudom ki merjem-e ültetni már a magról kelt évelő virágokat, pár már jócskán megnőtt, szerintem pár még virágot is fog hozni az idén. Nagyon bízom az ördögszemekben és az óriás fejvirágban is. Meglátjuk. 
Bár... ahogy visszaemlékszem pl. a sudárzsályára, alig 2 centisre nőtt az első évben, biztos voltam abban, hogy az a kis csökevény nem fog áttelelni és mégis kihajtott. Már akkora bokor, hogy csuda. Remélem szép lesz az idén is, tavaly őszre már nagyon mutatós volt. 

Közben lassan a kökörcsinek és a fehér gyöngyikék is kezdenek kinyílni.

Tegnap bementem itt a közeli a kertészetbe és sikerült hoznom pár növényt, amire még szükségem van a fenyő körüli részre, illetve a kerítés mellé. 
Hazajött velem egy törpe bangita, egy sárga virágú cserjés pimpó, egy majdnem fehér színű, sápadt levelű árnyékliliom és a kerítés mellé egy japánbirs. Be is ültettem rögtön mindegyik cserjét, az árnyékliliommal még várok egy kicsit. 
Még az összes többi is benn van a pinceablakban, mert januárban ültettem őket. Bár ezek áttelelnek, de január óta benn a melegben a leveleik már nagyok, a kintiek még alig bújnak, nem szeretném, hogy elfagyjanak. Ki tudja milyen idő lesz még.

A kert már nagyon szépen sarjad, minden hajt kifelé, nagyon várom, hogy végre virágba boruljon minden, bár most a következők a tulipánok lesznek.

Remélem lesz cseresznye is. 

Ezekről a nárciszokról már annyi képet csináltam, de a  napsütésben még csodásabbak. 

Én nem tudom, hogy mások mit csinálnak a bőrlevéllel, de nálam nem virágzik. Nagy, zöld, bimbókezdemény is volt rajta, de szépen megbarnult és nem nőtt tovább. 
Lehet, hogy az a baja, hogy megmozgattam a talaj körülötte, de elkezdte benőni a csalán, azt szedtem ki onnan. 
Eddig egyszer virágzott... valamelyik ősszel... 
Van egy másik helyen is, kíváncsi leszek arra, hogy fog-e nyílni. 

Elza ahányszor kimegy, kitör rajta a farokideg, őrjöng a saját farka miatt, kergeti, dobálja magát és olyankor ilyen pofát vág és morog, mint egy vadállat. 

Egyébként meg hempereg, kb. mindenhol, virágon, a kelő répasorokon... a "legjobb" helyeken, amitől dühös leszek. :)))) Ha elkergetem, akkor jön a farokideg mutatvány. Úgy szokott megnyugodni, hogy beengedem a helyére a verandára. 

A MosogatóCica meg ide szokott elbújni előlem, amikor próbálom kitessékelni a kertből. Jó kis vadregényes zug. :) Ő nem a mi cicánk, szerintem simán kajaszédelgő, de mit csináljak? Éhes és olyan fejjel tud nézni és olyan hangon kéri...  Három az én cicám, de öten esznek nálam. A MókaKépű is teljesen ideszokott már és teljes jogú reggelizőnek és vacsorázónak tartja magát. 
Most pedig Böbével indulunk az állatorvoshoz oltásért... már ha el tudom kapni, mert valahol kinn lófrál. 
Jah, azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy a patkányunk eltűnt. Vagy megfogták a macsekok, vagy evett a patkányméregből. Azt nem hinném, hogy jószántából hagyta volna itt a jó macskakaját, mert olyan szépen, komótosan hordta innen az ablakból, mint a kisangyal. 

Van itt kéremszépen csend-rend-fegyelem macskaügyben. 
Előző éjjel kinn aludtak, mert hiába hívtam őket este, egyik se hederített rám, én meg álmos voltam és lefeküdtem végül aludni. 
Úgy tűnik kell nekik néha, hogy megszívassák magukat és fagyoskodjanak kicsit kinn az éjszakában, ahol ráadásul nem alhatnak egy percet sem, mert mindig ébernek kell lenni. 
Tegnap Böbe már este 8 után itt feszített az ajtóban és be is jött. Máskor 9 körül szoktak bejönni, vagy még később. Most evett, aztán azt hittem majd ott fog még tombolni az ajtónál, de szépen elment lefeküdni. Csak néztem nagyokat... pedig egész nap aludtak mind a ketten, reggel 6 körül engedtem be őket és délután 5-kor keltek fel. Ilyenkor még bőven éberek, de úgy tűnik, hogy nagyon is jól emlékeznek a tapasztalatra... egy darabig. 
Egészen addig, míg megint hiába süvöltözök az ajtónál és megint kinn maradnak. Ámbár nyáron kinn szoktak aludni, de most még fázik a macskabunda! :)))

Tegnap már kicsit visszafogtam magam, nem az a cél, hogy két nap alatt mindent megcsináljak a kertben. Az igaz, hogy csak ez a két nap jó idő volt, de még itt van az április és a május is, minden be fog kerülni a földbe időben. És a talaj zöme is elő van készítve, ami nincs arra még bőven lesz idő. 

Szóval nem volt nagy ásóvillázás, se új terület meghódítás. Az az igazság, hogy még azt is be kell ültetnem, amit tavaly felvilláztam, mert nagyon hellyel-közzel van csak benne növény. 

Elvetettem viszont rengeteg egynyári virágot: őszirózsákat (sokat), szeplőlaput, nyári ciprust, törpe hajnalkát, trombitavirágot, egynyári margarétát, és még sokat, már nem is emlékszem, de még mindig van jópár, amiket majd el akarok vetni. 
Törökszegfűt is vetettem, nagyon szeretem és minden évben vetek, hogy legyen, mert kétéves virág és a második évben virágzik csak. Első évben egyébként zöldtömegnek is szép és nagyon jól irtja maga között a gyomot. 

Kiültettem a bugatölcséreket, úgy tűnik csak az egyik élte túl a telet, a másikon volt egy élő, de törött hajtás, szerintem a macskák bűne. Bedugtam a hajtást a földbe, hátha gyökeret ereszt. 

Kiültettem - próbaképpen - két törpedáliát is, remélem nem lesznek fagyok miután kihajtottak. 

Igyekszem mindent beültetni virágokkal ahol nincs fű vagy vetemény, mert tavaly sok üres rész maradt és a szárazságban csak porzott a föld, még a gyom se jött ki benne. Most sűrűn tettem a virágokat, de még most is van egy nagy rész ahol nem tudom mi lesz. 
Elgondolkodtam azon, hogy ugyan miért nem oda ültettem a fügét... bár nem a legmelegebb része a kertnek, sőt. Lehet, hogy egy almafa jól érezné magát azon a helyen. 

Átültettem az előkertből két évelő őszirózsát is, mert csak vekeregtek ott, nem haladtak sehová. Hátha jobb helyük lesz az új helyen. Illetve az előkertben  túlélte pár ernyős verbéna a telet, ezért egyelőre egyet átvittem hátra, mert tavaly nem szerettem ott, ahol volt. Túl közel volt a járdához és nagyon nagyra nő, folyton hajtogatni kellett, hogy el tudjak menni mellette. 

A mahóniát tavaly ültettem, de már ilyen szépen nyílik és az illata is csodálatos. 

Ezt a varjúhájat is tavaly hoztam, de már 3 helyen is van a kertben, valami egészen eszméletlenül gyönyörű a színe. Színei... 

Lassan a tulipánok is nekilátnak. 

A császárkoronák is, tavaly nem nyílt egyik helyen sem, most szépek, különösen a fürtös gyöngyikékkel jól mutat. 

Ezek a tulipánok olyan megbízhatóan nyílnak minden évben mióta megvannak. Olyan szépek, szeretem a színeit. 

Lassan a tőzikék is belejönnek. Párat ültettem és eleinte 1-2 virág volt csak rajtuk, volt viszont sok levele, de az idén már szépek. Elég fura tőzike, magas, legalább 40 centis. 

Ezektől a nárciszoktól egészen odavagyok, újak, ősszel ültettem a hagymákat és ennyire csodaszépek lettek.